Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-03-15 / 8. szám
Hegyen épített város 58 1928 március 15 Március 15 1848 március idusán nagyot dobbant a magyar nép szive. Hűséges fiainak ihletett ajakán megszólaltatta, feltárta sebeit. Megmutatta fejlődésének, jobb sorsának gyötrő akadályait. Elmondotta kívánságait. Irinyi József írta meg a 12 pontot, az ország megnyugvásának feltételeit. Kitűzte a szebb jövő biztonságosan járható útjait. Amikor ősi hazánk életéveinek fáradhatatlan mutatója március 15-ére vissza-visszatér, minden magyar idézze szeme elé, vésse ismét emlékezetébe őszinte szavait, szívja fel leikébe örökéletű, igaz eszméjét, erősítse meg hazájának boldogságára törekedő munkakedvét, törhetetlen akaraterejét. — Mit kíván a magyar nemzet ? — Ezt kérdezi az írás és felel is ugyané lélekzettel: — Legyen béke, szabadság és egyetértés. I. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2 Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkint országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8 Esküdtszékeket, képviselet és egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. II. A politikai státuszfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. — Egyenlőség, szabadság, testvériség. Amikor ma gondterhes homlokkal e 12 ponton végigmegyünk, elvonul előttünk az azóta lepergett nyolcvan év egymásba kapcsolódó, rengeteg küzdelme. A március 15-étől — amikoron Jókai, Vasvári, Vidacs és Petőfi a 12 pontot és a Nemzeti dal-t fellelkesült emberek sorai között Länderer és Heckenast nyomdájába vitték, ott a »nép nevében« lefoglalt gépen kinyomtatták és közkinccsé tették — nyolc évtized múlott el és ontotta reánk bőségesen a szenvedést, a reményt és a csalódást. Országok vettek körül minket, területük tágas volt, termőföldjük és gyümölcse minden emberükre fölösen jutott, minden munkájuk a hasznát gazdagon meghozta, mégis a mi anyaföldünkre vágyakoztak, térképeiket a mi hazánk testébe rajzolgatták, a mi termésünkre sóvárogtak, a mi kultúránk munkájára irigykedtek, a mi fiaink után ólálkodtak. De mi egységesek voltunk. Hiába fondorkod- tak, miképpen lopják be közibénk a nemzetiségek meghasonlását, gazdasági és művelődési szervezeteinkbe a pártoskodást, a vallási és felekezeti villongásokat. Az ország népe tömören állott, nem bocsájtotta testébe a szétfeszítő ékeket. Minden ízét az egyiivétartozás érzése hatotta át. Nem vertek le minket, amikor fegyverrel kezükben támadtak meg. összekovácsolt minket, legyőzhetetlenné edzett minket március Idusának 12 pontja. Amidőn katonáink a harctérről visszaözön- löttek, nem a vitézség, nem a hazaszeretet hiányzott belőlük. A békevágy hatalmasodott el szíveiken és ellenfeleinkben is a békére vágyódó embereket látták. Minket hazánk védelme vitt a küzdelembe, hódító szándék nem volt bennünk: a másikéról megfeledkeztünk... *v Irinyi József 12 pontja és Petőfi »Talpra magyar«- j.a soha el nem évül. A magyar nemzetnek drága kincse, szebb jövőjének biztató, lelkesítő záloga. Nem inegkövesült emlék, csengő, búgó érccé nemesült. Végigzúg a hangja túl emberi határokon, Kárpátoktól Adriáig: — Egyenlőség, szabadság, testvériség! Hlavács Kornél örök irgalom Irla: Pap Ferenc.*) — Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme. —^Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten legértékesebb kincseinek az emberi lelkeket tekinti. Milyen más értékfogalma van Istennek, mint nekünk. Az ember hajlandó testét lelke fölé helyezni. A test vágyainak és kívánságainak a kielégítésében képesek vagyunk a legvégső határokig, míg lelkünket akárhányszor megtagadjuk, elnyomjuk, sőt halálra ítéljük. Szívtelen gazdagok, kegyetlen gonosz szolgák, bűnös vámszedők, tékozló fiák, elveszett juhok vagy elgurult pénzdarabok vagyunk. De Isten nem mond le rólunk. Meg akar minket keresni, ismét birtokába akar venni, meg akar tisztítani a bűn szennyétől, újra gyermekeivé akar minket fogadni, halálból életre akar vezérelni minket. Mily nehezen érti meg a gyarló ember az Irgalmat. A megvakult szemek, a siket fülek, a kérges szívek, a bűn porában gyökeret vert lábak nem akarnak tudomást szerezni az örök hívoga- tásról, az atyai szív olthatatlan epedéséről, a szeretet forró bírni-akarásáról. Az örök Irgalom nem szűnik meg várni az embert, téged és engem. *) Mutató az írónak »A Szellem mégváltója« című könyvecskéjéből. Fébé Ev. Diakonissza Anyaházi Nyomda (Bpest, VII., Damjanich-u. 28.)
