Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-03-15 / 8. szám

Hegyen épített város 58 1928 március 15 Március 15 1848 március idusán nagyot dobbant a ma­gyar nép szive. Hűséges fiainak ihletett ajakán megszólaltatta, feltárta sebeit. Megmutatta fejlő­désének, jobb sorsának gyötrő akadályait. El­mondotta kívánságait. Irinyi József írta meg a 12 pontot, az ország megnyugvásának feltételeit. Kitűzte a szebb jövő biztonságosan járható útjait. Amikor ősi hazánk életéveinek fáradhatatlan mutatója március 15-ére vissza-visszatér, minden magyar idézze szeme elé, vésse ismét emlékezetébe őszinte szavait, szívja fel leikébe örökéletű, igaz eszméjét, erősítse meg hazájának boldogságára törekedő munkakedvét, törhetetlen akaraterejét. — Mit kíván a magyar nemzet ? — Ezt kér­dezi az írás és felel is ugyané lélekzettel: — Le­gyen béke, szabadság és egyetértés. I. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2 Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkint országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és val­lási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8 Esküdtszékeket, képviselet és egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkot­mányra. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. II. A politikai státuszfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. — Egyenlőség, szabadság, testvériség. Amikor ma gondterhes homlokkal e 12 pon­ton végigmegyünk, elvonul előttünk az azóta le­pergett nyolcvan év egymásba kapcsolódó, ren­geteg küzdelme. A március 15-étől — amikoron Jókai, Vasvári, Vidacs és Petőfi a 12 pontot és a Nemzeti dal-t fellelkesült emberek sorai között Länderer és Heckenast nyomdájába vitték, ott a »nép nevében« lefoglalt gépen kinyomtatták és közkinccsé tették — nyolc évtized múlott el és ontotta reánk bőségesen a szenvedést, a reményt és a csalódást. Országok vettek körül minket, területük tá­gas volt, termőföldjük és gyümölcse minden em­berükre fölösen jutott, minden munkájuk a hasz­nát gazdagon meghozta, mégis a mi anyaföldünkre vágyakoztak, térképeiket a mi hazánk testébe rajzolgatták, a mi termésünkre sóvárogtak, a mi kultúránk munkájára irigykedtek, a mi fiaink után ólálkodtak. De mi egységesek voltunk. Hiába fondorkod- tak, miképpen lopják be közibénk a nemzetiségek meghasonlását, gazdasági és művelődési szerve­zeteinkbe a pártoskodást, a vallási és felekezeti villongásokat. Az ország népe tömören állott, nem bocsájtotta testébe a szétfeszítő ékeket. Minden ízét az egyiivétartozás érzése hatotta át. Nem vertek le minket, amikor fegyverrel kezükben támadtak meg. összekovácsolt minket, legyőzhetetlenné edzett minket március Idusának 12 pontja. Amidőn katonáink a harctérről visszaözön- löttek, nem a vitézség, nem a hazaszeretet hiány­zott belőlük. A békevágy hatalmasodott el szívei­ken és ellenfeleinkben is a békére vágyódó embe­reket látták. Minket hazánk védelme vitt a küzdelembe, hódító szándék nem volt bennünk: a másikéról megfeledkeztünk... *v Irinyi József 12 pontja és Petőfi »Talpra ma­gyar«- j.a soha el nem évül. A magyar nemzetnek drága kincse, szebb jövőjének biztató, lelkesítő záloga. Nem inegkövesült emlék, csengő, búgó érccé nemesült. Végigzúg a hangja túl emberi határokon, Kárpátoktól Adriáig: — Egyenlőség, szabadság, testvériség! Hlavács Kornél örök irgalom Irla: Pap Ferenc.*) — Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme. —^Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten legértékesebb kincseinek az emberi lel­keket tekinti. Milyen más értékfogalma van Isten­nek, mint nekünk. Az ember hajlandó testét lelke fölé helyezni. A test vágyainak és kívánságainak a kielégítésé­ben képesek vagyunk a legvégső határokig, míg lelkünket akárhányszor megtagadjuk, elnyomjuk, sőt halálra ítéljük. Szívtelen gazdagok, kegyetlen gonosz szol­gák, bűnös vámszedők, tékozló fiák, elveszett ju­hok vagy elgurult pénzdarabok vagyunk. De Isten nem mond le rólunk. Meg akar minket ke­resni, ismét birtokába akar venni, meg akar tisz­títani a bűn szennyétől, újra gyermekeivé akar minket fogadni, halálból életre akar vezérelni minket. Mily nehezen érti meg a gyarló ember az Irgalmat. A megvakult szemek, a siket fülek, a kérges szívek, a bűn porában gyökeret vert lábak nem akarnak tudomást szerezni az örök hívoga- tásról, az atyai szív olthatatlan epedéséről, a sze­retet forró bírni-akarásáról. Az örök Irgalom nem szűnik meg várni az embert, téged és engem. *) Mutató az írónak »A Szellem mégváltója« című könyvecskéjéből. Fébé Ev. Diakonissza Anyaházi Nyomda (Bpest, VII., Damjanich-u. 28.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom