Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-11-11 / 20. szám
1928 november 11 149 Hegyen épített város Női világunk erkölcsisége és gondozása Népéletünk egyik igen szomoru jelensége »íz erkölcsi fogalmak niai meglazulása. A modern női világ is erkölcsi fogalomzavarban szenved. »Özön- vizelötti felfogásnak« minősiti a tisztább erkölcsi- séget. Ez pedig nemcsak a kommunista »élet- és világfelfogás« eredménye. A steglitzi tragédiáiak áldozatai Németországban nem szegény proletár, hanem felsőbb tanintézetek jómódú és tanult tanulói voltak, akik a kötött »baráti viszonyokat« valami természetesnek és korántsem erkölcstelennek tartották. Sőt, vannak, természetesen nem keresztyén nevelésű pedagógusok is, akik meg- engedhetöknek tartják az iskolában is a korai szabadságot és elnézik, ha leánynövendékcik- nek »barátjaik« vannak. Mi több : még csuklódnak is egymás között a szűzies tisztasággal és a megtartóztatással. Sokan ezt az állapotot a mai : ideges korszellemnek tulajdonítják s a modern ember fegyelmezetlenségének minősítik, aki tudvalevőleg gyorsan él és hamar felejt. Az erkölcsi fogalmak zavarával van itt dolgunk. Hisz a mai házasság a legtöbb esetben üzlet, s egymással vagy egymás mellett való külső együttélés. A házasság szent szövetségének gyors meglazulására vezet, ha megkönnyit- jük a házassági elválást. Ma olyan légkörben élünk, amely az erotika terén valósággal meg van mérgezve. Modern ifjúságunk veszedelmes erköl:si környezetben él. A sajtó és a könnyünapi irodalom, a nőnek szerepe a modern regényben : és aztán kino, a mozi és a színház az erkölcstelenség hirdetésével és a házasságtörés dicsőítésével, a meztelen kultúra s az érzékcsiklandozó mai u. n. »divatos« női viselet egyenesen felforgató jellegű az erkölcsünk világában és sokak előtt szinte »természetesnek« tűnik fel. A mai társadalom alig ütközik meg a sürü házassági elválásokon, magasztalja a szabadszerelmet, nemtörödik azzal, hogy a mai ifjúság mit olvas, aminek természetes folyamánya aztán olyan ifjúság, amelynek erkölcsileg tiszta ideáljai már nincsenek. Egy komolyabb pedagógus ezt az állapotot mi modern család krízisének« mondja és oly légkört sürget, amelyben a keresztyén iskola és a nevelés még lehetséges. S itt mitsem segítenek az apróbb segédeszközök vagy javítási kísérletek. Az erkölcsi alapfogalmak átplántálásának és a komoly erkölcsi jellemek nevelésének egyetlen helye ma és mindenkoron a család, amelynek szent nevelői müvét senki és semmi a világon nem pótolhatja. Ahol az iskola felmondja a szolgálatot, ott még sokat javíthat az élet. De ahol a szülői ház a maga ősi nevelői kötelességét elhanyagolta, ott a veszteség pótolhatatlan. Napjaink egyik-másik pedagógusa találóan irja : E szomoru állapotok gyökere a családi élet fokozatos feloszlása. Az az erkölcsileg tiszta otthon, amelyben az egyes családtagok között helyes a viszony, a legjobb védele111 az eltévelyedések és megmételyezések ellen. A nevelés terén a legjobb és legfontosabb szolgálatot a családnak kell teljesítenie. S hogy ez igy van s hogy a népélet körében rosszul áll az erkölcsiség ügye, ez csak azt bizonyítja, hogy a nők nem tették meg a kötelességüket. Mert hát a család magva a nő, az anya. Aki a család ellen vét, természetellenes bűnt követ el, mert vétkezik az Isten és a nemzet ellen. A családi élet megújulásának s népéletünk újjászületésének az anyáktól kell kiindulnia. Ahol a hü és jó anyának ideje van foglalkozni a kisebb és nagyobb gyermekekkel s ahol a komoly önfegyelem kérdéseiben a fiuknak és leányoknak egyaránt példányképről szolgálhat, ott hatalmas védőgátat emelhet a tisz- tátalanság szennyes hullámai ellen. Az anyától senki sem tagadhatja meg azt a szent tisztet, hogy gyermekeit komolyan »felvilágosítsa« s szinte ön- maguktól hozzáfordulnak fiai és leányai a kényesebb erkölcsi szükségekben és kérdésekben is. De ehhez az kell, hogy a helyes bizalom viszonyát tuJta bennök felkölteni és ébren tartani, akik tudják, hogy anyjuknál kellően megértésre találnak. Ha népünk anyái komolyan fogják fel nevelői erkölcsi hivatásukat és ha frontot csinálnak az ellen a »modern« felfogás ellen, amely elnézi azt a duplamorált, amely szerint szabad a férfinak az, ami a nőnek legnagyobb szégyene, akkor ezek az anyák olyan fiukat fognak felnevelni, akik kímélő tisztelettel viseltetnek a nő és a leány iránt, s nem engedik át őket az u. n. »barátok« prédáinak. Az ilyen családban ismét az a nevelés lesz otthonossá, amely azt vallja, hogy egészséges testben lakozik az egészséges lélek s a test a szentlélek temploma. Tiszta nőkre, komoly anyákra és erkölcsi tisztaságra való akaratra van szüksége modern társadalmunknak népéletünk erkölcsi megújulása szempontjából. Csak a család nevelhet és nem az utca s annak rossz környezete. Dr. Szlávik Mátyás Báró Prónay Dezső ünneplése nyolcvanadik születésnapján. Báró Prónay Dezső, a régi függetlenségi párt egyik vezető embere. Több mint félszazados pálya után tiszta szándékú, önzetlen férfiú jutott a pátriárkák korába, akinél nemesebb ügybuzgalommal, következetesebb elv- nüséggel és becsületesebb helytállással az elmúlt hatvan esztendő alatt senki sem szolgálta nemzetét és egyházát. A régi főrendiházban a függetlenségi eszmének és a nemzeti aspirációknak volt zászlóvivője. Hajthatatlan magyarságával országszerte tiszteletét és megbecsülést szerzett. Sohasem befolyásolta a személyes érvényesülés szempontja, a hatalommal szemben pedig megőrizte egyéni függetlenségét. Báró Prónay Dezső 1848 október 22-én született. Tanulmányait Pozsonyban, Budapesten, majd a berlini és müncheni egyetemeken végezte, 1874-ben képviselővé, kevéssel később pedig a Dunántúli Evangélikus képviselővé, kevéssel később pedig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület felügyelőjévé választották meg. 1905 és 1906-ban a nemzeti ellenállás idején ő volt a főrendiházi ellenzék irányitója. 1883-tól kezdve a magyar- országi evangélikus egyetemes egyházkerület felügyelője s ezt a méltóságát harminc éven keresztül viselte. 1917-ben megrongált egészsége miatt mondott le. Az évforduló alkalmából több küldöttség kereste fel pestmegyei Ácsa községben lévő kastélyában. Az evangélikus egyház kiküldötteit báró Radvánszky Albert vezette, a küldöttségben résztvett (Jeduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke, Rásó Lajos egyetemes ügyész, Szelényi Aladar világi főjegyző, Kardos Gyula esperes. A bányai evangélikus egyház jókívánságait Raffay püspök tolmácsolta.
