Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-06-20 / 13. szám
A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST, IX., JURÁNICS-U. 13 FÓMUNKATArS : Or. SCHINDLER GYULA ELŐFIZETÉS FÉLÉVRE 3 PENüÓ A BUDAI LUTHER-SZŐVÉTSÉG 58141. SZ POSTATAKARÉK-CSEKKSZAMLAjARA KÜLDENDŐ KIADÓHIVATAL BUDAPEST, DONATI-ü. 49, II EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HOTTL ÁRPIIN BUDAPEST, 1, VERBÖCZY-U. 2J Az pedig az őrök élet hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Isteni és akii elküldiél, a Jézus Krisztusi! János ti. 11.3. Az idő------- —-..Kfflzus ö, 15—10. Meglássátok annak o káért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint l>oLondok, hamm mint bölcsek: áron is megvegyétek az alkalmatosságot • Az élet javai között az, melyet az emberek legtöbbször legkevésbbé becsülnek meg, az idő. Csak körül kell néznünk s egy kevéssé figyelni az embereket és meg fogjuk állapítani, hogy igen sokan valami hihetetlen gondtalan felületességgel és könnyelműséggel bánnak az idővel. Mintha az kifogyhatatlan vagy teljesen értéktelen valami volna, haszontalan dolgokkal töltik el vagy^ki- használatlanul engedik elsuhanni a napokat és esztendőket fejük felett. Pedig az idő az embernek egyik legbecsesebb java. Becsessé teszi egyrészt az a körülmény, hogy csak egy bizonyos kimért rész jutott belőle minden egyesnek közülünk. Mennyi a mi napjaink száma, nem tudjuk, de zat tudjuk, hogy meg vannak számlálva, minden letűnt nappal számuk eggyel-eggyel fogy s lesz mindig kevesebb és kevesebb, mig egyszer lepereg az utolsó homokszem is a mi életünk óráján. Az idő ezért szinte valami kivételes helyet foglal el az élet többi javai között. Amig a napok és évek múlása közben az élet többi javait gyarapítani, szaporítani tudjuk, csak a nekünk kimért időaz, melyet megtoldani nem vagyunk képesek még csak egy perccel sem. Becsessé kell, hogy tegye másrészt az a körülmény is, hogy ami letűnt belőle, többé vissza nem hozható. Az életnek sok javát, ha elveszett belőle valami, pótolni tudjuk, csak az elvesztett időt néni. Az elvesztett vagyont szorgalmas munkával esetleg vissza tudjuk szerezni, a tönkrement egészséget gondoskodással esetleg helyre lehet állítani, de a letűnt időt nem hozza vissza többé senki és semmi sem. Amit a Biblia a teremtés történetének végén mond, beteljesedett, az ember úrrá lesz a termeszét felett. Értelme erejével szolgálatába hajtotta a természetet és annak erőit, tudásával képes volt áttörni a természet törvényeit és megváltoztatni a dolgok természetes rendjét, csak egy dolog van, ami felett az embernek hatalma nincsen, s ez az idő, mert ez feltartózhatatlanul siet oda, ahonnét jött, az örökkévalóságba. ; Ha jól megfontoljuk ezeket, meg fogjuk érteni annak az intésnek végtelen komolyságát, melyet Pál apostol az idézett szavakban intéz hozzánk, lelkünkre kötve az idő megbecsülését. Az élet — tudjuk — kemény követeléseket támaszt minden egyessel szemben és ezeket a követeléseket könyörtelen kíméletlenséggel be is hajtja rajtunk. Minden órája hozza követelésként a maga kötelességeit és önmagát ámítja az az ember, ki elhiteti magával, hogy engedhet tovasuhanni egyetlen órát is kihasználatlanul, kötelességtel jesitet lenii I — következmények nélkül. Mert az élet megköveteli rajtunk a letűnt napok és órák elmulasztott kötelességeit is és jaj annak, kinek az elszállt idő emlékként csak azt a keserű vádat hagyja hátra, nem használtál fel, nem becsültél meg. Sok ember járja az élet útját csalódással szivében, panasszal az ajkán és hullatja a késői bánat keserű könnyeit. Az élet nem váltotta be számára, amit ígért, mert ő nem bánt az idővel igaz becse és értéke szerint. És Isten előtt is minden óra lesz majd szószólónk vagy vádolónk a szerint, hogy mennyire becsültük meg. —/.
