Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-02-26 / 6. szám
1928 február 26. 45 Hegyen épített város Eucken élei- és világfelfogása Irtó : dr. Szlávik Mátyás Eucken Rudolf, az 1926-ban elhunyt jénai nagy bölcselő a maga etikai idealizmusával, erkölcsi eszmetiszteletével a világháború nyomán járó zűrzavaros életviszonyok és felfogás közepette is folytonos és fokozatos haladást és fejlődést hirdetett. Az anyagiasság és a féktelen individualizmus, vagyis egyéni érvényesülési törekvés, valamint a mindent behabzsoló önzés tobzódása állott vele szemben. Olyan ellenséges had, amely tekintélyt vagy maradandó erkölcsöt nem ismer, mert saját feltörtetése is indokolatlan és nem érdemel tiszteletet. Mindent a véletlentől, az esetlegességtől, az erőszakosságtól, az önkényes akarattól vár. Eucken munkáját e környezet különösen értékessé teszi. Rendszerének sajátos értéke nem a logoszban (az értelem világában), hanem az etosz- ban, vagyis az erkölcsiségben, tehát az észszerű gondolkozás és az erkölcsi élet szerves kapcsolatában van. Eucken egész gondolatvilágát jól megalapozott meggyőződés hatotta át. Egész életét előre és felfelé haladó erkölcsi törekvés jellemezte. Az erkölcsi világ tudománya az ő felfogásában nemcsak a bölcselettudcmány egyik ága, hanem minden bölcseletnek, azaz észszerű gondolkozásnak alapja, az elméleti és a gyakorlati ész magasabb megnyilvánulása. Az erkölcsi életkérdéseknek és feladatoknak tisztán észszerű szemlélete, vagyis elméleti kutatása még nem a haladas vagy fejlődés jele és biztosítéka. Ehhez élő erkölcsi- ség kell, ami nélkül szellemi élet és valódi tiszta jellem el seni képzelhető. Ezt az álláspontot Eucken etikai univerzalizmus-nak mondja. Ellentéte a gondolkozás és az akarat világában az individualizmus és a szubjektivizmus a maga szertelen féktelenségeivel. Eucken tehát magasabb szellemi világot, ú. n. metafizikát hirdet. A szellemi élet e természetfeletti birodalma jézusi istenországhoz hasonlóan szerzi meg számunkra a valódi erkölcsi szabadságot. Magasabb önálló szellemi világgal kötött kapcsolat nélkül az etika, mint az erkölcsiség tudománya nem is lehetséges. Négyszáz éve, hogy a reformáció a bibliái újra a kezünkbe adta és emberi hatalmunk korlátjává, vezető eszméjévé ismét az Igét tűzte elénk. Ha a nagy reformátorok, akik valóban apostoli meggyőző erővel, hivatottsággal és vá- lasztottsággal egyengették az Ige göröngyössé, járhatatlanná tett útját, ma felébrednének, vájjon azt a meggyőződést szereznék-e, hogy a mai keresztyénség megértette és megtartja az Igét? Nem hiszem. Az Ige, az Eszme ma is olyan irányt jelez, amelyet minduntalan szemünk elöl levesztünk. A próféták koráról úgy beszélünk, mintha a múlté volna, mintha évezredek vagy legalább évszázadok választanának el tőlük. Pedig a prófétálás soha meg nem szűnő munkafeladat, amelyre mindig van rátermett és elhivatott, azonban a hangját elnémítja a világi előnyöket hajszolók serege. Anyagi előnyökért küzdünk és megfeledkezünk a szellemi tőkénkről, a szeretet Igéjéről, amely mindent bőségben ontana mi- reánk, ha egyesítő, összekapcsoló erejére támaszkodva, együttesen dolgoznánk az emberiség szebb jövőjén. Azért oly nagy értékű Eucken etikája, bár különkönyvbenmegnem írta,mert abszolút értékű szellemi életen, vagyis metafizikán alapul, amely úgy transcendens, vagyis nem érzéki, mint immanens (benső): keresztyén szellemben úgy isteni, mint emberi jellegű, es a folytonos haladásra és fejlődésre alapul szolgál. A bölcselettudomány ezt aktivizmusnak, állandó cselekvésnek és vitaiizmusnak, életre törekvésnek nevezi. Eucken előtt a XVIII. században egyik legnagyobb művelője Leibniz volt, de alapjában már a görög Platon felséges eszmevilágában gyökerezik. A filozófia, vagyis a tudományos gondolkozás művészete tehát az emberi élet alakulására nagy jelentőségű. Nemzetre, tudományra és művészetre sajátos nevelő és fejlesztő hatást fejt ki. így kapcsolta össze régebben Platon és Aristoteles és újabban Nietzsche is a tudományos gondolkozást, vagyis a logoszt, az erre irányuló vágyat és érzéket, vagyis az eroszt s az erkölcsi világot, tehát az etoszt a maga élet- és világfelfogásában. S ez volt Eucken harmonikus életének, tudományos és nagy írói munkásságának minden izében legjellegzetesebb alapvonása. örökségét átvette a jénai Eucken-szövet- ség és jeles havi folyóirata, a »Tatwelt«, mely mar címében is jelzi, hogy itt mindent átfogó aktív erkölcsi életről van szó, és nem holmi szürke teóriáról vagy terméketlen szemlélődésről és spekulációról. Keresztyén szempontból nézve : Eucken élet- és világfelfogásában Pál apostol hitvilága egyesül Jakab apostol akarat- és cselekvésvilágával. Eucken szerint a külvilág természettudományos kutatása is jogos ugyan, de magát a szellemi életet nem a természettudományi vagy lélektani törvények szabályozzák. Az egyén fölött is van szellemi világ. Éppen ez Eucken metafizikája. E magasabb szellemi világ az isteni szellem felismeréséhez vezet, mely életünk alakulásába belenyúl, de hatását egyéni gondolkozásunkkal, érzésünkkel és akaratelhatározásunkkal is ki kell fejlesztenünk. E gondolattal behatóbban »Az élet értelme és értéke« c., magyarul Is megjelent és közismert művében foglalkozik. A vallásfejlődés legmagasabb fokát Eucken a keresztyénségben látja, mely az ő gondolat- világában nem befejezett állapot, hanem a vallásfelekezeteken felül álló s azokban folytonosan valósuló és tökéletesülő erkölcsi életfeladat. Az egyéni és a társadalmi élet közös feladata. Egyébként minden művében fáradhatatlanul tevékeny, de nem érzelgős, dogmas vagy szervezeti keresz- tyénséget hirdet. Sok magyar tanítványára is erős hatása volt. E sorok írójával élte végéig állandó levelezésben állott. — Jenában mostanában Eucken-házal avattak. Mi eszméinek e rövid rajzával emelünk neki szerény emléket.
