Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-15 / 10. szám
> Szüts Gábor leik. urnák v. évf. lO. szám jdtÉtAmJf líKSB április ÍR. P0SV| I AÍ ö <l|frill9 ■ fi • 1., VilláflyWf 1. Budapest '" ^ «fl Cplldl A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, B, DONÁTI-U. 49. II. EM. 15. ELŐFIZETÉS FELÉVRE 3 PENGŐ, MELY A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG mi4i. sz. postatakarék-csekkszamlAjAra küldendő felelős SZERKESZTŐ és kiadó HLAVÁCS KORNÉL BUDAPEST. VI.. Ó-UTCA 8 SZAm TELEFONSZAM: LIPÓT 9!» 83 EÖNUNKATÁRSAK: DR. SZLÄVIK HÄTYÄS, DR. SZELÉNYl ÖDÖN ÉS DR. SCHINDLER GYULA Feltámadunk S/•»W--rüi«->4, hogy a/ riiiln-r íi.il hilf nősök kp;íri* adják, hirüfi uihi'k í< iLirnimlna i«*tn fi IijiiiíuIiihi. Lukácj 24:7. Sírjához őrséget állítottak, a sziklába vájt ajtaját nehéz kőóriással lezárták és lepecsételték. Minden hiábavaló volt. Az élő ige, a minden igazságra elvezérlő ige a sírban meg nem maradhatott. Az igazság szelleme örök. Átszenvedi a megcsufoltatást, hordja töviskoszorús homlokkal a keresztfáját, kezét- lábát odaszegezhetik, a szivét átszúrhatják, felvághatják, sziklasírjának lepecsételt záró kőtömbét agyonra gyötörve is játszva nyitja meg, mert az embermilliók várják. Ók az igazságban élnek. Van feltámadás. Nem számíthatunk, hogy a halál mindeneket elföd, hamisságainkat elfeledteti, rossz cselekedeteinket megnemesíti, kifosztott embertársunkat Htunkból elviszi, panaszszavát elnémítja, lelkiismeretünket felszabadítja. — Az igazság örök életű. Lelkiismeretünk terhét tovább visszük, utolsó óránkig hűséges kísérőnk marad. Odatelepszik halálos ágyunkra és elibénk rajzolja gyermekeink és késő unokáink botránkozását apjuk és ősük bűnös cselekedetei fölött. Hetediziglen — mondja az írás — szenvedik a mi ki nem javított hibáinkat, a mi helyre nem hozott vétkeinket, a mi jóvá nem tett bűneinket. Rossz tetteink magukban hordják bőven beérő büntetésünket. Megtanítják álnokságra, csalfaság- ra, kapzsiságra, minden bűnös gondolatunkra és cselekedetünkre a mi saját utódainkat, fiainkat. És ők hajszolják egymás vagyonát, kifosztják egymást, aláássák erkölcsi alapjukat, széttépik sajat tisztességérzésüket, eljátszák önbecsülésüket, megrabolják önmagukat. — A végén, amikor egy mást és önmagukat megrontottak, keresik mind ennek szülőokát... és megtalálják bennünk beléjük oltott gondolatainkban, mintául vett cselekívLteinkbni az ö vesztük csiráját. Jellemes utódoknak más az iskolájuk. Gyermekkorukban van valaki körülöttük, aki a jót a jóért teszi, a rosszat a rosszért kerüli és nem ismer megalkuvást. Nem fosztja ki a szerényt csak azért, mert nem tartja oda minden jó cselekedete után a tenyerét a jutalomért. Nem kötöz get botránykövecskéket más ember nemes tetteire, nem magyaráz ezekbe aljas indítóokot, bőgj szörnyű köd hessen és saját hibáiról a figyelmet elvonhassa. — Tévedése után mint megtért fiú nem veri ki a helyén hűen maradt testvérét, hogy helyette emezt nézzék eltévelyedettnek. Odaáll bátran, férfiasait, arcára nem ölt üres, pöffeszkedő büszkeséget, de száját sem görbíti ókori alázatosságra. Természetes arcával, az igaz ember hangján mondja : — Tévedtem. Adassék vissza embertársamnak minden, amiből tévedésemmel kiforgattam. — És nincs keresztyén, aki követ dobna reá, aki meg ne hallgatná, aki a jóvátételt megtagadná. Ne féljünk : Az igaz ember felébredhet bennünk. Van feltámadás. Az embermilliókat az igazság élteti. Hordjuk el idején a ráhengerített köveket a sírjáról, amíg reánk nem dönti, amikor feltámad. Gyógyítsuk be sebeit, dobjuk le töviskoszorúját a fejéről és a mi lelkiismeretünkről. Nem lesz hiábavaló. Pecsét, kőtömb és őrök nélkül-vált meg az önvádtól a diadalmaskodó igazság. Hlavács Kornél
