Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-11-21 / 19. szám
Megyen épített város 152 1929 november 21 ténetének, a kiskáté és az ágostai hitvallás kiadásának dolgát a Luthertársaságra bízta a közgyűlés. A diakonissza ügy fiikarolását a lelkészek figyelmébe ajánlja. A tisztujitás folyamán az egyetemes törvényszék bírái közé megválasztattak : Krayzell Miklós, dr. Szír any avszky Sándor, Rupprecht Olivér és Tomcsányi V. Pál, Krayzell Miklós törvényszéki tanácselnök a hivatalos esküt le is tette a közgyűlés színe előtt. A közgyűlés örvendetesen vette tudomásul, hogy a Theol. Otthona Sopronban felépült és hogy abban egy ingyenes hely van fentartva külföldi származású hallgató részére. A theol. szemináriumot 1930 szeptemberben nyitják meg, ennek látogatása kötelező lesz a theologusokra. Igazgatását elvállalta D. Raffay S. püspök. A nyugdijintézeti járulékok fizetésére január 31-ig adott haladékot a gyűlés. A missiós egyesület jelentése kapcsán örvendetes tudomásul szolgált, hogy a győri gyülekezet egy missionárius eltartását elvállalta és hogy Németh Károly esperes, az Ev. Lapja felelős szerkesztője lett az egyesület elnöke. Több jelentés és nyilvántartott ügyről szóló előterjesztés után a közgyűlés Geduly püspök hálaadó imádságával ért véget este 7 órakor. A közgyűlés tagjai lelkesen ünnepelték az egyetemes egyház felügyelőjét, D. br. Padvánszky Albertet, ki az egész közigazgatási évben teljesített sokoldalú munkásságával, magas színvonalú, tartalmas megnyitóbeszédjével és szívós kitartásig ttirel mes, bölcs és higgadt elnöklésével az egyetemes egyház nagy hálájára tette magát érdemessé. A FELSÉGES HALÁL A felséges halál, kit útjában talál: a drága csecsemőt, agg férfit, kedves nőt magával hívja. Ingatag léptekkel, megtörő szemekkel, tőlünk elfordulnak, vele megindulnak a hideg sírba. Mi el nem mehetünk, bele se fekhetünk kedvesink ágyába, megásott sírjába, mig nem üt óránk. Ők meg nem ébrednek, fel se is ülhetnek, szeretni se tudnak s fenekén sírjuknak nem gondolnak ránk. Édes jó Istenünk, ki atyánk vagy nekünk, örömök múlásán, koporsók látásán Vigasztalj minket! Ha sírba fekszünk is, ha porrá leszünk is, a Te nagy hatalmad, végtelen irgalmad takarjon bennünket. Szimonidesz Lajos. A szocializmus Az olvasónak, aki itt kezdi : a szociális szóban csak a lájékozatlanok babonája lát rémet. ' A szociális probléma .- a gyengébb védelmének a kérdése a társadalomnak egyetemes érdekű megmentése szempontjából. A szocializálásra magántulajdonnak és az egyéni szabadságnak a köz érdekében elkerülhetetlen, intézményes, tehát ki- kényszerithető korlátozása a köz — állam, egyház, község — javára. Adó, jövedék, illeték, egyedáruság, földmegváltás, általános védköte- lezettség, királyi posta, államvasutak, állami mezőgazdasági birtok, mezőgazdasági felügyeled, iparfelügyeled, állami igazságszolgáltatás és közoktatásügy stb. stb., mindmegannyi állomása a fokozatos szocializálásnak. II. Mi a szocializmus? Ennek a fogalomnak van vagy negyvenféle meghatározása. A legkelendőbb és a legszéjjel- folyóbb az, hogy : tömegmozgalom a társadalomnak egyetemes érdekű megmentésére. A terünk szűk. Jobban kell sietnünk, hogy ennél a sokat markoló, semmit sem fogásnál hosszabban megállhatnánk. A tárgyra! A tárgyra ! Olvassuk itt most el Sámuel II. könyvének XII. fejezetéből az első 12 verset ! Már csak azért is, hogy a kezükbe vegyenek már egyszer azok a kitűnő agitátor-növendékek is Bibliát, akik mindig szidják és mindig elvetik anélkül, hogy a kezükben is lett volna valaha és lenne legalább mit elvetniük. Szerezzék be, olvassák, olvasgassák, azután már majd lehet velük beszélnünk: elvetik-e vagy sem ? Mert, akiknek megvan, mint például az angol szociáldemokrata munkáspártiaknak, azok el nem vetnék semmi kincséért a világnak. Azok között igen sok a kiváló lay-reader, nem pap, egyházszónok. De ez még semmi! Mikor a rutinos fecsegők kieszmemenetelték, hogy : el a vallással is ! az öntudatos szervezett szocialistát jellemző udvariassággal, — ez nem tévedés: udvariassággal, az öntudatos szocialista udvarias külföldön — tehát udvariassággal azt mondták rá, hogy : jó, tehát el a vallással is! De. .. nemcsak udvarias, okos is és az okos ember, ha mindjárt szocialista is, nem veti el azt, ami apáinak és eddig neki is jó volt, amig valami jobbat nem kap a helyébe. — Elvetjük mi a vallást szívesen, de mi jobbat adtok a helyébe? — Tudományos erkölcstant ! Tudományos »mit kell cselekedni ?«-t! Csinálunk paragrafusokba szedett tankönyvet a gyerekek részére és törvénykönyvet a felnőttek részére. — Hát csináljátok, ha tudtok. De különb legyen ám mint a Biblia ! Azonban addig csak maradjunk meg emellett! Ebben benne van minden, amit tudnunk kell, amikor az elé a maga kérdése elé állít minduntalan az élet, hogy mit kell most csinálnunk? Krisztus evangéliuma tanításának tiszta, szárnyaló költészete amellett úgy megragadja már a gyerek lelkét, kedélyét, hogy
