Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-12-25 / 23. szám
Hegyen épített város 172 192Ä decei A karácsonyéi varázsa A karácsonyéj varázsával mindenkit elbűvöl. A szent est csodálatos melegét minden ember érzi. Kétszeres a hatása azonban a művészek érzékeny lelkére, akik közé a költő is tartozik. Az emberek lelki világa nem egyforma. A művészben nagy az érzékenység és az eleven képzelőtehetség. Sokkal többet lát, mint a többi átlagember. Meglátja azt is, amit a többi nem vesz észre. Kristályosabban fogja fel, amit más csak homályos sejtelemszerüséggel hord a tudatában. Van kifejező ereje. Lelke nemcsak jó felvevő kamara, ahol az élet jelenségeinek jellemző mozzanatait éles körvonalakban megrögziti, hanem gazdag paletta is, ahonnan ki nem fogy a színskála, amikor meglátásait ábrázolja. Éppen abban rejlik a művészet és igy a költészet hatásának titka, hogy megkapóan egyéni formában fejezi ki azt, ami mindnyájunk lelkében határozatlanul szunnyad. A költészet legsejtelmesebb érzéseinknek is alakot adhat, úgyhogy ábrázolásában ámulva ismerjük el magunk belső életének egy-egy meg- rezdülését. így teremt a költészet egészen idegen emberek között lelki közösséget. A család tagjai egymás születési évfordulóján, névnapjukon, de különösen a karácsonyfánál melegednek össze, az emberiség nagy családjának gyermekei a művészetekből kiáradó fény melegénél naponként egymáshoz közelebb jöhetnek. Mi, köznapi emberek, akkor érezzük legjobban a karácsonyest melegét, amikor a gyertyák fényében álló karácsonyfa köré gyülekezünk és látjuk szeretteink arcán az öröm ragyogását, amit kedveskedő ajándékaink csaltak oda. Ez öröm legtisztább sugárzását a gyermek arca tükrözi vissza. Ez az ő estéje. Ezt a nagy estet várja heteken át szivárványos gyermekálmai vágyakozásaiban. A karácsonyest a gyermek ünnepe. Csak ő tud igazán örülni. A mi örömünket megzavarja az élet árnya, amely csapatostul ólálkodik körülöttünk. Mindenekfölött egy meggondolás rontja el karácsonyi hangulatunkat. Eszünkbe jut, hogy az Üdvözitő születését ünnepeljük. Azért jött, hogy az örök boldogság útját minden embernek megnyissa, hogy a földi élet célját mindnyájunkkal megismertesse, a földi boldogulás helyes módjára mindnyájunkat megtanítson, és ma mégis annyi a saját hibájából vagy azon kívül szerencsétlen ember, aki örök boldogságába vetett hitét már elveszítette vagy kezdi elveszíteni. Az embernek ma talán az a legnagyobb betegsége, hogy nem hisz a láthatatlan jövendő életben és annak boldogságában. Szive a karácsonyi csillag fényében is valahogy hideg marad. Csak a költő szive melegszik fel, aki ezen az estén király szeretne lenni, nem azért, hogy gazdagságát másoknak mutogassa, hanem hogy az elhagyottakat aranyos palotájába gyűjtse. A többi ember szive megkér- gesedett a hitetlen önzéstől. Aki nem hisz, szeretni sem tud. A művésznek, a költőnek erősebb a hite, melegebb a szeretete. Jobban is lát az élet titkaiba. Az életnek pedig sok titka van. A lét egyik misztériuma az, hogy nincsen fény árny né kéntelenül ébred bennünk gyakran fel miért van ez igy. Feleletet azonban hős rengés után sem találunk. Csak azt látj igy van. A fény mögött lépten-nyomon o kedik az árny. A fény és árny e haláltár döbbentő komolyságában látja a gond( művész. A szenvedélyes igazságkutató kisér zával fejezi ezt ki Nietzsche, amikor azt hogy a kultúra fénye sok sötétben teng szolgán élősködik. A fény és sötétség e vi elkerülhetetlen ölelkezését tünteti fel a f legnagyobb mestere, Correggio, Kriszti tését ábrázoló képén. A képet a drezdai »< ben láttam. Sohasem felejtem el a hatást, reám gyakorolt. A fény és a sötétség küzdelmét olyz gözően ábrázolva sem azelőtt, sem azóta tam.*) A művész lángelméje felfogta a ke éj titkát. E megértését meg is tudta fi megfestett gondolat ez : a gyilkos sötétsí dalmasan lövel be az üdvözitő fény. M fénynek a győzelemhez szükséges erőt ? i hemi istállóból kiáradó Szeretet. A nagy azért festette meg e gondolatot, hogy karácsonyéj jelentőségét mindnyájan feli Az első karácsonyéj titkának varázsa hal alkotásra ihlette a fényhatás mesterét. C hittel és szeretettel készítette képét sár fény- és szinhatását a művész technikáj; ez ihlettség teremtette meg. Lelkűnkbe is akkor ömlik be az els csonyéj varázsának melege, ha úgy mint »Karácsonyi ének«-ének hőse, azon a nag kuláson megyünk keresztül, amely a más morával szemben hitetlen és érzéketlen gí hivő és irgalmas szivü embert formált. A2 lók éneke : »... békesség a földön a jc embereknek ...« csak az önzés salakját tisztult emberekre vonatkozik. Az első karácsonyéj varázsa, ahogyai vész felfogja és kifejezi, nem a képzelet ját nem élő valóság. Azonban a legszebb ny ragyogása is kárbaveszett érték, ha sugar talanra esik, aki fel nem fogja, mert err felvevőképessége. Az első karácsonyéj érti a művészszivben élő malasztos áhítata, ö csak olyan lélekbe áradhat, ahol a költc visszhangra talál. Akinek fájnak a sze könnyei és aki a szeretetnek e szent, nag} káján a részvét szép selyemkendőjével s azokat letörülni, az érett meg a világossá; csonyi örömünnepére. Az első karácsonyéj varázsa most is leli festi bűbájos képét, ha hittel és szeretettel 1 meg szivünket. Petrássi P. *) Ugyané gondolatot találjuk a wieni historisches Museum-ban a XVII. századbeli I iskolából származó képek között Aert de Gelder 1 jelzésű festményén. —Correggio 1494—1534, Aert d 1645—1724 években élt. Szerk.
