Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-09-12 / 14. szám

1029 szeptember fed A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST, IX., JURÁNICS-U. 13 FÓMUNKATÁRS: Or. SCHINDLER GYULA ELÖFIZE1 ÉS FÉLÉVRE 3 PENGŐ A budai luther-szövetség 54141. sz postatakarék-csekkszAmlAjAra KÜLDENDŐ KIADÓHIVATAL BUDAPEST. OONAiI-U. 40, II EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HŰTTL ÁRMIN BUDAPEST, L, VERBÓCZY-U. 28 >2 pedig az örök élet hugi megismerjenek léged, az estedül igaz Istent és akii elköldtéf. a Jézus Krisztusi! János er. II. 3. VI. évi. 14. szám _™jj IS fi || jen epilfli Az igazi szabadság ____ _ ... Megismeritek az igazságot s az igaz­ság szabadokká tesz titeket. |án. e. 8. 32. M ár kis iskolás koromban, mikor kertünk valamelyik zugában titkon lapozgattam ütött- kopott Petőfi kötetünkben, ezerszer is elolvastam lázas gyönyörűséggel »A Farkasok Daláéból ezt a verset : Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor ... De szabadok vagyunk. Azóta is mindig lobogott a vérem, ha szabad­sághősökről, vagy népek millióinak a szabadságért vívott küzdelmeiről olvastam és sohasem volt nékem szebb muzsika ezen a világon, mint az, hogy : Kossuth Lajos azt üzente .. Még ma is, mikor »a tél dere már niegüté fejemet«, úgy álmo­dom, hogy legszebb halál volna őszi derülő avar­ban, vagy harmatos tavaszi hajnalon a gyergyói havasok lejtőjén diadalmas előnyomulásban fel­bukni a szabadságért, az egész szabad Magyaror­szágért. S hogyne álmodnám azt a szép álmot, mikor az én uram Jézusom is ezt mondja bucsu- zóra szomorú tanítványainak : »Megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket«, Neki, »aki .... szolgai formát vett magára s enge­delmes volt mind halálig, még pedig a keresztfá­nak haláláig« a szabadság a legnagyobb földi kin­csek közül valónak látszott, mert megriadt tanít­ványait azzal biztatgatta s ha az Isten fia igy ére- zett, hogyne vágyódna, sóvárogna az Istennek minden teremtménye utána. Szabadban, az Isten szabad ege alatt nyílik csak ragyogó szinpompá- jáhan a virág, szabad erdő csendjében dalol bol­dogan a madár, az aranyos kalitkában meg busán hajtja oldalt kicsi fejét. De az Istennek minden teremtménye, a szabad madár is érzi, hogy a sza­badságnak is vannak korlátái. A száraz tarlók reb­benő lakója, a fogoly madár meghal a kalitkában, de a költés idején hetekig ül csendben a fészkén s csak az embernél, az Isten képére teremtett em­bernél lesz a szabadságból gyilkos szabadság. Csak néhány példa rá s már látjuk, hogy az egyik leg­főbb jó a világon, átoknak forrása lehet arra, aki visszaél vele. íme: fiatal leányok ezrei csatangol­nak ma szabadon a világon ruzsos ajkukon fölé­nyes mosollyal s olyan szavakkal, hogy porló nagyanyáik nagybajusza kocsisai is belepirultak volna. Nincsen előttük szülői tekintély, nincsen becsületben őszült fej, nincsen tisztes hagyomány s arcukon más virul, de nem a lányos szemérem. Akik valaha széltől is óvott szemefénye voltak a háznak, azok ma olyan mozdulattal ugranak le a »motorcykli«-ról, úgy nyúlnak a cigaretta után, hogy régente ilyet látva, kalodát és seprüt emle­gettek volna. Hogy megváltozott a világ körülöt­tünk s hogy a változott világban nekik is több szabadság jár, mint régen, azt mindenki tudja. De amit vesznek maguknak, az nem édes, éltető szabadság, hanem halálos szabadosság, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom