Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-01 / 9. szám
1928 ápriliss i 69 Hegyen épített város Emlékezetébe idézte az utolsó napok beszélgetéseit. Tahin valaki mondott neki valamit, aminek most hasznát veheti? ... Semmit se talált. Napok óta nyomasztó bizonytalanság tilt mindenki lelkén. Senki se tudta pontosan, hogy megvalósul-e és meddig tarthat a szerencsétlen politikai kísérlet. Legtöbben évekre terjedő rémségtől rettegtek, hangos jövendölést óvatos ember meg nem kockáztatott, egyenes kérdésre is dodonai volt a válasz. Értelmét a kérdező tetszése szerint hámozhatta ki és formálhatta meg. Minden politikai kérdésre száz ember közül kilencvenkilenc igen rugalmas választ adott. Félt embertársaitól. A forradalom hullámai előre meg nem határozhatók. Hosszuk, magasságuk, terjedési és emelkedési sebességük, felhajtó erejük és mélybebuk- tató, elnyelési mohóságuk kiszámíthatatlan. Az este még egyszinten beszélgető emberek között másnap inár tornyot elsüllyesztő félelmetes magasságkülönbség lehet. Egyik se tudja, hogy akkor néhány szavát a másik felhasználja-e és hogyan. A bátorszavú se szól. Nem lát tisztán a jövőbe. Amíg életveszélyt meg nem tud, legjobb barátjával is némán szorít kezet. A feltétlen bizalom sem oldja meg a nyelvét. Még tévútra vinné. Árthatna ott, ahol segíteni kívánna ... Az életveszély — az más. Akkor mutatkozik az igazi barát és akkor látszik,vájjon a másik is igaz barát-e. Megelégszik-e azzal, hogy a kapott intést a maga javára felhasználja és nem tagadja-e le, nem forditja-e ki később a figyelmeztető jó barát kárára? — De erről talán máskor. A komnuin kitörése előtt néhány nappal a lelkek feszültsége már igen nagy volt. Nyomdákat romboltak. Az utcán mind hangosabban kínálták a Vörös Újságot. Vájjon ki mondhatott neki valamit, amit most felhasználhatna? Hiszen ő maga, Fejts volt az, aki a forradalmi vezérekkel nemrég szembeszállóit. Még a békében nyolc hónapig harcolt az egyikkel, bár pisztollyal is megfenyegették, az ország egyik végén. Nem Fejes ügykörébe tartozott e feladat, de megkérték és ö teljesítette, mert a hivatott nem merte, nem vállalta. — A másik forradalmi vezért is ö tette ki a túlsó határszélen, amikor mások idegrendszere az izgalomban csődöt mondott és megfutottak. A harmadik forradalmi vezérrel is néhány nap előtt ö állt elsőnek nyíltan, önkéntesen szentbe — az ország szívében — amikor az a bányák és kohók kommunizálását követelte. *— De ezekről is majd máskor. Mind a három súlyos, elszánt ember volt. Később népbiztosok lettek. A küzdelmet velük Fejes maga harcolta végig. Ki adhatna neki most tanácsot? Kitől hallott valamit, ami most munkájában segítené?... A kalauz az állomás nevét kiáltotta. A következő állomáson ö száll le. Készülődik. Felölti a kabátját. Valami kemény tárgy ütődik a lábához. Csodálkozva a kabát zsebébe nyúl ... Könyv . .. Kiveszi... Az angol biblia. Szórakozottan kinyitja és olvassa, ahol éppen kinyílt: (Tegyük hozzá boldogult Masznyik Endre magyar szövegét is): St. Matthew. 22. 19 Shew me the tribute money. And they brought unto him a penny. 20 And he saith unto them, Whose is this image and superscription? 21 They say unto him, Caesar’s. Then saith he unto them. Render therefore unto Caesar the things which are Caesar’s ; and unto God the things that arc God’s. Fejes gépiesen ismétli az utolsó mondatot. Arca egyszerre felvidul. Ő most nem a császárhoz megy, de a gyár igazgatójának neve : Király. — A biblia gondolatát fel fogja használni. De hogyan? Csak ezt hamarosan megfejthetné. Néhány perce van. Mindjárt megérkezik. Idegesen húzza ki az óráját... de már nem látja, mit mutat. Tekintete az óralapra szegeződik. Nyugalom szállja meg. Biztosra veszi, hogy a problémát megoldotta, önbizalma — amely eddig minden nehéz külső munkáján, ahol magára maradt, hűen elkísérte — visszatért. Az állomáson várták. A gyárban már a megalakult, ünneplőbe öltözött üzemi tanács fogadta. Vezetőjük a történtek részletes ismertetésébe fogott, de a szóáradatot Fejes hamarosan elvágta. — A múlt már nem fontos. A jelent látom. A jövőre vagyok kiváncsi. Meg is mondották. A gyárat a munkások számlájára tartják ezentúl üzemben, övék a nyereség. Majd felosztják. — No, és ha veszteség lesz? Még a kérdés ellen is tiltakoztak. Hiszen a munkások szorgalmasan fognak munkájukhoz. Ráfizetéses évek nem jöhetnek. — De jöhet kedvezőtlen gazdasági helyzet. És végre is a gyár nem a maguké. — Hogyne volna a miénk, hiszen komnumi- záltuk. — Akár kommunizáiták, akár nem, a gyár nem a maguké. — Ha eszébe jut például magának — fordult Fejes a leghangosabbhoz — hogy a zsebórámat konmumizálja, az se lesz a magáé. Az óra a kommunkincstáré, más szóval az állam- kincstáré lesz. Onnan majd kiadják használatra az orvosnak, akinek nincs másodpercmutatós zsebórája és nem számlálhatja meg a maga pulzusát, ha betegen hozzáfordul. Hiszen tudja, hogy most minden órás boltja üres. A magáé nem lesz az óra, ahogyan a gyár se a maguké. Az se bizonyos, hogy maguk fognak itt dolgozni. Hátha vannak az ország területén olyan munkások, akik e gyárban előforduló vas- és famunkához jobban értenek. Csak nem képzelik, hogy a jobban értőket sétálni hagyjuk, vagy Falulődre, a kőedénygyárba küldjük dologra? Önöket küldjük Falulődre ... — Márhogy engem Falulődre? — szólalt meg méltatlankodó hangon a zsebórával kitüntetett Máté 22. 19. Mutassatok egy adópénzt. S odaadtak néki egy dénárt. 20. S ó a pénzre mutatva szólt: Kinek a képe és címe ez? 21. A császáré. Mondták. Ekkor azt mondotta nékik : Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré cs az Istennek, ami az Istené.
