Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-04-25 / 9. szám
A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST. IX., JURÁN1CS-U. 13 FÖMUNKATÁRS • Dr. SCHINDLER GYULA ELŐFIZETÉS FÉLÉVRE 3 PENGÓ A budai luther-szövetség 53141. SZ POSTATAKARÉK-CSEKKS/AMLAjARA KÜLDENDŐ KIADÓHIVATAL BUDAPEST. DONAiI-U. 49.11. EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HÚTTL ÁRPIIN BUDAPEST, 1, VERBÓCZY-U. 28 tz pedig az ötök élet hsgi megismerjenek léged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél. a léziis Krisztust! lános ei. ti. 3. Cantate Zsolt. 92, 2. »Jó dolog dicsérni az Urat ! Az élet minden terhe az emberi szívre nehezedik. Bánat úgy, mint öröm. És ebből is, abból is oly sokat elbír. Egyikből sokat kell elviselnie, másikból sokat akar elnyerni. De bármily nagy fájdalmat tud is a szív hordozni, egyszer úgy érzi, tultelt, kicsordul egy könnyben és megszólal a bánat panaszos sírásban. Ha a szivet a szeretet, a hála tölti be, keblünkben a boldogság érzése már alig-alig fér el, utat keres a túláradó öröm és felhangzik az ujjongó dal. Kinek szive telve, megnyílik a nyelve, mondja a magyar. Szivünk lelkünk minden örömének kutforrása mindig mennyei Atyánk. Érjen bennünket jó és szép, legyen éltünkben sok öröm, és kapjuk azt bárkitől és akármilyen formában, az Ő jóságos keze készítette számunkra. Mindezért neki tartozunk köszönettel, hálával. Azért, mikor szivünkben boldogság derűje van és ajkunkra tolul az ujjongó dal, övé legyen első hálaénekünk, Őt dicsérje szivünk, szánk. E világ sok csalódása közt akadunk olyan lélekre is, akinek jósága iránt soha el nem múló hálát érzünk, akit szeretetünk végnélküli jeleivel szeretnénk elhalmozni. Mennyivel több hálával tartozunk azonban a legfőbb Jónak és mennyivel inkább kell iránta való szeretetünket kimutatnunk. Kifejezhetjük-e ezt jobban és szebben, mint Istent dicsérő énekkel? Jó az Istent dicsérni, magasztalni nagyságát, áldani jóságát. Mikor úgy érezzük, hogy határtalan szeretete valósággal eláraszt minket, hálatelt szivünk megkönnyebbül, ha ajkunkról felhangzik az ének: »Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát !» Jó az Isten nevének éneket mondani bajaink, keserveink közepette is. Igaz, hogy nagy lélek kell ahhoz, hogy a kórágyon fekve, testi szenvedéstől gyötörten énekelni tudjon. De akit a hit ereje ebben megsegít, lelke és teste is hatalmas védőszert nyer a legnagyobb fájdalmak elviselésére is. Jó és szép volt Istent dicsérni az üldöztetések idején is. A gályákhoz láncolt magyar hit testvéreink bizodalmát az tartotta ébren, hogy tikkadt testtel, emésztő láztól cserepes ajakkal bár, de énekelhették : »Van még néked Istened !« Öröm és fájdalom egy ágon érnek, mondja a költő. De az öröm-virág és fájdalom-bimbó harmat- cseppjeit is egyazon éltető napsugár csókolja fel. A mi örömünk és bánatunkat is egy Jóság tartja számon. Azért: »Jer, dicsérjük Istent szívvel, szájjal, lélekkel !« Bcthaniai Mária. riEGHIVÖ A budai evung. egyház, tanulóifjúsága 1929 április hó 28-án cl. u. 4 órai kezdettel a várbeli templomban az egyházközség volt lelkésze SCHOLTZ GUSZTÁV püspök emlékére ünnepélyt rendez, melyre a szülőket, egyhóztagokat és érdeklődőket tisztelettel meghívja.
