Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-02-16 / 4. szám
1929 február 16 27 Hegyen épített Táros hanem a lelket, a szivet sebzi meg, amelyeket tüvel-cérnával megfoltozni nem lehet. A lélek hit nélkül, oázis nélküli sivatag. A fogékony gyermekléíek ösztönösen megérzi a hit, a vallás szükségességét. S ha nem mulasztjuk el a helyes időt, amikor Krisztus vallásának, a mi szent hitü íknek csiráit kitáruló kicsiny lelkűkbe ültetnünk kell, a legnagyobb örökséget adhatjuk nékik. Ezt pedig nem kezdhetjük el elég korán. Avagy nem öntözzük-e a virágot, ha az még előttünk láthatatlanul a föld alatt csirázik? Családomban egy 6 éves leányka megbot- ránkozva beszélt.', hogy osztálytársa tagadta Isten létezését. »Meg is mondtam neki, — mesélte tovább — hogy mondhat ilyent? Nemelég az, hogy a nap süt, a fii nő és emberek születnek? Ki intézné ezeket, ha nem az Isten ?♦ Már most azt kérdezem tőletek, testvéreim, evangélikus anyák, melyiketek veszi a lelkére, hogy gyermeke ahhoz a kis istentagi dóhoz hasonlítson? Gondoljátok meg, milyen áldás lett volna annak a szegény kis gyermekiéleknek a vallásos nevelés ! Mert ha némileg helyre is hozza az anya nemtörődömségét az élet avval, hogy megpróbáltatásokkal Istenhez vezeti a már felnőtt ember lelkét, hitetlen gyermekének tenger szenvedésére addig ki fogja a balzsamot csepegtetni? De nemcsak hitéleti, hanem nemzeti szempontból is vétkesek mindazok, akik a vallásos nevelést elmulasztják. Mert hitünk igaz lélekkel hivő lánglelkü fia, Mikszáth Kálmán, nem ok nélkül állította, hogy az osztrák beolvasztó törekvésekkel szemben ellenálló protestáns papok, családjaik és híveik, nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy kúriáinkban nemzeti politikát űztek, a legválságosabb idők egyikében. Nem pedig udvari politikát. Most sötétebbek fejünk felett a felhők. Neveljetek evangélikus, magyar anyák, elődeinkhez méltó, egyházunknak, hazánknak egyaránt hű generációt! Pókay Edvin llegven Fpitell Városra adakoztak : Altwer Gyula 3. Balogh Dénes 3. Barna Dánielné 3. Ben- rzur Valdemár 6. clr. Berzsenyi .írnő 3. Brózik Károly 3. Campen Henrik 3. Cathrv Szaléz 3, í.sáder György 6, özv. I)ax Adolf né 3. Evang. gimnázium Tantestülete (Vilma királvné-ut 0. Egyetemes felügyelői hivatal 12, özv. Farkas Mihálync ti. Haltrich Frigyes 3. Ilankó Kornél 3. Hazai Alt. Biztositó Intézet 3. Heintz Margit I». Il bján Samu né 3, Möllerung Gáb >r 3. Huszár Vilmos 3. Illés Vilmos ß, Jekeli Károly 3. Káresz Sámuel Z. Kelenföldi lelkészi hivatal 3. Kéler Margit 3. Kisbirtokosok Biztositó Intézete 3. Kníesner Gyula 3. őr. Kullmann Fajos 6, Lánczy Istvánná 1.50. Fáiig Györgyné 3. Malczovich Fászló (i, Márkus Isivé” 3. Mausfeld Pálné 3, dr. Masznyik Márton 0, özv. Mcdveczky Ákosné 3. Parlag József 6, Pap Klek 10. Pannónia Biztosító Intézet 6. dr. Petz Gedeon •>. Phillipp Alfréd né 10, Pippig Vilmos ti. Polna> Sándorné 3. Popelka István 6, Bell Béla 1.50, Bé- pássy Miklósné 6, Buzicska Sándor 0, Schramck Frigyes 5, Sólyom János 3. özv. Strauch Béláné 6, dr. Svehla