Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
Hegyen épített város 115. oldal 1927. április 17. ban. Az aktiv életnek értelme és értéke inaiig a metafizikától függ. Étieken nagy életreformátor volt s ez magyarázza meg a felekczcti- ségen felül álló jézusi keresztyénséghez való pozitív viszonyát is. Lapunk fő munkatársa Szí évik Mátyás állandó összeköttc’éslxm állott vele. A világháború 3-ik évében Budapesten is előadást tartott s 1911-ben a Nobel- dijjalt űntették ki. Hegelhez hasonlóan nagy jelentősége volt a német filozófiában. , Laplace P. Simeon emlékezete. Az 1749 maré. 23-án Alsó-Nonnandiáhan szül tudós lángelme emlékünnepét ülte meg a tud. világ, aki betetőzte és teljessé telte azt a munkát, amelyet a világegyetem megismerése, törvényeinek kifürkészése terén egy C o p pe r ni c u s, Galilei, K e p le r, N e w- ton, Descartes és Leibnitz végeztek. Azzal balt meg Pár is ban, hogy «amit tudunk, az nagyon is kevés, s amit viszont nem tudunk, az végtelenül sok-. És ez a tudós férfi rendületlenül hitt az Istenben. Azt tartotta, «hogy az igazság kutatásában vannak olyan dolgok, amelyek az emberi értelem számára sohasem lesznek hozzál érhetők s éppen azok bizonyítják a legjobban egy az egész mindenség felett álló személyes istenség létezését*. Tehát a határait ismerő tudomány szépen megfér a vallással. Lessing szép szava szerint az embert nem maga az igazság, hanem csak a felé való törekvés i 1 leli még. Előadás. Lapunk főmunkatársa: dr. Szlávik Mátyás mull hó 27-én Békéscsabán az ev. nőcgyletbcn, amelynek elnöke J a k a b f i György lelkész neje, előadást tartott. Az e v a ii g. nő élet- és jel lem képe* címmel. Főbb gondolatait eg\'ik közelebbi számunkban közöljük. Vetített képekkel előállás volt még Jézus Ítéletéről is Bell Lajos főgimn. igazgató szövegével. Kritika a kritikáról. A magyar írónők körében Várady Ilona múlt hó 28-án előadást tartott c elmen, ügy találja, hogy a mai kritika klikkszerü és bizonyos ixditikai célzatokkal dolgozik. Az a kritika pedig, amely tisztán — mint Pákb A. és Gyulai P. Írásaiban — csak művészi, pártok és klikkek felett álló szemszögből itél, a legjobb barátja az Írónak, s ez neveli az írót és a közönséget. Ideje volt már erre á tisztító, megifjitó és nevelő kritikára is fordítani a figyelmünket. Vivant sequcntes! Magyar Biblia. Irta: Harsányi István. Megjelent a Bethlen Gál>or Irodalom és Nyomdai R. T. kiadásában, mint a Bethlen Könyvtár 1927. évi 10—11. száma. El kell ismernünk, hogy ez a 145 lapra terjedő könyvecske a maga nemében hézagot pótol, mert a magyar biblia fordítások történetével ily terjedelmesen még senki sem foglalkozott nálunk. Terjedelménél azonban még kiemelkedőbb tulajdonsága is vau: el.’ogult- sága, a történetírói objektivitásnak lelje; hiánya. A tudományos embernek, ha csakugyan érdemes munkát akar vóegzni, a va llásf előkezeli szemüveget le kell tenni, mert különben nem láthat tisztán. Harsány! — mindent a református szemüvegen lát é> Ítél meg. Minden fordítás töké'e es az ö szemében, amit református irö készítőit s tökéletlen, amit akár róm. kalhoLikus, akár evangélikus nála következetesen: lu'her..nuv) készített. K o in j á t ti v Benedekről, aki a nyomtatásban megjelent biblia fordi ások sorozatát megnyitotta (1533), még nem meri kimondani, hogy’ v kálvinista voll, de lutheránusnak sem óhajtván mondani, — egyszerűen mint protestáns fordítóról szól, l>edig tudhatná, hogy eredetileg a protestáns jelző csakis a lutheránusokat, illetőleg evangélikusokat (illette meg. Holtai Gáspárról, aki legelőször fordította le több társával együtt — mondhatnók, a teljes Bibliát —, dehogy jegyezné meg, hogy evangélikus volt, egyszerűen szerepelteti, mint kolozsvári folelkipásztort. De azután, mikor a nyilvánvaló kálvinisták kerülnek sorra, — szinte rajongva ir róluk, Káróli Gáspár fordítása «tiszta, igaz magyar. Idegen szólás nincs benne, világos, könnyen érthető*. Milyen elfogultság! Cáfolni is kár volna. Hiszen a mi kárüli szövegünk egyik legnagyobb hibája még ma is: az idegenszerűség és (oly sok javítgatás után) még mindig az érthetei- lenség. Naivságával, kenetességeyel hódította meg a lelkeket, mert egyébként K o m á ro m i Csipkés György' fordításával nem is mérkőzhet ik. Ugyanilyen elfogultság jellemzi Har- sáuyit a legújabb fordítások ismertetésénél is: A református Czeglédvt az egekig maagsz- talja, — a lutheránus Mnsznyiknál ]>edig keresve keresi a hibákat, de amiket felhoz, azok vagy helytelen, vagy’ már szinte nevetséges dolgok. Már mindjárt a címlapon döcögést vesz észre: szövetséget — úgymond — nem valakiben, hanem valakivel kötünk, ez igaz, de megköthetjük azt a szobában is s Isten jxídig, megkötötte velünk a Jézus Krisztusban s a többi kifogás is ilyen. Node azért kegyesen megengedi, hogy az a fordítás az előbbihez képest haladás. Az ilyen tudományos müvek bizony a tudományt nem viszik előbbre. Szerkesztői üzenet. Sz. P. P-v címére levelet irtunk. — I. Q. Beszédeit megkaptuk, olvasni és ismertetni fogjuk. — S. I. küzdelmet közölni fogjuk Pestalozziról többet közöltünk. — ti. .Á Előadását megkaptuk. Köszönjük és a közlésnél kívánsága szerint járunk eL — R. 1. cikkét közöljük. Nagyon sikerült. Dr. HK. és Sz. A. irásmagyarázatai esedékesség szerint jelennek meg.
