Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-11-21 / 19. szám

muw»

■ága Miskolc*

A BUDAI LUTHER - SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS ROLITIK/U HETILAPJA

FŐSZERKESZTŐ

Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS

BUDAPEST, IX., JURÁNICS-U. 13 FÓMUNKATARS : HLAVÁCS KORNÉL

ELŐFIZETÉS FÉLÉVRE 3 PENGŐ A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG

mui.sz postatakarék-csf.kkszAmlAjAra küldendő

KIADÓHIVATAL BUDAPEST, DONÁTIT. 49. II. EM. 15

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ

hOttl Árpiin

BUDAPEST, L, VERBÖCZY-U. 28

h pedig a; örök élei, hogi megismerjenek léged, a; egredül igaz Isteni és akii elküldtél, a

lérus Ins/iusi! János ei. 17.3.

ítélet

Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged.

130. zsolt. 4.

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja önkéntelenül is a véget, a halált juttatja a gondolkodó ember eszébe és kényszeríti arra, hogy foglalkozzék azzal a gondolattal is, hogy milyen lesz a sorsa a halál után, hogy fog megállani az itélőbiró széke előtt. Sajnos, ezek a gondolatok a legtöbb embert csak nagyon rövid ideig foglalkoztatják, alig gyakorolnak rá valamelyes maradandóbb hatást. A legtöbb ember úgy él, mintha örökké a földön maradhatna és mintha sohase kellene számot adnia. Milyen mások voltak az első keresztyének, milyen más benyomást nyerünk hitükről, ha olvassuk írásaikat. Pál apostol azért feszitette meg éjjel-nappal lelke és teste minden képességét, mert még földi életében várta a mcgdicsőült Jézus visszatérését a földre, várta az ítéletet és mocsoktalanul akart megjelenni Ura előtt és hallani akarta Bírája szájából, hogy az ő kegyelme nem volt hozzá hiába való. És az első század vége felé is még mindig tele voltak a keresztyének az ítélet gondolatával, mely után jön az örök dicsőség az Isten trónjánál. »Ezra negyedik könyve« címen fennmaradt egy ilyen keresztyén munka az első század végéről, mely mély bepillantást enged az akkori keresztyén világ hitébe.

«line napok jőnek, olvassuk, mikor meglátszik a láthatatlan város és a rejtett ország és mindenki, ki megmaradt a veszedelmek között, csodákat fog látni, mert Krisztus megmutatja

dicsőségét és örömöt ad a megmaradottaknak 400 évig. Majd meghal minden ember. De azután a világ átalakul és a föld visszaadja azokat, kik benne nyugosznak. Megjelenik a Legmagasabb a birói székben : jön a vég, megszűnik a könyörület, eltűnik az irgalom, nincs hosszutürés többé, áll az ítélet, csak az igazság marad, a hit győzedelmeskedik, következik a jutalom és megfizetés. Felébrednek a jó tettek, a gonoszak sem szunnyadnak, akkor megjelenik a kinok vernie és szemben az üdülés helye. Akkor nem lesz sem nap, sem hold, sem csillagok, sem felhők, dörgés, villámok, szél, köd, eső nem lesz, sem sötét, sem este, sem reggel, se nyár, se tavasz, se aszály, se nappal, se éjszaka, se szürkület, sem fény, sem világosság, sem ragyogás, hanem mindent betölt a Legmagasabbnak dicsősége és mindenki láthatja, ami neki van szánva. Ha erre gondol a hivő iró, sóhaj száll kebléből : most látom, hogy a jövendő világ kevésnek fog hozni üdülést, de sokaknak merő kint és azért imádkozik : »Uram, ki az egekben lakozol, kinek szeme a magasban, kinek hajléka a levegőben, ki előtt az angyalok serege reszketve áll, — ne nézd néped sok bűnét, de nézz kegyesen azokra, kik igazán szolgáltak Téged, ne pusztítsd el, kik állati sorban éltek, de könyörülj azokon, kik tisztán hirdették igédet, ne szállj perbe azokkal, kiket állatnál is kevesebbre becsülnek, de mutasd meg Szerelmedet azoknak, kik mindenkor bíztak a te dicsőségedben.« — Ilyen gondolatokkal van tele az első századvégi keresztyén.

Mi sem jutottunk többre a lelki életben — bármennyire haladtunk is e világ ismeretében — mint az első század hivő embere ; mi is csak any-