Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-10-24 / 17. szám
VI. é»l. H. Kán. iJjTailtoX« -.U»«.»»«, 1929 oK«H»er »4 caucn Writ A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST, IX-, JURÁNICS-U. 13 fómunkatArs • Dr. SCHINDLER GYULA ELÓFIZEI ÉS FÉl ÉVRE 3 PENGŐ A BUDAI luthkr-szövetség 5*141.SZ POSTATAKARÉK-CSEKKSZAMLAjARA KÜLDENDŐ KIADÓHIVATAL BUDAPEST, D0NA1I-U. 49, II EM. 13 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HflTTL ÁRMIN BUDAPEST, I, VERBŐCZY-U. 28 íz pedig az diók élei bog? megismerienek téged, az egiedül igaz Isteni és akii elküldlél, a Jézus Krisztust! lános ei. II. 3. Krisztus útja Ti vagytok e főidnek íavai ... Ti vagytok e világnak világossága ... Nem rejtethetik el a hegyen épített város ... Máté ev. 5. 13—14. Jézus Krisztus hegyeket mozgató bizodalom- mal mondotta e szavakat a.hegyen. Körülötte tanítványai és a sokaság. Kiknek mondotta ? Tanítványainak ? A sokaságnak ? Tanítványai között ott volt-e Judás, aki elárulta és pénzért eladta ? Ott volt-e Tamás, aki hitetlenkedett ? És ott volt-e Péter, aki arra akarta rávenni, hogy kedvezzen magának, ne menjen a végletekig és ne tegye kockára életét az igazságért ?! Hát a sokaság kikből állott ? Hányán voltak közte a kőszivüek, a gazos leiknek, kikben az ige magja meg nem fogant, ha meg kihajtott: gaz és burján fojtotta meg fejlődésében ? És ott voltak-e azok, akik hónapokkal később lelkendezve fogadták, virágokat hintettek útjára, néhány nap múlva azonban, mikor róluk volt szó és arról, hogy jobb, ha egy ember pusztul cl a népért, ordítva kiabálták a feszítsd meget ? !.. . Ezek voltak a föld savai, a világ világossága, a hegyen épített város ? !... Nem mindnyájan. De azért Jézus csodálatos optimizmusa mégsem volt hiábavaló. A Judásokat nem tartotta vissza árulásuktól, a gyengehitüeket nem óvta meg a kételkedéstől, az ingatag népet nem rettentette el attól, hogy meg ne ölje prófétáit s keresztre ne feszítse megváltóját. Azok szivét azonban, akikben a jóság, a tisztaság, az igazság után való vágy égett — lángra lobbantotta és örökre magához kapcsolta. Vele eltek, vele haltak ! Igazait hirdették, igéjét terjesztették, országát növesztették. Elhagytak érte mindent, hogy benne jobb énjüket, lelkűk békességét, isten szebb világát feltalálják !... Bennünket már egész világ választ el a hegyi beszédtől. Ezerkilencszáz esztendő van köztünk, alattunk más a föld, felettünk más az ég, körülöttünk más a levegő. A gondjaink is mások, és a vágyaink sem azok, amikkel a hegyi beszéd hallgatói mentek Jézushoz. Az egyházához tartozunk, hívei közé számítjuk magunkat. De mennyivel masabb ez az egyház, mint azok közössége, akik őt hallgatták, és mennyivel másabbak vagyunk mi magunk, mint akár Jézus apostolai, akár beszédeinek hallgatói?! Jézus egyháza is más. A kis magból, amit elvetett, terebélyes fa lett. Nem is egy, hanem több. Az egyik gyökereivel szét terpeszkedett és széles koronájával nagy területet árnyékol be, a másik sudár növésű lett és messze földre látszik. És mások vagyunk mi is. A huszadik század embere és a kétezer év előtti Galilea halászai, vámszedői és megváltást váró zsidó népe közt olyan távolságok vannak, amiket nem lehet semmibe venni s amiket nem szabad lekicsinyelni sem. Hogy mégis tartjuk ezzel a régmúlt világgal a kapcsolatot, annak oka az, hogy a belőle szárnyra kelt krisztusi szellem azóta szakadatlanul körüllengi az emberiség életét. Krisztus igazságait elmúló nemzedékek drága örökségükként hagyják eljövendőkre. Ez a szellem dajkánk, nevelőnk, ez a szellem vigasztalónk és erősítőnk, ez az, amely szemünket is befogja és még a halálon túl is jobb világokkal kecsegtet. Minél távolabb vagyunk
