Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-05-13 / 12. szám

1928 május 13

85

Hegyen épített város

ismeretessé vált, innen csakhamar a posli egyház jövedelmezőbb állásaiba áthivattak. Méltó utódaik Wichmann, Gärtner, akiknek érdemei ismeretesek.

Határozottan ellenezte azonban Sztehlo András az egyházi tagdíjaknak emelését adókivetés utján. Szerinte az egyház és iskola fen- tartásanak a hívek önkéntes áldozatán kell alapulnia. Az evangéliumi szabadsággal össze nem fér, hogy adóvégrehajtót küldjünk a hívek ny a kiír a. Kz csak elkeseredést és az evangélikus egyháztól eltávolodást, elidegenedést szid. Ha nem telik az önkéntes adakozásból, a fölösleges kiadásokat kell redukálni. Került minden kiadást, amelyre fedezet nincs. Kz volt Sztehlo András intő szava: és ha ezt követtük volna, nem küzdenénk ily óriási deficittel.

A segélyezést a németeknél elsősorban Sztehlo András vitte keresztül. Székács super- intendens adta néki ezt a tanácsot szószerint e szavakkal:

»Te Andris, menj ki a Gusztáv Adolf- egylet gyűlésére. Te tudsz a nyelvükön l>e- szélni, bird rá őket, hogy juttassanak mentői többet a mi szegény egyházainknak

__

A

ndris kiment saját költségén és beszéli a németekkel az ő nyelvükön. Meg kell értenünk, hogy abban a korban a németeknek fogalmuk sem volt arról, hogy itt a civilizáció határain van evangélikus egyház, amelyet megvédeni érdemes. Annyit tudtak rólunk, mint amit az erdélyi szász atyafiak közöltek velük, nem mindig jó indulattal.

Sztehlo fellépéséből ezután az a sajátságos viszony fejlődött hogy a Gusztáv Adolf-egylet központi elnöksége a magyarországi egyházaknak szánt segélyezés tárgyában éveken keresztül Sztehlo Andrást mint bizalmi emberét hallgatta meg és az ö információi alapján osztotta ki a segélyeket. Ezen ügyvivöség. melyet Sztehlo, bár nagy fáradsággal járt. egészen díjmentesen végzett, lassan oda fejlődött ki, hogy a segélyre szoruló magyarhoni egyházak kérvényeiket Sztehlo Andráshoz küldték, aki azokat véleményével ellátva továbbította, az egylet pétiig a megszavazott összeget Sztchlonak kühlte meg szétosztás végett. Ez igy tartott azután is, midőn Sztehlo lclkészi hivatásáról lemondott, egészen 1881-ig. amikor Sztehlo arról értesülvén, hogy a püspökök közül némclvik nem helyesli, hogy a segélyezés magánember véleménye alapján történik, megköszönte a lx*lé helvezett bizalmat és lemondott a szerepről. A Gusztáv Adolf-egylet központi elnöksége meleghangú levélben búcsúzott el az ő hűséges bizalmasától és őszinte köszönetét fejezte ki a sok szeretetteljes munkáért. Az egylet azon idő alatt, inig Sztehlo volt bizalmi embere, 18(> 1 - töl 1881-ig 600.101 márkát és 1 fillért adott a magyarhoni evangélikusoknak.

Sztehlo az anyagi téren tanúsított hasznos működése mellett az evangélikus egyház lelkészei között a szellemi téren is kimagasló helyet foglalt el. Amig egyházigazgatási működése főkép férfikorának delén nyilvánult, amikor mint nógrádi főesperes az osztrák kormánynak a magyar protestáns egyházakra oktrojált császári pátense ellen küzdött, addig irodalmi működése, főkép a férfikor hanyatló éveiben, miután lclkészi hivataláról lemondott, érvényesült.

Ezt megelőzte azonban még az ötvenes évek vége felé kiadott evangélikus keresztény vallástan, amelynek könnyen megérthető tömör szövege fél századon keresztül úgy a ta- nilókuak, mint a tanulóknak vezérfonalul szolgált. E munkában a vallásiam tételeket szoros kapcsolatba hozta a szent írással akkép, hogy a tétel felállítása után az azt megindokoló szeni- irási helyeket idézi. Különösem alkalmas e mii a confirmádé oktatására, amely célra tulajdonképpen irta is. Egyházvédelmi szempontból kiváló érdeme a munkának, hogy az evangélikus egyház tantételeit a róni. kath. egyház tanításáról alaposan tájékoztatja és az evangélikus egyház tantételeit szentirási idézetekkel megr ind< >kolja.

A munka hasznavohetőségének legjobb bizonyítéka az. hogy több mint félszázad óta a legújabb ülőkig használatban volt és magyar szövege 1916-ban a tizedik kiadási érte cl.

Sajnos, hogy a budai egyházközség a Sztehlo András halála után néki ajándékozott munkát a confirmációi oktatásnál már nem használja, holott a könyvecske jövedelmét az alapitó örökösök a szegénysorsu budai eonfirman- dusoknak szánták.

Midőn Sztehlo András 1873-ban papi hivataláról lemondott, tollához nyúlt, hogy papírra tegye vallási és bölcsészeti töprengéseit, amelyekkel évek óla foglalkozott. Az inspirációt a XIX. század első felében élt racionalista német thcológusok. Schlciermachcr, Herder, Haase és Strauss kritikai munkáiból merítette. Sokat foglalkozott emellett a természettudományokkal. különösen IIuml>oldt volt kedvenc olvasmánya. Gazdag könyvtárában, amely ma is birtokomban van. az angol, a német és a magyar szépirodalom remekeit gyűjtötte össze*, de különösen szeretett a pápák, jezsuiták és az inquizició történetével foglalkozni. Ezen tanulmányai eredményeként 1871-lx‘ii német nyelven, Montiul ne álnéven, könyvet irt, melynek cimc: »Christus und seine Kirche, oder was wollte er und was ist daraus gevorden.

Ezen erősen polémikus munkában, melynek éle a pápaság és a római egyház ellen irányul, történelmileg megvilágítja Strauss Dávid szcllemélien Jézus származását, tanítványainak szereplését, az első keresztyén egyház szervezését, isteni tiszteletét és erkölcseit. Kimutatja, miként romlott meg már az első századokban az első keresztyén vallás a hagyomány, a pogányságból és zsidóságból átvett csodákban való hit, a gnoszticizmus befolyása alatt és a kizárólagos hyerarchikus irányban fejlődő papirend hatalomra jutása folytán Leírja a pápaság és a szerzetesi rendek keletkezését, tárgyalja a keresztvén egyház viszonyát az államhoz, ősmcrleti az. erkölcsöket, amelyekkel az egyház az emberiséget rabláncra fűzte, a balsors-hU kihasználását, a türelmetlenségei a pápaság állal kárhoztatott nézetekkel szemlén, ezeknek kíméletlen és véres üldözését és végre a közerkölcsök teljes megromlását. Megvilágítja a protestantizmus értékét és világ- történeti jelentőségét. — >'A protestantizmus missziója az igazi vallás, tehát a keresztyén öntudat magasabb formáját keresni és végre megtalálni, a formát, amelyben az eddigi forrnak fel fognak olvadni és az Isten or-