Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-12-09 / 22. szám
Hegyen épített város 168 1928 december 9 Meg kell emlékeznem az elmaradhatatlan szabad kombinációkról is. Lényegük az, hogy az orgonista előre beállított változatcsoportokat egyetlen gombnyomással hozhat működésbe. E célból minden változathoz annyi kis »kombinációs regiszter« tartozik, ahány csoportot előre beállíthatunk. A mi céljainknak kétsoros kombináció teljesen elegendő. A kombinációk legyenek lábbal is kapcsolhatók. A crescendo hengerszerkezettel történjék. A lábhenger szolgál erre. Ha forgatjuk, a különböző változatok, vagyis ugyanazt a hangot adókülönféle színezetű sípok fokozatosan megszólalnak. Lassú forgatással a crescendo szép, észrevétlenül történik. Vannak még másféle crescendószerkezete- tek, de a hengernél egyenletesebbet képzelni sem lehet. A mai orgonánknál, a billentyű lenyomásából eredő mozgást fapálcák közlik a sípok szelepeivel. Ezért a játék fárasztó. Ma már a belső komplikált mechanizmust uj orgonák sűrített levegője mozgatja. A játékos igy fizikai munkától mentes. (Pneumatikus rendszer.) Van elektromágneses és u. n. elektro-pneumatikus rendszer is, de ezekről ne is álmodozzunk. Nem is szólva, hogy drágák, de karbantartásuk is roppant körülményes. A pneumatikus rendszer a mi céljainknak tökéletesen megfelel. A kis késéshez az orgonisták már hozzászoktak, a hallgatóságot pedig ez a kérdés nem érinti. A fujtatást csakis elektromos motorral hajtott forgó-légsüritő végezheti, mert ha 35—40 változatú az orgona, úgy a teljes mü másodpercenként 400—500 liter levegőt is elfogyaszt. Ez nem jelenti azt, hogy azért emberi erővel hajtható fujtatót ne építsünk be — számítva az esetleges áramvezetéki zavarokra — amely az első manuált és pedált elég levegővel el tudja látni. Vázoltam tehát, milyen orgonára van feltétlenül szükségünk, ha nem akarjuk a világot még rádió utján is értesíteni, hogy a mai kor igényeivel mi lépést nem tartunk. Lássunk hozzá, hogy uj orgonánk mielőbb megszólalhasson. Beszéljünk mindenfelé a szükséges beszerzésről, adakozzunk (adományok Wichmann Ede ur egyh. pénztáros, ny. igazgató kezeihez, Budapest, L, Werbőczy-u. 28., lelkészi hivatal) küldendők. Teremtsük meg a virágzó egyházzenei élet egyetlen biztos bázisát, a modern művészi hatásokra berendezett orgonát ! Dévény Jenő. Hegyen Épített Városra adakoztak : özv. Berlin Agostné 3, Blinczinger János 3, dr. Boross Józsefné 6, Búza János 3, Buzay Károly 6, Habekost Alajos 6, Hegyi Márton 3, Hornyánszky Viktor 6, dr. Horváth Kornél 2, dr. Husz Béla 3, Jurenák Józsefné 3, Kovács József 3, Krén Gizella 6, özv. Mészáros Mihályné 3, Milihovszky István 6, Molnár Lászlóné 3, Purt Ernő' 6, Schumacher Károly fi, Trebuss Pál 3, margittai dr. Neumann Miksa fi, Wirker Istvánné 3, dr. Wittchen Lajos 6, Wolf Nándor 3, összesen 98 pengó't. Masznyik Endre Szeretetben fogant üdvöt zengünk Néked, Ki híven oktatád azt a nemzedéket, Melyből, hogyha majd a nagykorához éré, Lesz Isten népének egy-egy hű vezére, Aki az Ur nyáját híven legeltesse: A rábizottakból el ne vesszen egy se. Szeretetben fogant üdvöt zegünk Néked, Ki vezetéd nemcsak az uj nemzedéket, Ámde mint Istentől ihletett jó lélek Oktatója maradsz egyházunk népének: Legyen szövétnekül élte utain at, — Kezébe a d á d a iá magyar bibliát. Szeretetben fogant üdvöt zengünk Néked, Hogy nekünk hagytál ily drága örökséget ; Mig élünk, szivünknek legszebb virágszála, Te néked viruljon az őszinte hála ; Fent most osztályrészül jut az üdv tenéked. Lent itt áldott lesz örökké emléked. Gajdács Pál. * Az Isten nagyjai Tettük, a teremtő erő nem jön agyukból, de a nagy Tüzből, az ismeretlen világból. Forr bennük sok végtelen, a jövő virága s násza ; s bármerre fordulunk, az arcunk mindig napkeletbe botlik. S ha követ, jestéket, papirtl vasat, elektromosságot imádunk, mindenben az Isten kontúrjait látjuk. Az arcuk ritkán homályosul el s redöik olyan simák, mint a kis iskolás homloka, mikor a szabadba megy s a labdát az égig rúgja, mely a földre nem esik vissza többé. S ha megveri őket valaki, lekiabálja teli torokkal: s valami igen kis dologról fontoskodva tanítja őket, akkor megtelnek könnyű kacagással, mint a nyári lakok üvegcsengői a szélben. S hulló könnyük pereg a padlón, Akár a darabokra porlott gyémánt. A csodálkozás kék látásával sok hegyre futnak jel, sok dombra, s ha valaki utánuk siet lihegve, nem látják ; de aki elkésett s még lent van, utána kiáltnak: »Halló, utánam, rajta! A domb, lám, lankás, de mégis jó lesz kissé vigyázni«. így ők! Sokaknak jó befutó ez, akik az ügye fogy ottságon kapva-kapnak, s fényesre vasalt ingmellel, elhúzott arccal, templomi szertartással a Hóreb-hegyére törnek s elégedetten mondják: »Az öreg gyermek lemaradt, s nem látja, hogy messzire megelőzzük!«. De az Isten a különös órában nincs a hegyen, beszédét a törtetők meg nem hallják. Mert a völgyben jár ilyenkor mindig és keresi azokat jó kedvvel, akik az első bokornál már megszeppentek és rettegnek az égre felnézni. Marencin Zoltán.
