Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-04-11 / 8. szám

Hegyen épített város 58 1929 április 11 Evangélikus sajtó Azt mondja Pál apostol, hogy a betű öl, a lélek pedig éltet. Igaz, hogy a holt betű gyakran öl, de ha a szivnek, a léleknek élő megnyilatko­zása, akkor a betű áldás, erő, hatalom. Mérhetlen sok jónak a kutforrása volt már a betű. Elképzel­hetetlen lenne a világ képe, ha sok évszázaddal ezelőtt nem akadt volna ember, aki feljegyezte és megmentette az utókor számára a legnagyobb Tanító tanításait. Az Ur kegyelme gondoskodásá­ban még tovább ment. Támasztott népében olyan embett, aki lehetővé tette hogy, Isten minden gyermeke édes anyanyelvén olvashassa, mire tanít az áldott Mester. Lesz idő, mikor az egész világ elismeri majd Luther előrelátó nagy szellemét, aki minden testvérének kezébe juttatott egy darabot az élet kenyeréből. Ez volt a legigazibb, a legneme­sebb szociális cselekedet ezen a világon. Ezért ne­künk evangélikusoknak, még nagyobb kincsünk legyen a betű, az irás, mint többi embertársaink­nak. Szeressük, áldozatos szeretettel. Különösen azokat az Írásokat, könyveket, melyeknek gyö­keiéi Krisztus országának talajából nőttek és virágai evangélikus egyházunknak teremnek ál­dott gyümölcsöt. Hála Istennek és lutheri lelkű nagyjainknak, voltak és vannak kincseink, melyek­ből mindig meríthet a szépre, jóra vágyó lélek. Egyházi irodalmunk az utóbbi években ismét fellendült. Nap-nap után olvashatunk megjelenő könyvekről. Kisebbek-nagyobbak, népszerűek és tudományosak. Mindenki megtalálhatja a neki Valót. A gyermekek sok szivet-lelket nemesitő könyvet találhatnak az evangélikus irodalom gyöngyei közt. Ezt mi nem vesszük elég komo­lyan. Pedig a fogékony gyermeki lélek igen jó talaj azon nemes magvak elvetésére, melyeket például a vértanuk hithüsége, őseink egyházszere- tete nyújt. Egy evangélikus családnál sem hiányoz­hatnak kitűnő egyházi Íróink munkái. Sok lelki gyönyörűséget, öntudatunk erősödését, vigaszt és buzdítást nyerünk belőlük. De ha ezekhez nem juthatunk, talán a kenyérgondok miatt, egy evan­gélikus lapot mégis kell minden családnak járatni, hiszen ez néhány fillérnél alig több kiadást jelent naponta. Ennyit minden hivő áldozhat az egy­házért. Hogy milyen nagy áldás az egyházi lap, azt különösen a betegek érzik, mikor heteken át még templomba sem mehetnek. Milyen jó ilyenkor elővenni a lapot, elolvasni a bibliamagyarázatot, megnézni, hogyan munkálkodnak az egészséges testvérek az egyház gyarapodásán. Vagy akik távol laknak minden hittestvértől, a szórványok­ban, milyen édes öröm lehet ezeknek egy lap meg­érkezése. Mintha egy erős testvéri kar nyúlna ielé- jük bátorítólag. Most különösen szükség van egyházi saj­tónkra. Minden nemzet és felekezet ráeszmélt már arra, hogy ez milyen nagy hatalom, bár sokszor nem építő, hanem romboló erőt adnak neki. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a napisajtó vagy egyes céltudatos lap, támadó fegyvert kovácsol ellenünk. Tömegesen jelennek meg a megtévesztő iratok, könyvek, melyeknek célja az evangélium népében bomlást idézni elő, hogy az irtás majd annál könnyebb legyen. Mindezek leküzdésére sokszor nem elég a szelíd hit, a csendes meggyőző­dés, harci fegyverrel kell ellenállnunk és ez egy erőteljes evangélikus sajtó! Ennek érdekében pedig legelsősorban egyházi lapjainkat kell támo­gatnunk. Örüljünk, hogy hazánkban az evan­gélium ügyét már sok lap szolgálja. Egyházközségünknek, a budai Luther-szövet- ség tulajdonában, külön lapja van. A »Hegyen épített város«, melyet biztos kéz vezet a cél felé. A cél pedig : szolgálni, szolgálni Istennek, Krisztus­nak, egyháznak, hazának ! Mi hívek, vegyük körül, lapunkat megértő jóakarattal, cselekvő szeretettel. Szent célú munkájában segítsünk, ki-ki tehetsége szerint legyen munkása, pártfogója. Egyházszere­tetünk és evangélikus öntudatunkról teszünk val­lást, ha lapunk felvirágoztatásán munkálkodunk. Bethaniai Mária. Speyer 1529 E napokban lesz négyszáz éve annak, hogy a speyeri birodalmi gyűlésen jelenvolt evangélikus fejedelmek és 14 birodalmi város követei tiltakoz­tak a többségnek azon határozata ellen, hogy a reformáció munkája álljon meg, állítsák vissza mindenütt a misét, ismerjék el a püspökök főható­ságát és várják meg a legközelebb tartandó egyete­mes zsinat munkáját, melynek az egyházi életben általánosan tapasztalható bajokat orvosolnia kel­lett Volna. Ez a határozat úgy a Luther, mint a Zwingli részéről kezdeményezett és szép sikerrel folyó egyháztisztító és evangéliumi alapon építő munkát elnyomta volna. Ezért nem lehet eléggé megbecsülnünk az evangélikus érzésű kisebbségnek bátor és hős cselekedetét, hogy szembe szállva a császár, a birodalmi többség és a pápa nagy hatal­mával, tiltakoztak a határozat ellen és kijelen­tették, hogy azokban a dolgokban, melyek az Isten tiszteletére és a lelkek üdvösségére tagoz­nak, csak saját lelkiismeretükre hallgatnak és apellálnak a császárhoz, egyetemes vagy német nemzeti zsinathoz és minden pártatlan keresztyén bíróhoz. Ezen tiltakozásuk (latinul: protestatio) miatt nyerték a protestáns nevet, melyet eleinte csúfosan hangoztattak ellenfeleik, ma azonban büszkén valljuk magunkat protestánsoknak: a lelkiismereti és vallási szabadság híveinek. A német protestánsok a folyó évi pünkösd hétfő és keddjén tartják meg Speyerben a jubilaris ünne­pet, melyre a hazai protestánsokat is meghívták. Egyházunkat Speyerben Geduly Henrik és dr. Raffay Sándor püspökök fogják képviselni. A buda­pesti evangélikus és református egyházak április hó 21-én fogják a közös emlékünnepélyt megtar­tani az uj városháza dísztermében, melyen az egyetemes közgyűlés és a református egyetemes konvent két-két elnöke, dr. Antal Géza püspök és dr. Kovács Sándor egyetemi tanár fognak szere­pelni imádsággal, előadással és beszéddel. A két

Next

/
Oldalképek
Tartalom