Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-03-14 / 6. szám
VI. évi. 6. szám Budapest, 1920 március 14 A BUDAI LUTHER - SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK KATYAS BUDAPEST. IX., JURÁNICS-U. 13 FŐMŰNKATÁRS • Dr. SCHINDLER OYULA ELŐFIZETÉS FÉI ÉVRE 3 PENGŐ A budai luther-szövetség 58MI.sz iostatakarék-csekkszAmi.AjAra KÜLDENI ö KIADÓHIVATAL BUDAPEST, DONAiI-U. 4». II EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ hOttl Árpiin BUDAPEST. 1, VERBÓCZY-U. 28 Ez pedig az ölök élei hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Isteni és akit elküldlel. a Jézus Krisztust! János e». 17.3. Egyedül Immár cljölj az óra. hogy szétoszoljatok kiki az övéihez és engem egyedül hagyjatok*. (János lß, 32 — Mint mikor letarolt szántásokon át fütyül, süvít a kora tavaszi szél, úgy hangzik felénk e szó: Egyedül! Reménytelen lemondások, kétségbeesett vívódások szava ez, igazi böjti szó. Nem ólomesős esték hangulata ez, amikor unottan, fáradtan kopognak a cseppek az ablakon, hanem tragikus viharok ideje, amikor úgy jajgat, sir valami bennünk, mintha lelkünk balaton- jegének rianásai volnának, mintha a Bóra sisteregne a kéklö Adria felett. Az embernek vannak napjai, évei, amikor teljesen egyedül érzi magát. Ez az egyedüllét nem mindig jelenti a magányt. Oh vannak, akik egyedülvalóságukat akkor érzik legjobban, amikor testileg legkevésbbé vannak egyedül, amikor künn az élet olcsóvásárjában egyetlen feléjük mosolygó szivet nem találnak, amikor útjukat rózsákkal szórják tele, amikor üstökösökként fénylenek mások előtt (ez a nagyság egyedülléte) és sietniük, futniok kell a magányba, hogy egyedül ne legyenek, mert ott legalább gondolataikkal és érzéseikkel társaloghatnak. De a legárvábbak azok, akiket még ez önzetlen barátok, a gondolatok és érzések is elhagynak. El nem gondolható, hogy amig valaki mozogni és cselekedni tud, gondolkodni és érezni ne tudjon. És mégis vannak percek, amikor mintha megfagynának az agy sejtjei és megdermedne a szív, hogy a következő pillanatban őrjöngve tépje és taszítsa egymást gondolat és érzés. És miként egyedüllétünket a vásári tülekedésben érezzük legjobban, ugyanúgy érezzük a sírig való elhagyatottságot a gondolatok és érzések e tör- vényenkivüli, ez elemi harca közben is. Éli, Éli, lama schabaktani! Az istenemberben a keresztfán állhatott e harc, az egyedüllétnek e szörnyű harca, amikor a megkövesedett fájdalom tekintetével nézett le az átkozódó, lelketlen tömegre. Ezek a pillanatok azok, amikor az ember menekülni akar a léttől, amikor pisztolya agyát szorítja magában, amikor a méregpohár erö- szakolódik reszkető kezébe. Óh, csak ezek az órák soha ne jönnének. Vagy legalább volna mindig erőnk az egyedülvalóság szörnyű perceit leküzdeni. »Immár eljött az óra, hogy szétoszoljatok ki-ki az övéihez és engem egyedül hagyjatok.« Jézus már látja sorsát, menjetek ti boldogok családotokhoz, engem hagyjatok magamra, nekem azért nincs családom, mert családom az egész világ. Keserű fájdalom ! Sir a teste, mert néha nehéznek tűnik az isteni misszió. Nem is volt senki, aki a döntő pillanatban oly egyedül lett volna, mint ö. És ez az egyedüllét — ha csak valaki Krisztus lelki erejével nem rendelkezik, igen nagy veszélyeket rejt magában. Gyümölcsei rendre: az öngyötrődés, fekete éjszakáknak ez a sárga réme ; a búskomorság, amely körülbelül egyenlő az Istenről való megfeledkezéssel ; a világkerülés és
