Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-22 / 3. szám

V. évi. 3. uám. Budapest, 1928. január 22. A BUDAI LlITHER-SZÖVETSf O EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA Kiadóhivatal: Klófizetés félévre 3 |>eugő. Feleld« szerkesztő és kiadó Budapest, mely a BUDAI LUTHER-8ZÖ VÉTSÉG HLAVACS KOKNftl. II., I)onátl-utca 45*. sz. 58111. sz. Huda|»est, VI., Ó-utca 8. sz. 11. emelet 15. |*>stu takarék-csekkszámlájára küldendő. Telefon : Lipót W*8—S3. Főmunkutársak: l)r. SZLÁVIÉ MÁTYÁS. I)r. SZELÉNYI ÖDÖN. I)r. S< HINDI.KK GYULA. Szociális misszió. Hóm. levél XII. 13. A szentek szük­ségeire adakozók legyetek, a vendég­szeretetet »ryakundjátok. A kassai dóm egyik képe örökíti meg Pál rapostolnak ezt az igéjét. Az éhezőnek ételt, a szomjuzónak italt s a betegeknek gyógyító or­vosságot nyújtogat az a nő, akit Krisztus szerelme kötelezett el az evangéliumi munka ápolására. Ez a kép még abból az időből való és ak­kor ihlette meg a szerzőjét, amikor a gyerme­kek nem tanulhatták rJézus Krisztus szépséges ;történeteit, amikor még nem voltak az evangé­liumnak se meggyőződéses, se hites és hivatalos hirdetői, de amikor ez a kép már fennen hirdette azoknak, akik ebben gyönyörködhettek, hogy az evangéliumi ember köteles gondoskodni be­tegről, éhezőről még akkor is, ha az esetleg el­lensége volna. Milyen nagy programmja ez a nagy em­beri közösségnek s milyen nagy feladata lehet annak a kisebb körnek is, amelybe azért tömö­rülnek szívesen a társadalomnak minden tag­jai, hogy bár öntudatlanul is vagy nehányok előtt világos célként erre törekedjenek és ezért dolgozzanak. Az evangélikus egyház karitatív pro- grammját — hiszen a mi egyházunk szegény egyház — csak egyesülései, szövetkezései, mint arra alakult fontos szervek, végezhetik el. Ha meg is győződtünk arról, hogy igehirdetésünk, vallástanításunk, kultúrmunkánk mind tökéle­tes, örömünk csak akkor lesz teljes, ha azt lát­juk, hogy az élet elesettjei és nyomorultjai a mi embereink kezél>ől is elnyerik táplálékukat és vigasztalásukat. S ha ez elvet valamilyen kö­zösség maga elé tűzi, az ilyen testületnek a ha­tása is csak ott kezdődik, amikor ez a Pro­gramm élet és valóság lett. A keresztyén ember lelki finomságának bi­zonyságtevése az, amikor nem azért ad, hogy ezért akár önmaga előtt, akár egyháza által szebbnek látszék és megdícsértessék, hanem amikor imádkozó élete naponként kiköveteli l>előle és arra kényszeríti őt, hogy ne feledkez­zék meg a betegekről, éhezőkről és szomjúho- zókról. Hirdetni kell ezeknek is az evangéliumot s az ilyeneknek a szíve akkor lesz igazán bé­kés, ha a testek lázadozó és forradalmas hang­ját elcsitítja az evangéliumnak nemcsak ál­dást, hanem kenyereket is osztogató jótette. Ez a cél s az első lépés az, hogy elsősor­ban hitünk cselédjeivel végezzük ezt minden­képpen el s mikor jön el az a boldog idő, ami­kor már hittestvéreinken kívül mások égető nyomorúságán is tudunk segíteni kenyérrel, a szeretetnek beszédével és az evangéliummal? Gaudy László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom