Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-29 / 11. szám
1928 április 29 Hegyen épített város 82 Sziehló András emlékünnepéivé Lélekemelő ünnepély folyt le múlt vasárnap délután várbeli templomunkban, az Isten házát megtöltő szép közönség jelenlétében. A Budai Evangélikus Egyház tanulóifjúsága az Egyház egykori nagynevű lelkipásztorának emlékét ünnepelte. Megmutatta, hogy a mai kor ifjúsága is tud és akar is lelkesedni a múlton s a múlt érdemes kortársain, ily férfiú volt Sztehló András is, ki nemcsak budai Egyházunk körül szerzett nagy érdemeket, hanem országos jelentőségű munkálkodást is fejtett ki. Neki köszönhető budai Egyházunk megmagyarosítása. De arról, hogy ki volt Sztehló András, lapunk legközelebbi számában fogunk részletesen megemlékezni. Leközöljük a nagy apa méltó fiának, Sztehló Kornél udvari tanácsosnak előadását, mely az ünnepélyen mély benyomást keltett. Nagy és kellemes meglepetést okoztak az ünnepélyen előadott zene-, ének- és szavalatszámok is, melyeket Mikus-Csák karnagy vezetése alatt kivétel nélkül tanuló ifjúságunk adott elő. Volt vegyeskarének, hegedű-szóló, magánének és négyes szólam, sőt orgona-hangverseny is. S ezt a változatos műsort véges-végig ifjúságunk látta el igen szép sikerrel. A nagy hallgatóság, melyben egyházunk elnökségét az egyházi felügyelő, másodfelügyelő és gondnok képviselte, őszintén sajnálta, hogy figyelemmel a szent helyre, amelyen a műélvezet nyujtatott, sem szóval, sem tapssal nem adhatott tetszésének kifejezést. De a siker így is megérdemelt s látható volt. A gyülekezet élén ott láttuk az ország egyetemes felügyelőjét, Radvánszky Albert bárót és Broschko G. Adolf esperest is, kik őszinte örömüknek és megelégedésüknek adtak kifejezést a szép siker fölött. Helyszűke miatt nem sorolhatjuk fel a szereplők nevét. Elégedjenek meg azzal a megállapítással, hogy mind derekasan állták meg helyüket. Valóban nem tudom, kik érdemelnek nagyobb dicséretet és elismerést: az ifjúság lelkes vezetői, Reif és Hiittl nagytisztelendők, kik az egésznek buzgó rendezői voltak s az ifjúság leikébe vésték, hogy »emlékezzetek a régiekről!«; vagy Mikus-Csák a fáradhatatlan karnagy, ki a rendelkezésre álló kis idő alatt oly nagyot produkált, vagy maguk a kis és nagyobb szereplők, kik iskolai tanulmányaikon felül is időt szenteltek és fáradoztak, mialatt társaik pihenhettek; vagy talán a szülőket dicsérjem, kik gyermekeiket úgy nevelik, hogy azok készséggel vállalkoznak erre? Csak a költővel mondom : »Nem tudom én, ki volt nagyobb !« Az ünnepélyen ott voltak a Sztehló-család tagjai is. Ők is, de a többi j elenlevő is meggyőződhetett arról az igazságról, hogy »Nem halt meg az, akiről meg nem feledkeznek !« De arról is, hogy érdemes az embernek becsületesen, tisztességgel ellátni hivatalát és áldozatokat hozva dolgozni a közért, a hazáért és az egyházért. M. E. Kaiholikus gondolat Igaza van Raffay püspökünknek, hogy ma »a vértelen ellenreformáció« korát éljük. A »kath. igazságra« íme a »kath. gondolat« következett. Előbbit Serédi hercegprímás a Szent István Társulatban, utóbbit Vass miniszter f. hó 14-én az evang. Nyíregyházán a szociális missziótársulatban hirdette. Vass miniszter nagy tudásának megfelelő alapos történetbölcseleti fejtegetéssel igen helyesen mutatott rá »a civilizáció és a kultúra fogalma között levő különbségre« és megállapította, hogy »a civilizáció kultúra nélkül és a materiális haladás lelki fejlődés nélkül veszedelembe viszi az embert«. De aztán nagy ugrással »prímhegedűjén« azt hangoztatta, hogy »az ezeréves kath. gondolatnak kell kuitúralapot építeni a civilizáció alá». Hát a »400 éves« reformációval mi van? Annak »vallási szétszakadását« ő is »sajnálatos«-nak mondja, s úgy látszik, hogy a reformáció szerinte is kerékkötő volt hazánkban úgy a külső civilizáció, mint a belső kultúra haladásában. Pedig úgy tudjuk, hogy az irodalomban, tudományban és művészetben egyaránt nagy kultúrát mentő és építő munkát végzett. Igaza van abban, hogy »a civilizációt telítenünk kell az evangélium nagyszerű kultúrájával«, de ezt az evangéliumot és általában a keresz- tyénséget következetesen »a kath. gondolattal«, az ő lelkében a római katholikus gondolattal azonosítja. Már mi régen megszoktuk azt a történet- és vallásellenes kisajátítást. Szerintünk nem »a kath. gondolatnak«, hanem az evangéliumnak és a keresztyénségnek »kell belevinnie a kultúrát az életbe, a családba.« »Az ezeréves katholikusság« bizonyára nagy kultúrépítő munkát végzett a középkorban, de az újabb kultúrát a reformáció adta. Azért vezet mai napig is e téren a prot. Németország, Anglia, Amerika és a majdnem analfabétamentes lutheránus Dánia, Svéd-, Fin- és Norvégország. Hol maradt mögöttük a pápás Spanyolország? Ne szűkítse meg tehát Vass miniszter a magyar történet filozófiáját. A reformáció evangéliumi keresz- tyénsége hazánkban máig is elsőrangú kultúr- hatalom. Dr. Szlávik Mátyás Dr. Krivoss Árpád, budai egyházközségünk buzgó tagja, válságos időkben megbízható oszlopa, Kossuth Lajos szobrának ünnepségein Amerikában járt, ahonnan Kapy Béla, dunántúli püspökünkkel, Csizmadia Andrással, Fleischhacker Gyulával és Szentgyörgyivei szives üdvözlő sorokat írtak a Budai Luther-Szövetség tagjainak. Szövetségünk elnöke, Masznyik Márton dr., a szövetség tagjait Krivoss Árpád dr. visszatérése alkalmából barátságos találkozóra kívánja összehívni és ebben eddig meggátolta hirtelen támadt betegsége, amely fekvő beteggé tette. Örömmel közöljük, hogy elnökünk betegsége már mólóban van és mire hittestvéreink e hírünket olvassák, bizonyára régi agilitásával végzi munkáját. A tervezett találkozó ezért késett.
