Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-09-30 / 17. szám
V. évff. 17. szám Szüts Gábor leik. urnák »esi, 1938 szeptember 30 A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FŐSZERKESZTŐ Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS BUDAPEST, IX., JURÄNICS-U. >3 FÖMUNKATARS: Dr. SCHINDLER GYULA ELÓFIZEIÉS FÉLÉVRE 3 PENGŐ A BUDAI LUT HER-SZÖVETSÉO 5<ui. sz. iostatakarék-csekkszAmlAjAra küldendő KIADÓHIVATAL BUDAPEST. DONATI-ü. 49. II EM. 15 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HLAVACS KORNÉL BUDAPEST, VI., Ó-UTCA 8 SZÁM TELEFONSZAM LIPÓT 996—83 Kapunyitáskor Irta Kovács Andor békési esperes Szorgalmatosán tudakozzatok a gyermek felöl es minekutána megtaláljatok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tégyek neki. Máté 2, 8. Szeretem a gyermeket : fénylő szemét, lelkének tükrét, tiszta tekintetét, csacsogását, mosolygó arcát, játszi kedélyét, csapongó kedvét, eleven mozgását, csengő kacagását, édes duzzo- gását. Gyermek legyen a gyermek, annak kell megtartanunk, azzá kell nevelnünk. A komolykodást száműznünk kell a gyermekszobából, ott amúgy is álarc az, amelyet a gyermek, mihelyt teheti, ledob magáról. Neki levegő, derű, mosolygó napsugár, színes vadvirág, csengő, madár dal kell. A kimértség, a mozgáshiány, a mindig parancsszóra történő cselekvés megfosztja a gyermeket egyéniségétől s kivetkőzteti a maga eredetiségéből. Gondolatoktól rajzó agyának, érzésektől duzzadó szivének, képzelődésben gazdag elméjének csevegésre mindig kész ajkának acél marokkal összeszoritása, lelakatolása semmi egyéb, mint visszafejlesztése a gyermek egész benső világának, mesterséges eltorzítása az egyéniség benső képének. Szabad levegőben, napsugárban fejlődik a fa. A gyermek lelkét, testét sem szabad páncél- szekrénybe vagy sötét kamrába zárni ; a társadalmi formák nyűgeivel sem kell tulon-tul zaklatni : legyen tere, módja és ideje a gyermeknek az önmagából való kifejlődésre és kialakulásra. A gondos kertész csak a vadhajtásokat nyesegesse le a gyermek életfájáról. Ar.ra vigyázzon, hogy az életfa ága, levele, virága, gyökere kapjon elegendő levegőt, napfényt és harmatot. Nincs komikusabb látvány, mint mikor a kisgyermek a felnőtteket majmolja, mereven ül, begyakorolt mozdulatokat tesz s mesterkélten, szavakat keresve beszél. Persze, hogy csötörtököt mond sokszor az •idomító« kerékbetörés munkája: éppen akkor nem hajlik meg a kis akaratos, amikor a mama a dresszura eredményét szeretné bemutatni ; éppen akkor nem énekel, nem szaval a lurkó, amikor a hosszú, fáradtságos munka gyümölcsét akarják terítékre hozni. Ugyan, kérem, ne erőszakoskodjunk azzal a pici gyermekkel ; ne éljünk vissza az ő tehetetlenségével ; ne fitogtassuk hatalmunkat, hogy neki mi paracsolunk és ne utáltassuk meg vele már kicsi korában azokat a társadalmi szokásokat, amelyekben később örömét kellene lelnie. Lépjünk át most a gyermekszobából az iskolába : Itt is van gyermek — és természetellenes- ség. Ez mindjárt az, hogy a gyermek fél 6, 6 órakor kénytelen felkelni s 7, fél 8 órakor már el kell indulnia otthonról az iskolába. Az iskolai kegyetlen rend kiveri a gyermeket kora reggel a tél fagyos, havas, hideg világába, míg a felnőttek melegben, ágyban, párnák közt pihennek. Való ez? Természetes ez? Szükséges ez? Pedagógus urak, nem lehetne ezen változtatni? Én azt hiszem, hogy 9 órától is éppen olyan eredménnyel lehetne tanítani, mint 8-tól s egy órával tovább maradhatna ágyban az iskolásgyermek is akkor, mikor kívül tombol a vihar s fagyasztó a hideg. Most, amikor megindul az elemi
