Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-31 / 3. szám
1929 január 31 21 Hegyen épített város fel a protestáns történetírást, mintha elveszne a reformátorokat dicsőítő frázisokban és nem volna megfelelő érzéke a múltaknak azok iránt az apró eseményei iránt, amelyekből a múlt helyes látása mégis összetevődik. A háromkötees nagy munka azonban nem ment úgy bele a köztudatba, mint azt a katholikus egyházi érdek kívánta. Ezért néhány évvel ezelőtt Grisar egy-egy kötetes összefoglalást csinált könyve eredményeiből s ennek a kisebb munkának a kivonata a múlt évben magyar nyelven is megjelent. (Hartmann Grisar: Luther Marton élete. A második német kiadás alapján fordította Hoitsy Lajos Pál. Budapest, Szent István társulat kiadása, 1929.) Ez a mi viszonyaink között terjedelmes, mert négyszáznál több oldalas munka, ugyanazt a szellemet leheli, mint Grisar nagy három kötetes müve, miért is róla tulajdonképen nincs uj mondani valónk. Uj azonban az. hogy ezt a tárgyilagosság mezébe öltözött, tendenciózus kivonatot ma milyen másképen fogadják, miut ezelőtt tizenhét esztendővel a nagy munkát. Az idők változásának legkiáltóbb jele az a kritika, amely az Evangélikusok Lapja 1928 október 21. és köv. számában megjelent, s amelyben egy református lelkész (evangélikus lapban Lutherről egy református lelkész ir — ez is jellemző) a következő mondat olvasható: »A felekezet közi béke őszinteségének, melyet a római egyház mostfolyö nagygyűlése olyan meggyőző erővel hangoztat, bizonyi téka az a 398 oldalra terjedő hatalmas munka, melyet a Szent István társulat, bár a könyv megjelenési dátuma 1929, már most, a katholikus nagygyűlés hetében megjeleli tetett Luther Márton élete címen, mint egy németországi jezsuita páter munkája második kiadásának magyarra fordítását. A kétségtelenül értékes munka nemcsak az eucharisztikusok számára kedves ajándék, hanem sok helyen annyira protestáns izü és szinu, hogy szinte feleslegessé teszi a pár nap múlva Budapesten és Debrecenben összeülő Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetséget is.« Ennek az öblös hangú kezdetnek csak egy mentsége lehetne : hogyha katholikus szemek ele kerülve a protestáns izü dicsérettel elvenné a kedvüket a könyv elolvasásától. De ez a protestáns iz csak maszlag. Vegre is Lutherről nem lehet olyan életrajzot írni. amelyből teljesen ki lehetne Luther eszméinek a monumentalitását küszöbölni ilyen történeti tárgyilagosságra még katholikus felekezeti történet- írás nem jutott el. A könyv jellege egyáltalában nem protestáns, hanem a legtipikusabban grisari, amiben éppen az ellenkezője van meg annak, amit Incze Gábor az Evangélikusok Lapjában ir. Bizonyíték? ... Szolgálok vele ! Grisarnak már a nagy müvében kedvenc és hamarosan hírhedtté vált »felfedezése« volt az, hogv Luther a protestantizmus nagy elvére, a hitből való megigazulást tartalmazó prófétai helyre, Habakuk prófétának arra a mondására, hogy az igaz ember hitből él, s ennek a gondolatnak a konzekvenciáira — a wittenbergi klastromnak az á .........ben jutott rá. Nekem még most is forog a gyomr om az undortól, ha visszaemlékezem arra, hogy ezt a hírhedt »felfedezést«, amelyből egy szó sem igaz, mert egy forrás sem tud róla és mert erre a protestantizmus központi igazságát eléggé el nem ítélhető módon bepiszkító ötletre nincs semmi alap — Grisar milyen »alapossággal«' bizonyította s hogyan hordta össze az «adatokat» arra vonatkozólag, hogy Luthernek milyen rendetlen volt az emésztése és milyen nehéz a székelése, hogy valahogy valószínűvé tegye azt, hogy ürülés közben is mennyire ráér teológiai problémákkal foglalkozni. Erre a feltevésre és felfedezésre, amelynek a protestantizmust durva baráttréfák szellemét lehető módon való lealacsonyító szándéka nyilvánvaló és kétségtelen, a protestáns tudomány megadta a választ és kellő értékére szállította le azzal, hogy Luther »felfedezése« csakugyan a toronyban tőrént, csakhogy nem ott, ahol Grisar mondja, hanem Luther dolgozószobájában ... (A kérdést eldönti D Scheel Martin Luther