Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-10-28 / 19. szám

Hegyen épített város

140

19^8 október 28

Reformáció

Irta : Sass János

Mit érezhet a sivatag pusztaságon enyhe pihenés után epedő vándor, ha a remélt üdülő tanya helyén elhanyagolt, gondozatlan, visszataszító külsejű lakhelyet, virágos kert helyett duvadlakta kigyófészket talál és vidáman csergedező patak helyett eliszaposodott, zavarosvizü mocsár tűnik szeme elé? Amint ez az eltikkadt vándor megriad- tan fordul el a helytől, amely üdülést nem igér, úgy tér vissza Rómából, a keresztyénség egyházi fejének székvárosából, az egyszerű szerzetes, aki rendje megbízásából, de egyszersmint erős hit- teljes vágyakozással zarándokolt el a szent városba," hogy ott, az üdvösség forrásánál, buzgó lelke megnyugvást, megújulást találjon és élete további folytatásához erőt merítsen.

Nem találta meg ott, ami után áhitatos lelke sóvárgott. Apostoli egyszerűség helyett tobzódó fényűzést, vallásos buzgóság helyett gőgös közönyösséget, odaadó szeretet helyett örökéhes önzést, gyermeki alázatosság helyett határtalan hatalomvágyat, tisztes munkásság helyett henye életet és kapzsiságot fedezett ott fel lesújtó meglepetésül

Az egyszerű, de szive mélyéig vallásos és nagy- tudományu férfiú dr. Luther Márton volt, a wittenbergi egyetem theologiai tanára. Már elutazása előtt lankadatlan szorgalommal olvasta és tanulmányozta a keresztyénség szent könyvét. E könyv fölvilágosította az élénk elméjét, hogy az egyház tanításai sok tekintetben nem felelnek meg a bibliában foglalt és az ember lelki békéjét biztositó örök igazságoknak. Rómában szerzett elszomorító tapasztalatai pedig meggyőzték őt, hogy a bibliaellenes tanítások és intézmények szükségszerűen tág kaput nyitnak olyan erkölcsi világ fejlődésének, amelyben sem az egyes ember nem találja meg lelke üdvösségét, sem a társadalom az ő nyugalmát.

Amikor azután a pápa bűnbocsátó cédulákat árusittatott, hogy pénzen meg lehetett vásárolni nemcsak a már elkövetett, de még az ezután elkövetendő bűnök bocsánatát is, Luther vallásos lelkülete fölháborodott. E minden erkölcsi törvényt megcsufoló intézkedések nyomása alatt összefoglalta az ő véleményét és a biblián alapuló meggyőződését a vallásos igazságokról. Ezeket 1517 október 31-én 95 tételben a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggesztette és azzal kijelentette, hogy ő e 95 tétel felett kész bárkivel vitába bocsátkozni.

A pápai hatalom természetesen nem tűrhette, hogy az egyház tanításainak valaki ellentmond- jon és intézkedéseit helytelenítse. Megidézték Luthert a wormsi birodalmi gyűlésre, hogy ott egyházellen^s föllépéseiről számot adjon. Barátai váltig hangoztatták aggodalmaikat és kérve kérték, ne menjen el. Attól tartottak és méltán, hogy Húsz János sorsára jut. De az igazságában rendit- hetlenül bizó Luthert nem tarthatták vissza. Elment Wormsba. És mikor ott az összegyűlt papi

s világi fejedelmek szine előtt felszólították, hajlandó-e visszavonni tanításait, ezt felelte :

— Amig a szentirásból vett vagy más nyilvános, világos, tiszta okokkal és bizonyságokkal meg nem győznek, nem akarok és nem tudok semmit visszavonni; mert nem biztos és nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék. Itt állok, máskép nem tehetek. Isten könyörüljön rajtam, Ámen.

E hősies nyilatkozattal tulajdonképen végleg elszakadt a római egyháztól és megvetette alapját a mi evangéliumi egyházunknak, amely azt a célt tartja szem előtt, hogy Krisztus Urunk beszédei szerint igaz vallásosságnak és tiszta er- kölcsiségnek világát honosítsa meg az emberi társadalomban.

Azok az erények, amelyek az igaz vallásosságnak és tiszta erkölcsiségnek világát: az Isten országát ezen a földön megteremtik, legbiztosabban és legteljesebben sehol másutt, egyedül a családi élet derült melegének és békéjének tűzhelyén fejlődhetnek ki. A családi élet zsenditő, tavaszi levegője ébreszti föl a zsenge emberi kebelben az önfeláldozó, mindenre, az egész természetre és valamennyi felebarátra kiterjeszkedő szeretetet, mely mindent eltűr, mindent jóra magyaráz, mindent elfedez és mindent remél. Itt fejlődik a szülők következetes fegyelmezése folytán az engedelmesség az emberi s isteni törvények iránt, az erős akarat, mely az indulatokon és kívánságokon tántorithatlanul uralkodik és az igazak utján rendithetlen eltökéltséggel legyőzhet minden csábítást. Itt tanulja meg a gyermek a szülők példájából a munkaszeretetei és a takarékosságot: a tisztességes vagyongyűjtésnek nélkülözhetlen föltételét. Mert hiszen az embernek egyik legtermészetszerübb, a Teremtő által leikébe oltott szelleme a törekvés a szabadság, függetlenség után, ez pedig egyedül az egyéni vagyonnak — különösen szellemi vagyonnak — szikláján épülhet csak föl. A tiszta családi élet dúsan tenyésző virágos kert, ahol megteremnek az erények, amelyek az egyes embert elvezérlik a boldogulás biztos tanyájára és fenntartják a társadalom nyugodt egyensúlyát.

Luther tehát nem fogadhatta el azt a tanítást, hogy a nőtlen, családtalan élet az erkölcsösségnek magasabb színvonala. A családalapítás isteni törvény. Aki a családi élet örömeit kényszerítő ok nélkül magától önkényt megtagadja és nem vállalja szives készséggel a családfenntartás gondjait : bűnt követ el az Isten törvénye ellen. Luther Márton hitvestársat választott maga mellé és családot alapított.

Az ember gyarló teremtmény. Vannak, különösen a mi korunkban vannak, akik a tudományosság szédítő vívmányainak szemléletében meg- mámorosodva gőgös elbizakodottsággal szeretnék hirdetni önmaguknak és mindeneknek, hogy az ember cselekedeteinek nincs korlátja. Gyarló, véges lény az ember ; de isteni lélek tüze hevíti s mozgatja minden erejét, mely a cselekvés minden terén a végetlenség felé törekszik. Ez az igyekezet sokszor, nem sokszor, számtalanszor, mindennap megkísérti az embert, hogy tulkapjon a törvénye-