Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-03-28 / 7. szám
A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EOVHAZI ÉS ROLITIHAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST, IX., JURÁNICS-U. 13 FÓMUNKATÁRS • Dr. SCHINDLER GYULA ELŐFIZETÉS FÉl ÉVRE 3 PENGŐ A budai luther-szövetséo MUI.SZ FOSTATAKARÉK-CSEKKSZAMLAjARA KÜLDENDŐ KIADÓHIVATAL BUDAPEST, DONÁTI-^ 49. II. EM. IS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ RUTIL ÁRMIN BUDAPEST, L, VERBÓCZY-U. 28 h pedig az örök élet hogy megismeiienek léged, az egyedül igaz Istent és akii ellüldtél. a Jézus krisztusi I János es. II. 3. Husvét ünnepén .Ián. ev. 11. 25—20. Én nagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én- bennem ha meghűl is, él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal... Husvét szent napján mindenütt ezen a világon, hol a templomok tornyára s a temetők hantjaira a kereszt van felttizve, ünneplő emberek mennek seregestül az Isten házába. Harangok zu- gása, imádság szállása, ének zendülése, szent ige szólása mind arról beszél ezen az ünnepen, hogy a názárethi Jézus, kit a keresztről levéve sírba tettek az arimathiai József kertjében, nincsen a sziklasirban, hanem csodák-csodájaképpen megbizonyosodott rajta amit a bethániai kis hajlék felé vivő utón mondott Mártának : Én vagyok a feltámadás és az élet ... Márta a dolgos, gondos, hűvös Márta erre a kijelentésre, minél hatalmasabb, bizakodóbb, sohasem hangzott el azóta, hogy a világ fennáll, rajongó hittel felelt: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek fia ... Apja, anyja régen nyugszik már valami csendes temetőben, testvére Lázár a ravatalon pihen, tudja hogy lombfakadásra fón a lombhullás, világnyilásra az őszi hervadás, látja hogy minden elmúlik ezen a világon, mint az árnyék úgy röppen el az emberi élet, sohasem látta még, hogy valaki visszajött volna a köves sirhalmok alól s úgy beszél mégis mintha megérte volna a feltámadás reggelét s a rajongó hivő szemével csodálta volna Jézust, amint ül az Istennek hatalmas jobbja felől. Mi husvét ünnepén elgondolkozhatunk azon milyen földöntúli, magával ragadó, rabulejtö isteni egyéniség volt a mi Urunk Jézus, hogy ennek az egyszerű teremtésnek lelkében, tépett poros köntösében a földön járván, felkeltette azt a csodás hitet, hogy Ö a feltámadás és az élet, hogy túl a síron, túl a halálon, túl a földi tapasztalat minden kotnor valóságán a benne hivők számára élet van, diadalmas örökélet. A halál meggyőzője husvét ünnepén, az ünneplő milliók sokaságát már a templom kapujában ezzel a szóval s ezzel a kérdéssel fogadja : Én vagyok a feltámadás és az élet... Hiszed-e ezt? Csendes, hivő, jó keresztyének, irgalmas szivii áldozatos lelkek, igazi ünnepi érzéssel mennek be a templomokba husvét ünnepén s mégis elegen vannak köztük, akik erre a kérdésre csak habozva, vonakodva, dadogva felelnének, valahogy igy szólván : »Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemnek.« Husvétöt ünnepelni s az örökkévalóság hitében rendületlen állni s mindvégig hinni igazi próbája a transcendens, azaz a tapasztalati élet körén túl menő, az elmúló világ fölé emelkedő hitnek. Hivő ünnepi szónokok, lelkes prédikátorok oly szépen elmondják majd amit az evangéliumok egybehangzó bizonyságai s az apostolok írásai tudnak afelől, hogy ő a feltámadás és az élet, s hogy ezen szent meggyőződésükben vértanuk százezrei haltak boldogan gyötrelmes halált. Sok más érvek során halljuk majd, hogy igen nagy művészek, nagy költők, lánglelkü tudósok egész valóját úgy elöntötte ez a szent meggyőződés, hogy minden alkotásukból, minden Írásukból, minden könyvükből lángolva lebeg ki az ő halálon való diadalában s örökéletet formáló erejében bizó hit, szó hangzik bizonyosan arról is, hogy maga
