Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-04-25 / 9. szám
1929 április 25 67 Hegyen épített város Reggeli imádság* Szeretetnek örök Istene, elmúlt az éjszaka, a sötétséget elűzte a Te drága napod. Szent színed előtt leborulva, Téged keres első gondolatom s hálatelt gyermeki szivemmel kérem a mai napra is megsegítő áldásodat. Lélekben és igazságban imádva Téged, kérlek Uram hallgasd meg kérésemet, hallgass meg ha Hozzád imádkozom. Kegyelmeddel, Ilii gondviseléseddel maradj velem. Vigasztalj ha szomorkodom, bátoríts, óh légy hozzám közel, ha szorongat a félelem. Életadó és életmegtartó Istenein, minden boldogság kimeríthetetlen kútfeje, óvj meg engem minden bajtól és veszedelemtől. Adj munkámhoz kedvet és erőt, kisérj áldásoddal élet utamon s a jó sorsban adj elégedett, a balsorsban bizó szivet. Szeretetnek és békességnek Istene, Te vagy az én erősségem, támaszom, oltalmam és üdvösségem. Te előtted nincsen sötétség. Te tudod sorsomat, tudod minden szükégemet, látod életemet, ismered gondolataimat és cselekedeteimet. Számba veszed sóhajtásaimat és könnyhullatásomat; Ítéld meg Te magad erőmet és erőtlenségemet. Hallgasd meg Uram, lelkem Hozzád szálló sóhajtását, adj hitet, békét és türelmet, Tégy alkalmatossá a szeretetre. Őrizd meg és áldd meg, kik drágák a szivemnek és add, hogy azokkal, kikkel közelebb viszonyba helyeztél engemet, békességben és egyetértésben éljek. Add Uram, hogy a Te akaratod legyen az én akaratom és add ha végig titok marad a »miért és hogyan«, ne feledjem el soha, hogy igazak és igazságosak a Te Ítéleteid : nagyok a Te müveid és mélységesek a Te gondolataid. Ámen. * özv. Stefezius Istvánná, mig a budai egyházban élt, nőegyletünk lelkes és buzgó tagja, 12 reggeli és esti imádságból és megfelelő bibliai idézetekből álló imádságom könyvet ad ki, melynek tiszta jövedelmét egyházi jóté- kor.ycélra szánja. Ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Megrendelhető: Bpest, I., Berzsenyi-u. 12. sz. alatt. A pillanat Pókay Edvin. Majd minden ember életében, Úgy hiszem, van egy pillanat, Melyben a boldogság betoppan Szebbnél-szebb álarcok alatt. Sáriin lefátyolozva jönnek, S nesztelenül, miként az árnyak, Pompa, dicsőség köntösében egyik Illatát hozza egy másik a nyárnak. Döntened kell ez árnyak közül Melyik legyen jövendő sorsod, Mert e pillanat, ha elhalad, Az élet marad örökös adósod. S ekkor ha nem Isten keze az, Ki egyiknek fátylát bátran fölveti, Az emberroncs egy Iwsszn lét alatt, A boldogságát kergeti. A négyszázéves Kis Káté Egyházunk hitvallási iratainak a hivatalos kiadásában kerek harminc oldalt foglal eldr. Luther Márton Kis Kátéja. Ebből is hét oldal jut a bevezetésre, vagyis az egész ->Enchiridion« — mert ez az eredeti cime, ami annyit jelent, hogy kézikönyv csakugyan kis terjedelmű s beállításánál fogva egészen tudatlan hivek és az ifjúság számára készült kézikönyv vagy tankönyv — majdnem jelentéktelennek mondható füzet... Ha ma jelenne meg, egészen biztosan elveszne a nagy és a tudományos müvek tengerében. Valami kis füzet ... egy kis vezérfonal... ami szóra sem érdemes ... Négyszáz év perspektívájában azonban ez a kis füzet szinte nagyobb jelentőségű, mint évszázadok egész irodalma, ami meglehetősen nyomtalanul tinit el az idők árjában s legfeljebb nagy könyvtárak polcain rémiti az embert borzalmas tömegével... De nagyobb az aktuális jelentősége Luther sok müvénél, sőt egyik-másik, vagy mondhatni valamennyi hitvallási iratunknál is, mert ezek legtöbbje csak tudósok és a vallás kérdéseivel behatóbban és szakszerűbben foglalkozók számára létezik, mig a Kis Kátét az egész világon mindenfelé könyv nélkül tudja majdnem valamennyi lutheránus ember. Régen, mikor iskolába került, a Miatyánkon tanult meg írni és olvasni, most pedig ebben a Kis Kátéban foglalja össze számára egyházunk azt, amit tudnia és hinnie kell, hogy egyházunk tanításával, eszményeivel és törekvéseivel tisztában legyen és ezt a kis könyvet adja valamennyi hívének utravalóul. Régi jó módszer szerint könyvnélkül tanultatja be valamennyi iskolásgyermekével s ez a dióhéjba foglalt kis könyv az, amelynek mondatai minden evangélikus fülében ott muzsikálnak és amelynek márványba véshető fogalmazásában a keresztyén és evangéliumi hit alapigazságai sirig kisérnek mindnyájunkat. Pedig vannak az evangélikus egyháznak fontosabb emlékei is. Az a kilencvenöt tétel, amivel Luther a* lavinát megindította s amivel Róma hatalmán rést ütött, történetileg van akkora jelentőségű, mint a Kis Káté vagy talán ezerszerte nagyobb ... De ki tud belőlük csak egy mondatot is? !... És a keresztény nemzet szabadságáról vagy az egyház babiloni fogságáról vagy a német nemzet keresztény nemességéhez Írott refor- mátori iratai, amelyekkel az evangéliumi egyház alapjait rakta le, szintén megmérhetetlen jelentőségűek a reformáció gondolatának a terjedése és e gondolat testet öltése tekintetében, de van-e egy mondatuk, amely úgy belevésődött az evangélikus hivek köztudatába, mint a Kis Káté akármelyik fordulata?... Akár az: »Hogy mi az Úristent féljük és szeressük«, akár pedig az, hogy »Hiszem, hogy engem isten teremtett« stb. És nyugodtan ebbe a sorba állíthatjuk egyházunk akármely hitvallási iratát is. Ki ismeri az Ágostai hitvallást vagy az Ágostai hitvallás védelmét vagy az Egyes- ség könyvét? Hol van ezeknek egyetlen egy mondatuk, amely az evangélikus köztudatnak oly
