Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-12-25 / 23. szám
1928 december 25 175 Hegyen épített város Karácsonyi kívánság Mikor feljön u nagy csillag Szent karácsony enyhe éjén, Üdvözítőn mosolyogva. Lelkem belső szekrényéből Előveszem legszebb ruhám': Imás szivem\ mely suttogja : Ragyogj, ragyogj, te szép csillag, A gyűlölet sötétjébe Hintsd le cr Szeretet fényét: Haragosok tisztán lássák, Hogy nem illik testvéreknek Megkívánni egymás vérét; Ragyogj, jobb világ hírnöke. Hozd le mennyből sugárszárnyon Az epedve várt örömhírt : Vége lesz már bánatunknak : Lelkünk égő sebeire Isten keze adja az irt; Az az áldott kéz gyújtja meg Láthatlanul a szegények Örökifjú öröm fáját, Ezt a bűvös karácsonyfát A világ elhagyottái Boldogságban körülallják; Mondják : karácsonyi álmok Mind meg szoktak valósulni : Küldj, jó Atyánk, csodás álmot Üldözöttek rab leikébe, Teljesüljön szívok vágya : Jöjjön el a te országod ! Petrássi P. Pál A hívek felpillantottak, ők megértették lelki- pásztorukat. Ők is úgy gondolkoztak. A templom már némán állt. A karácsonyi fény kialudt boltozatai alatt, de azért tovább őrködött a falu felett. Köröskörül a házakban kigyultak a lámpák, eljött a karácsony, a tél ünnepe. Gazdagon terített asztala mellett ült a bíró a boldog öntudattal, hogy segített a szegényeken. Wickel felesége, miközben a feltálalt bőséges vacsorára pillantott, halkan igy szólt : — Milyen jó, hogy Fischer Perrel találkoztál. Most jobban esik az étel. Mickel mosolygott és csodálattal gondolt Per feleségére, aki a gondolatra jutott, hogy a drága halakat odaajándékozza. Mickel nem sejtette, hogy ugyanebben az órában Per és felesége a szegényházbeli öregasszonyra gondolnak, aki szegénységében is örömet szerzett társainak. Ezek viszont nem gondolták. hogy ez az öregasszony, aki éppen a halakat sütötte, hálával gondol a verebekre, amelyek megosztották ételüket a többi madárkával. Egyik sem tudott a másikról. Különösen senki sem gonA hű pásztor Uram Jézus, hü pásztorom Téged kérlek szivemből Vezess engem nyomdokodon, Vezess kies mezőkön. Legeltessed telkemet, Nyújtsd bőven szent Igédet : Ez legyen a táplálékom, Uram, Éltem, Igazságom. Mit használ e földi élet, Mit tudás és bölcseség ? Ha tégedet nem ismerlek S lelkem néma sötétség. Mit használ képmutatás, Csalás, alakoskodás ? — Aki nem jár igaz utón Nem juhod. Az bizonyságom. Sátán jár a nyájad körül Hogy juhaid üldözze. Hü Jézusunk, légy te őrünk Lelkűnknek — el ne vesszen. Testünk, hogyha vesznünk kell, Porsátorunk, vesszen el. Lelkünket mentsd, Uram, Uram. Azt tartsad meg hű karodban. Ha szenvedek, adj türelmet, Kitartást, ha üldöznek. Adj erőt, hogy keresztemet Bízva hordjam te veled.... Szelídségem, hűségem Tündököljön fényesen; Jó pásztorom, add meg nekem : Hü juhódnak neveztessem. Iklad. Mayer Pál, ev. lelkész dőlt arra, hogy a mai est minden eseménye onnan eredt, hogy egy jó kicsi hópehely alászállott az égből azért, hogy a rozsot betakarja. A tanító elhallgatott. Már majdnem sötét volt a teremben és mély csend uralkodott. — Ez az én prédikációm — mondá azutan — igy hallottam én is. Menjetek nyugodtan haza és ünnepeljétek meg vidáman a karácsonyt. A történetet tovább mesélhetitek és ti magatok is gondolkodhattok a mondottakon. Ne féljetek. A jótettekre nem vagytok kicsinyek. Gondoljatok a kicsi hópehelyre. A jó cselekedetekből egész sorozatot egymaga indított meg. Országos diákgyülés. A Magyar Evangéliumi Kér. Diákszövetség 1920 febr. 2—4-ig rendezi x országos téli nagy-gyűlését Budapesten. A gyűlés tárgya a magyar kérdés lesz. Az első nap a magyarság világhelyzete, a második napon a magyarság belső problémái, a harmadikon pedig a magyar diákságnak hazánk, fajtánk és az emberiség megújhodásában jutott szerepe áll az előadások és a megbeszélések középpontjában. A gyűlésről mindennemű felvilágosítást készséggel ad a szövetség központi irodája. (Budapest, IX., üllői-ut 19, II. 4.)