c. müvének 2. kötetében, a 435. lapon.) Ezzel a felfedezés el volna intézve. Hogy azonban Grisar mennyire ragaszkodik hozzá és hogy mekkora súlyt tulajdonit neki az abból látszik, hogy ezt a »felfedezést« könyve rövidített egv kötetes kiadásában a cáfolat után is felvette s az természetesen belekerült ennek a magyar kivonatába is. Ezt a vakmerőségét tetézni már netn igen lehet, de azért ha helyem volna, néhány kisebb kaliberű, de hasonló jellegű szemelvénnyel kívánatra szívesen aláfesthetném még Grisar müvének ezt a »protestáns izét és színét«, amit tavalyi ismertetője olyan fenntartás nélkül leszögez és megállapít. Én azonban nem folytatom tovább. Nekem és azt hiszem, nagyon sok jóérzésü testvéremnek ez a példa teljesen elég arra, hogy tisztában legyen Grisar magyar Luther könyvének a »protestáns izével és színével.« Többet nem is akarok mondani. Csak még azt kell konstatálnom, hogy ennek az ilyen »protestáns izü és színű« Luther-élet raj znak, amely bírálója szerint, még a Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetséget is feleslegessé teszi, a magyar teológiai irodalomban ellensúlyozója nincs. Ami magyar Luther-életrajz van, az mind csak népies munka. És noha vannak köztük kiválóak, egy sem olyan, amelyből a magyar közönség Luthernek emberi és teológiai nagyságát igazán tárgyilagosan és megértéssel Írott és kellően értékelő életrajzát megkapná, amire pedig múlhatatlanul szükség volna, hogy az ilyen Grisar-féle müvek inonopulisztikusan ne végezzék a magyar közvélemény történeti felvilágosításának a munkáját Luther személyét illetőleg. Földvári Ábel. IRODALOM Két Luther-könyv. A németek karácsonyi asztalára Martin Luther« cim alatt 2 újabb Luther-kónyv is került. Lerche és Schäfer tollából. Mindkettőt Berlinben a német könyvbarátok szövetsége adta ki 452 meg 534 lapon, bő kivonattal az ő irataiból, beszédeiből, asztali beszélgetéseiből, leveleiből és énekeiből. Az első ntu nem az egyház és a hit hősét, hanem az erkölcsi életfolyás és hivatáshüség útmutatóját tárgyalja, aki politikai, gazdasági és szociális problémákat is érint. De íőlec jellemzi Lutherben »az uj szellemi szabadság* megteremtőjét. Túlságosan kiszínezi a nagy német reformátornak a középkori egyházi élet- és világfelfogástól való függőségét, holott az egyháztörténelem tanubizony- sága szerint épen az azzal szemben való ellentét fejlesztette ki benne az egyházi reformátort és a hithöst a maga összes vonatkozásaiban. Schäfer Luther-könyvc is bő kivonatokat hoz Luther hármas nagy reformátori iratából, asztali beszélgetéseiből, leveleiből es énekeiből. Lutherben a hit viaskodó hősét, a hü lelkipásztort, a képzett theológust s mindezekben reformátori egyéniségének eredetiségét és temperamentumát ismerteti. De kifogásolja nála a protestantizmusnak az írott igétől való túlságos függőségét s az egyháznak a világi hatalommal való kapcsolatát, amivel messze eltávolodott volna »A keresztyén ember szabadsága« cintü müvének alapgondolatától. Mindkét mü a jelen kor szellemi áramlataiba állítja be Luthert, amelyeket nem annyira az egyházi, hanem általánosabb érvényű és jelentőségű problémák érdeklik. Sokban eltér a két mü az egyháztörténeti Luther élet- és jellemképétől. Tudjuk, hogy Luthert sokan magasztalják és ócsárolják. Elég utalnunk egy Janssen, Deniflcés Grisar irányzatosultramontán történetírásaira. Lerche és Sctyafcr sem sejteti a nagy német reformátor prófétai egyéniségét s a wormsi birodalmi gyűlés hitvalló, hősét akiről a dán Scharling oly találóan mondja, hogy »Luthert mi evangélikusok az apostolok mellé helyezzük, mert nincsen senki sem, aki az apostolok korszaka óta oly mélyen beletekintett volna Krisztus evangéliumába. Mélyebb, mint Auguszti- nusz, világosabb mint Krizosztomusz, jobban magyarázza a Szentirást. mint Hieronimusz és helyesebben fogja fel az egyház lényegét, mint Ambróziusz.« Méltán mondja róla a mi Szeberényink is, hogy »Luther próféta volt..., a reformáció igazi megindítója és teremtő vallási géniusza.« Ma jobban ismerjük, mint kortársai ismerték. Is
