Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-03-28 / 7. szám

Hegyen épített város

92

1929 március 28

közt, aki csodákat is tesz, betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel. Ki ez a próféta? Mit tanít? Milyen az élete? Hogyan vélekednek róla a zsidók és hogyan Ítélsz felőle Te? írd meg mindazt, amit róla tudsz és őt jellemzi. Légy jó egészségben ! Tibérius.«

Csakhamar megérkezett Poncius Pilátus válasza :

»Poncius Pilátus a felséges Tibérius császárnak, a minden földek urának egészséget kíván ! Felséges császár ! Mily boldoggá tetted a te szolgádat, hogy Neked, a halhatatlan Istenek utódjának szolgálatot tehetek. A názáreti ember után érdeklődői, aki próféta? Rögtön hivattam a legelőkelőbb zsidó főpapokat, hogy tájékoztassanak felőle. Elképzelheted mennyire örültem neki, mikor elvakult gyűlölettel beszéltek róla, mert ebből megértettem, hogy nagy ember lehet az, aki ennyi szenvedélyt és forrongást idéz elő a lelkekben. Te is úgy ismered, óh Császár, a zsidókat, hogy hitvány és alacsony az, amit ők dicsérnek és magasztos, mint a római nemzet, az, amit gyűlölnek. A názáreti embert csak napok múlva találták meg embereim, mert gyógyítani járt a falvakban. Megdöbbentett a megjelenése. Mindenki elfogultan áll előttem, ez az ember nem volt elfogult. Van a lényében valami leírhatatlan, mintha a túlvilágról jött volna. Olyan áthatóan nézett rám kék szemeivel, mintha a vesémben olvasná titkomat. Nem hitetlen, mint a zsidók és ugylátszik Jupiter nagy tisztelője, mert többször emlegette előttem az Atyaisten szót. Hogy a felséges római nép milyen nagy hatással van reá, az kitűnik tanaiból is, mert nem azt tanítja, amit a zsidók, hogy gyűlöld ellenségedet, azaz a rómait, hanem szeresd ellenségedet. Tégedet, oh Császár, jól ismer ama Názáreti, csodálattal van eltelve erényeid iránt és híveit arra oktatja, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré : isteni hódolatot és szolgai engedelmességet. Mindenről máskép gondolkozik, mint kortársai. Gyógyít betegeket, halottakat feltámaszt. Ha prédikál, nem az előkelők, hanem a nép nem akar enni és inni, oly önfeledten csügg rajta. Én azt hiszem, Jupiter kegyeltje ő, vagy judeai kiküldöttje. Ha nem volna zsidó, Rómában már régen a halhatatlan Istenek sorába emelték volna. Légy jó egészséggel, óh felséges Császár! Poncius Pilátus legalázatosabb szolgád.«

Pilátus levele rendkívüli hatással volt Tibe- riusra. Mikor a levelet másodszor is elolvasta, már készen volt az elhatározással, hogy a Názáre- tit a római istenek sorába véteti fel a szenátussal. Ezt a határozatot a szenátus meg fogja hozni! Tiberius intézkedett, hogy a szenátus mielőbb üljön össze.

*

* *

A szenátusban a császár nevében Seiánus, az elnöklő konzul és a császár barátja ajánlotta a názárethi prófétának a római istenek közé való. felvételét. így szólt: »Atyák és Összeírtak! (Patres et Conscripti). A mi felséges császárunk nagy elődének az isteni Augusztusnak példájára azon buzgólkodik, hogy a^hanyatlásnak indult

vallásos életet fellendítse. Az isteni Augusztus a vallási közöny miatt roskadozó templomok közül, mint az Atyák és Összeírtak jól tudják, 82-tőt helyreállított, ami felséges urunk azt akarja, hogy az üres templomok buzgó áldozókkal teljenek meg. Pilátus azt írja felséges urunknak, hogy amikor a názáreti próféta prédikál,' a nép nem akar enni és inni, oly önfeledten csügg rajta. Ha a próféta Júdeábán a legbuzgóbb hívőkké tudta az ő népét tenni, megteszi azt a római néppel is, ha Istenévé lesz, azért ajánlja a felséges császár, hogy a zsidó próféta, aki Pilátus levele szerint számtalan tanujelét adta a felséges római nép iránti szeretetének, szenátusi határozattal ami isteneink sorába vétessék fel. A trójai hősöket : Anchisest és Aeneást, a mi isteneinkkel együtt szoktuk emlegetni, emlegessük velők együtt ezentúl a csudatévő, betegeket gyógyító, halottakat feltámasztó názáreti prófétát is!«

A konzul után mindjárt Porcius Julius szólalt fel, aki Pilátus helyébe helytartó akart lenni, de Tibérius mellőzte, most tehát megragadta az alkalmat, hogy az indítvány ellen szóljon.

Nem tanácsos — mondotta — a Názáretit Istenként befogadni. Mert híveiről a legrosszabb hirek keringenek. Tény, hogy sem templomaik, sem oltáraik, sem áldozataik nincsenek, tehát istentagadók. A mi isteneinket megvetik. Beszélik azt is, hogy gyermekeket ölnek és emberhúst esznek, éjjeli összejöveteleik alkalmával fertel- meskednek és a szamárfejet imádják. Emlékeztetem a szenátust arra, hogy mióta a Názáreti hívei mindenfelé terjednek, azóta súlyos csapások sújtják a birodalmat és különösen Rómát: a mostani nagy szárazság és a jelenleg dúló járványos betegségek is mind a haragvó istenek büntetése rajtunk a megtűrt Názáreti híveinek bűneiért. Ha a Názáretinek ilyenek a követői, lehet-e ő méltó arra, hogy a mi isteneink sorába emeltessék ?! Semmiesetre sem.

A következő szónok Marcus Cocceius sokáig Tiberius első tanácsosa volt, de mivel hűséges szolgálataiért az Ígért siciliai birtokot nem ő, hanem más kapta meg, most ő is a császár ajánlata ellen szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy nem tanácsos egy leigázott, folyton lázongó nép önérzetét megnöveszteni azáltal, hogy prófétáját * a magunk Istenének fogadjuk el. Meggyűlhetne a bajunk ezzel a néppel sokkal inkább, mint eddig. De lealázó is volna a világ fölött uralkodó római népre egy olyan semmi nemzettől, mint a zsidó, Istent elfogadni. Én a zsidót magammal egyenrangú embernek el nem ismerem és a Názáretit, még ha Istenként magaslik is ki nemzetéből, a mi Istenünknek el nem fogadom, — fejezte be a szónok szavait.

A következő felszólaló Valérius Messala volt, a szenátus legtekintélyesebb tagja, aki az isteni Augusztusnak a szenátus és a nép nevében felajánlotta volt a »haza atyja« címét. Szavait osztatlan figyelemmel kisérték. »Atyák és Összeírtak ! — szólt. GyalázatosTágalom az, ami ocsmányságot a Názáreti követőiről mondanak,