Ervin 6, Szclényi Dezső (5, Szigethy István 6, dr. Szőcs Elek 6, Szüts Gábor 3, Terplán Sándor 3. dr. Uhlmann Fajos 7. Enger Emil 3. Vasdinnyey Pálné 2, Wallenfels Ella 6, Zorkóczv Samu 6. Zsilinszky Mihály (i P l. Összesen 281 P. Aranykereszt és aranypaszontáni Sőderblom Náthán, a svédországi evangélikusok prímása a szlovenszkói evarg. egyház két püspökének az egyetemes evangélikus összetartás jeléül két olyan aranykeresztet ajándékozott, amihőt Svédországban valamennyi evangélikus püspök visel. Ez az ajándék szlovenszkói evangélikus körökben sok szóbeszéd tárgya és a nyilvánosság is sokat foglalkozik vile. Mert amilyen természetes az, hogy Svédországban, — ahol a reformáció idejében az egész ország evangélikussá lett s a régi katolikus egyház papjai szinte máról-holnapra evangéliumi prédikátorokká lettek, ahol az evangélikus egyház egyszerűen benne- inaradt a katolikus egyház vagyonában, szervezetében és intézményeiben és azokat csak any- nyiban változtatta meg, hogy megtöltötte evangéliumi tartalommal — mind a tizenkét evangélikus püspök megtartotta és történelmi h. gyo- mányként hivatala külső díszjelvény».ül hordozza nyakában a katolikus püspöki jelvényt, rz arany keresztet, annyira különös az erre mifelénk, a hol a protestantizmus alulról fi-Ifi lé küzdötte ki a jogait, szegény hívek filléreiből élt és a keresztet nem diszül, hanem a vértanuság valóságaként hordozta vállán ... A szlovenszkói magyar Evangélikus Szövetség lapja, az »Evangélikus Lan* érdekes leírást ad arról, hogy hogyan jutottak a szlovák evangélikus egyház püspökei Sőderblom svéd prímás aranykeresztiéhez. Az egyik szlovenszkói püspök egyháza képviseletében elment az eisenachi lutherái us világ- konventre. Ott látta, hogy a püspökök n; gy része aranykeresztet hordoz egyházi méltósága jelvényéül. Látta, hogy a búd, pesti evangélikus püspök nyakában is ott az aranykereszt. Hogy őt se nézze le senki, hamarjában vásárolt egy ékszerkereskedésben egy kisebbszerü ezüstkeresz- tet, ami kereszt volt ugyan, de kisebb is volt, ezüst is volt és a többi püspöki kereszt mellett mégis egy kicsit sz gényisen nézett ki. A dolog valahogy szemet szúrt Sőderblom érseknek, aki a szlovenszkói evangélikus egyház meg; lakulá- sánál különben is azt a jelentős szerepet kapta, hogy az első szlovák püspökök felavatásánál a Krisztusig visszavezetett kézfeltétel révén az apostoli successio adományában részesítette őket és aki különben is nagyvonalú, gavallér ember és mindkét szlovenszkói püspököt püspöki aranykereszttel ajándékozta meg. Az ajándékkeresztet azonban az egyház közvéleménye nem hajlandó szó nélkül tudomásul venni. Az ilyen külső kereszthordozás az itteni és különösen a magyar evangélikusság szemében annyira az egyház puritán tradícióival szembenálló, hogy meglehetős éles hangok hallatszanak ellene, ilyeneket imák a kérdés elvi oldaláról: »Mi lutheránusok nem szégyeljük a Krisztus evangéliumát. De nem szégyeljük a kereszt szimbólumát sem. Felállítjuk oltárainkra, templomainkra, tornyainkra és otthonaiankban is. De
