Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-12-25 / 23. szám

1928 december 25 178 Hegyen épített váró« Karácsonyi gyász Karácsonyfa Fénybe vonva All közepén a szobának; És alatta Szivszakadva Gyermek gyász'ló szülők állnak. És le, — nem fel — Könnyes szemmel .4 holmikra nézegetnek, Miket ottan Raktak sorban Kezei szent Szeretetnek. Jvc S mig a könnyek Csak ömölnek, Melegük lehat a sírba . .. S rögök kelnek — S a kis gyermek Mintha a szobába nyitna. És ott leül Nesztelenül A Fa alá, — s örül, játszik... De csak percre: Az egyszerre Kitörő nagy zokogásig. S erre mind jár' Eltün', — kint jár, Lebben vissza a kis gyermek S zord, zsarnok Hideg hantok Miatta már nem perelnek !... Karácsonyfa — Fénybe vonta Jézus, — hogy a bus szív lásson És reméljen : — Földi éjben Lesz még, lesz még szebb karácsony ! Petrovics Pál Vegyeskarunk. Vasárnap délután, e hó 9-én, kedves társaságot, a budai Lutherszövetség vegyeskarát vitte a vonat Alagra. Nem is annyira a gőz, mint e világ legna­gyobb mozgató ereje, a cselekvő szeretet vitte e lelkes csapatot, hogy az alagi fiókegyházat az élő hit munkájá­ban segítse. Alagi testvéreinknek ez az est felejthetetlen, de mélyen vésődött énekkarunk tagjainak emlékezetébe is. Az alagiak a testvéri szeretet melegében élvezheti k magas nívójú, művészi zenét, éneket, szavalatot és mélyen érző lélekkel elmondott beszédet. Vegyeskarunk pedig szives fogadtatásra és hálás elismerésre talált. Vegyeskarunknak a közelmúltban ez volt a harmadik szereplése. Előttevaló napon a kelenföldi uj templomban rendezett hangverse­nyen szerepelt pompásan előadott müvekkel. November U-én pedig részben saját előadásával, részben a magával vitt művészek magas teljesítményével az esztergomi evan­gélikus nőegylet jótékonycélu hangversenyének teljes műsorát betöltötte. Ez a művészi szeretetmunka is a leg­teljesebb sikert aratta. Esztergomi testvéreink, különösen az ifjúság evangéliumi nevelése, oktatása ez év őszén jó kezekbe került. Az ottani nőegylet kérésére Raffay Sándor püspökünk, Hűttl Ármin jeles vallástanárunkat kérte meg e fontos és szép misszió betöltésére. Mindent Isten dicső­dre. Rcthdnlal Mdrin jézus élete kínai könyv szerint. Az 1701-böl származó, de sokkal régebbi forrá­sok alapján irt Sen-hszien-kan-kien cimü taoista miiből közöljük itt Jézus élettörténetét. Ha Kínától nyugatra 97 ezer mértföldet uta­zunk, három év múlva eljutunk a nyugati törzsek országának keleti határaihoz. Ebből az országból Mária nevű tulajdonról szóló történet ered, aki a Han-dinasztiából való Juan-si császár első évé­ben, a szin-ju évében Gábor égi szellemtől a követ­kező üzenetet kapta : »Az ég Ura (tien-csü) külö­nös módon választott ki téged anyaságra.« Erre nyomban áldott állapotba jutott s azután fiú­gyermeknek életet adott, akit tisztelettel és lelki örömmel egyszerű ruhába pólyáit be és jászolban helyezett el. Égi szellemek zenéje töltötte be a levegőt. Anyja 40 nap múlva elvitte a szent Pa-te- lei (pater?) mesterhez, aki a Jézus nevet adta neki. Tizenkét éves korában elment anyjával a templomba. Visszatértükben elmaradtak egymás­tól és anyja három nap és három éjjel nagy gon­dokban volt. Ekkor visszament a templomba és meglátta fiát díszes székben, amint az öreg, tekin­télyes mesterekkel Isten müveiről és végzéseiről beszélgetett. Midőn anyja meglátta, nagyon meg­örült. Harminc éves korában elhagyta anyját és tanítómesterét és Júdeábán járt-kelt, igét hirdetett és sziveket tisztított. Sok csodadolgot is cseleke­dett. Ez időben sok előkelő család és vezető ember irigységgel és gyűlölettel fordult ellene, mert látta, hogy a nép szive felé fordult. Ezért életére törtek. Jézus 12 tanítványa között volt Judás nevű, kezdettől fogva kapzsi ember is. Ez utánajárt, hogy milyen a hangulat az országban. Csekély bérért éjfél idején csapatot vezetett fel, amely Jézust elfogta, megkötözte és Annás, Kajafás és Pilátus bírósága elé hurcolta. Ott levetkőztették, kőoszlophoz kötötték és megostorozták. Több mint 5400 ütést mértek rá, úgyhogy egész testét elborították az ütések nyomai. Ezalatt szót sem szólt védelmére, csendes maradt, mint a bárány. A gonosz csőcselék tövisből koszorút font halán­tékára. Biborköntöst adtak rá és gúnyból térdre ereszkedtek és hajlongtak előtte. Azután nehéz keresztfát csináltak, amelyet vele vitettek a vesztő­helyre. A nehéz teher alatt eszméletlenül esett össze az utón. Kezét, lábát odaszegezték a kereszt­fához. Mikor megszomjazott,epével elegyített italt adtak neki. Mikor kilehelte lelkét, elsötétedett az ég s a föld megremegett és sziklák zuhantak egy­másra. Halála után harmadnapra feltámadt s teste sugárzó fényben jelent meg. Először any­jának mutatta meg magát, akinek erre megszűnt a bánata. Azután tanítványainak, összesen 120 embernek, jelent meg s azt a parancsot adta nekik, hogy menjenek el világszerte hirdetni az evangéli­umot. Aki azután felvette a keresztséget, meg­tisztult bűneitől és tagja lett az egyháznak. Miután kiadta a parancsait, régi idők szentjei gyülekeztek köréje és az égi birodalomba vezették. L. Reichelt nyomán P. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom