Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-10-28 / 19. szám
HegyerTépitett város 142 1928 október 28 Ma&zntyk tűdre kdálámk évjwdufójdű Hetven évvel a vállán, amikor ötvenéves irói jubileumára készülődtünk, Öt régi terve hajtotta : munkájának uj kötetéhez fogott. — Az ómagyar Biblia majdnem olyan megközelíthetetlen, mint a latin. A mai magyar kezébe mai magyarsággal irt Biblia való. Ez volt a meggyőződése. Luther hive volt. És vállalta a hatalmas munkát, arra áldozta éj jelétnappalát. Az ujtestamentommal elkészült. Már az ótestamentomor dolgozott, amikor múlandó teste hirtelen nyugovóra tért. Eltemettük. Jubileumát nem ülhettük meg. Üdvözlésére begyült iratok egyszerre elsárgult babérkoszorú fonnyadt leveleivé váltak. Pedig, amig élt, milyen dúsnak, üdének tűntek az ünneplő sorok. Az élő, dolgozó emberrel mértéket tart az elismerés. A hízelgés vádjától irtózik, védekezik. Az odaítélt érdem bőségesen megrobotolt munka gyümölcse és sokszor mások élvezik. A sírnál őszintébb az emberi szó. A tömjénezés gyanúja, a féltékenység elfogultsága elnémul, szerényen háttérbe vonul. Az uj idő állja ott az elmúlt korszakot körül és bőven önti oda — az érdemes hantjára — az elismerés, a hála, a szeretet szinpompás virágait. Amikor most Masznyik Endre egyéves sírjához ötvenéves jubileumára irt száz üdvözletből font koszorúval a kezünkben elzarándokolunk, színtelen, halovány a mi virágáldozatunk. Élőnek szánt levelekből kötöztük. Csak az örömnap vigsága helyébe irtuk szalagjaira gyászunk szomorúságait. Masznyik Endre nyugodhatsz sírodban : Nem borítanak el nem érdemelt virágok. Minden sziromért, minden bimbóért pazarul szolgáltál. Se élőt, se holtat egyetlen fűszáltól meg nem fosztottál. íme a koszorúnk : Midőn kollégáid, barátaid sírodhoz zarándokolnak, első a sorukban volt tanárod, majd kollégád az evang. egyetemes egyház theológiai akadémiáján Pozsonyban. Élesen fürkésző elméddel, céljaid felé törő erélyeddel nem egyszer megleptél. »Lutherus redi- vivus«-szerü dogmatikáddal inkább a múltnak emeltél emléket; mig Luther életrajzával a jövőre jogosító protestantizmusnak elvi jelentőségét hirdetted ; az Uj testamentumot a magyar nép nyelvére fordítottad és ezzel közelebb hoztad vallásunk örökké éltető forrásához a magyar kereszténység lelkét. Van okunk hálálkodni Istennek a Néked jutott charizmákért s az alázat ez érzületében tiszteljük emlékedet. Dr. Schneller István * Dr. Masznyik Endréhez a tanitványi hála, a kiváló iró és megnyerő szónok iránt érzett nagyrabecsülés és a magyar protestáns, közelebbről az ág. hitv. ev. theológiai tudomány egyik vezéregyénisége iránt táplált tisztelet szálai fűztek. Még ma is előttem áll jellegzetes, szellemdus ki- fejezésü arca, szokatlan tűz fényében égő tekintete, amikor mint Selmecbányái kisdiáknak az ő egyszerű berendezésű fiatal professzori dolgozó- szobájában fel és alá járkálva diktálta tollba »A szép mint fenséges« c. filozófiai doktorátusi dolgozatát. Az átérzett tudományos igazság a benső meggyőződésnek s ezzel együtt a meggyőző képességnek valami különös, de megkapó, magával ragadó erejét kölcsönözte neki; S előttem áll, amikor mint fiatal professzor, ugyancsak a legbensőbb személyes meggyőződés lángoló hevületével rajzolta meg előttünk a világtörténelem és a Krisztus egyháza földi történelmének vezéralakjait, Pál apostol és Luther páratlanul kimagasló lelki és szellemi nagyságát. Nekünk, nagyobbára a nemzetiségi vidékekről származó hallgatóinak, előadásainak tartalmi mélységén áttetsző világosságán, benső fascináló hevületén kívül, mélyen megragadó és elbűvölő élményünk volt az ő magyaros szólásának fordulatos, képies, színes elevensége és csodálatosan tiszta tiszamenti tájszólásának zenéje. Micsoda mohósággal kapkodtuk szét füzeteit, amikor Lepsényi páterrel polemizált. S micsoda büszkeség töltötte el lelkünket, amikor láttuk folytonos, fokozatos emelkedését a hazai protestáns irodalom kiválóságai sorában. . .. Most, az elköltözött Mester szellemének e hatásai alatt s egyben attól a bensőséges hálától és elismeréstől vezettetve, amely lelkemet a legnagyobb magyar evang. theológus s a hazai egyetemes egyház kimagasló vezéregyéniségének emléke iránt tölti el, eszembe jut az ő kedvenc apostolának írása (2. Kor. 4. 14.) : »Aki az Ur Jézust feltámasztotta, Jézus által feltámaszt minket is és veletek együtt ő eléje állít«. Masznyik Endre, ott állasz előtte és ezernyi tanítványod hivő lelke sugározza fejed köré a glóriát. Geduly Henrik, püspök * Masznyik Endre mindnyájunk számára közelebb hozta az élet vizét, a »Bibliát«. Ezért őrizzük hálásan emlékét, mert munkája által Jézust jobban megismertük. Hegedűs Lóránd
