Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-01-08 / 1. szám
bzui Budapest, 1928. fanudr 8. A BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉO EGYHÁZI tS POLITIKAI HE-------------------------‘t t K iadóhivatal: Előfizetős főlővre 3 pengő, Felelős rrrrl.....Irilid^*^ B udapest, mely a BUDAI LLTHER-SZÖVETSÉG HLAVÁCS köknél II., Donáti-utca 4P. bz. 58141. bz. Budupest, VI., Ó-utca 8. az. II. emelet 15. postntukurők-csekkBZiimlóJAra küldendő. Telefon : Lipót PU8—83. Főmunkatársak: I)r. SZI.AVIK MÁTYÁS, I)r. SZKLÉNYI ÖDÖN, Dr. SCHINDLEK GYULA. Ufév. . . . fflAldozin nuifc'Ai érettünk. busy meg- váltson minden liflntöl As (Imin, jóra Igyekező népet bTi'OibH'ii. Tltashos 2. 14. Krisztus — születése után nvolc nan múlva — Izrael házának törvényei szerint nevet kapott. Jézusnak nevezték és mint elsőszülött fiút az Ümak szentelték. A „Jézus“ szó értelme: „Isten segít.“ A keresztyén időszámítás az évet azon napon kezdi, amelyen Jézus e nevét kapta. — Üj- év napja e jelszó kiadásának évforduló ünnepe. „Isten segít.“ Ez a keresztyén ember jelszava minden gondolatában és cselekedetében az év első napjától az utolsóig. Amikor mi, magyarok, e jelszót átvesszük, szemünk első pillantása hazánk megcsonkított határain önkénytelenül végigsiklik és megillető- déssel gondolunk azokra, akik tőlünk elszakítva, megalázottan tűrik ősapáik földjén az elnyomott idegen válogatott szenvedéseit. Az ő megalázásuk a mi megalázásunk, az ő szenvedéseik a mi szenvedéseink. Megpróbáltatásaink közepette hangzik felénk az újév szava: Isten segít. „Sok baja van az igaznak — így mondja a zsoltárok írója — de valamennyiből kimenti az Ür.“ Mi bízunk a mi igazságunkban. E bizalom fonja reményünk, türelmünk fonalát, erősíti lelkünket a szenvedésre, acéloz meg minket a munkára. Fel a munkára. Nem vezekelünk. Dolgozzunk. így kapták a vezényszót ifjaink Miklós napján a keresztyénség lobogója alatt, amikor megcsonkított országunk kormányzója köré sereglettek. És mi valamennyien, elszakítottak és megmaradottak, összeforrunk a fohászban: Legyen e vezényszó a bölcsesség szava. A mi munkánk legyen az igaz ember áldásos munkája. Dolgozó kezeink kovácsolják össze osztatlanná egységesnek teremtett magyar hazánkat. Nem vezeklés a mi feladatunk. Gyarló emberek vagyunk. Minden cselekedetünk, minden gondolatunk e gyarlóságunk bélyegét hordozza. Egész életünket a vezeklés végtelen láncának szemein pergethetnék le, életünk fenntartását, családunknak, embertársainknak és hazánknak tartozó kötelességünket mind félretehetnők, ezzel hibát vétekre és bűnre halmoznánk, ha a ve- zeklésben találnék fel az üdvösség forrását. Lélekben és igazságban és jó gyümölcsöket teremve tiszteljétek az Urat. így mondja Krisztus az öt megértő János evangéliumában. Gyarló cselekedeteink tökéletesítésére ez az igazi út. Ezen mindnyájan találkozhatunk. Széles út ez, az egész ország népének nyitva áll. Nincs ott tülekedés, másokat kihasználó és végül is önmagát tönkretevő önzés, nem téved oda ember, aki a saját homlokára illő bélyeget — megbotránkozással — társának szeme közé üti, nem jár ott senki a kegyes jóindulat álarcában, hogy annál biztosabban levághassa a rajta segítő gyanútlan kezét. Ezen az úton teremjük a jó gyümölcsöket. Ide térj, aki ott az útvesztőn bolyongasz, ahol senkinek a magáé nem elég, ahol embertársadnak ágyát forró nyáron, dermesztő télen a padlásra veted. Itt megtanulod az írás igazi értelmét. Itt megszűnik folytonos rettegésed, kibé
