Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
Hegyen épített város 111. oldal 1927. április 17. ismét meghalt-e, de különösen azért «mert egy félholt, a sírból elővánszorgó, támogatásra szoruló szenvedő alak nem tehette volna a tanítványokra azt a benyomást, hogy ez az eletnek a fejedelme». E két, ma már teljesen ideje múlt magyarázat után igen kedvelt az u. n. subjektiv vízió eliné- let. (Renan, Strauss), mely szerint Jézus nenv jelent meg valóságosan, hanem csak az eseményektől felizgatott és Jézussal foglalkozó •tanítványok lelke látta öt. Ennek feltétele azonban az lett volna, hogy a tanítványokat hassa át az a göndoiat, hogy Jézuson a halál nem vett diadalt, csakhogy a széjjel szaladt tanítványok épp ezt vártak legkevésbbé! Björn son az «Erőnkön felül c. drámájában költői igazsággal rajzolja azt az izzó várakozást, mely a lelkeket fogékonnyá teszi csodálatos jelenségek elfogadására, de a tanítványoknál épp erről nem lehet szó! Ehhez járul, hogy a tanítványok illetőleg az apostolok azt állítják, hogy testileg látták a Megváltót — egy szóval gyönge lábon áll ez a hipotézis is! Jóval komolyabb és tetszetősebb az u. n. objektiv vízió elmélet, mely szeri nt a Krisztus-megjelenések eredete inán a tanítványok lélekállapotáhan volt. hanem a látomásokat maga Isten hívta elő. Jézus valóban föl támadott, de nem testileg, hanem szellemileg. A megjelenések reálisíik voltak, de nem materiálisak». A megjelenéseket |>e dig azért keltette Isten, hogy a tanítványok visszanyerhessék a hitet, melyet a Megváltó keresztrefeszittetése oly erősen megingatott. Ezt a felfogást sok kiváló theologus vallja. (Pl. Keim, Schweizer, Pfluderer, Veizdücher). Ennek a hipotézisnak a hívei ragaszkodni akarnak a feltámadás hitéhez, de nem akarnak a természetes felfogással sem ellentétbe kerülni. A legnagyobb nehézség azonban iit az üres sir tárgya. Ha pedig a sir nem volt üres és a hulla olt volt, akkor nehezen hitték volna el a megjelenéseket! A legújabb és bátran hozzátehetjük, hogy a legfurább hipotézis a modern okkultizmus köréből származik. E szerint Jézus, hogy megnyugtassa és felemelje tanítványai1, finom, láthatatlan fluidéi testét, melyben elhunyta után élt, sűrűbbé és láthatóvá tette azáltal, hogy tanítványai, különösen a me- diális hajlamú Péter (?) testéből bizonyos szubstanciákat ki vont, amikor aztán testileg érintkezhetett velők. Jézus megjelenései e szerint nem egyebek, mint materializációs jelenségek. (R. M. Hoffmann). Ezt a tudományosan nem igazolható és újabban erősen megtépázott elméletet természetesen csuk a hivő spiritista vagy okkultista fogja elfogadni. Látni való tehát, hogy mindegyik hipotézisnak megvan a maga gyöngéje és azt a titokzatos jelenséget, melyet feltámad ásnak nevezünk nem tudják megfejteni. Mi még kettőre akarunk utalni. A keresztrefeszité.s után kellett valaminek történnie. Lélektani lehetetlenség, hogy a gyáván szétszaladt tanítványok egyszerre hősökké váljanak, ha nem volt, a mi ellankadt bitókét újra föl- gerj esszé. A másik pedig, hogy az ősgyülekezetben föltétlenül hitték azt, hogy Jézus főitámadott. Találóan mondja Harnack a kiváló tudós: «Bármi történt is a sírnál és a megjelenések alkalmával, egy megdönt hete!- lenül áll: e sírtól indult ki a halál legyőzésébe és az örökéletbe veteti tarombolhatatlan hit kezdete... A föltámadás és örökélet bizonysága, amely a József kertjében Lévő sirhoz fűződik néni enyészett el és az a meggyőződés, hogy Jézus él, szolgál úgy is alapjául amaz örökvárosban leendő polgárjogunk reménykedéséhez, amely ezt a földi életet az élésre érdemessé és elviselhetővé teszi». Ennyit megnyugtatásul a kételkedőknek! A hivó azonban tudja, hojg^ e téren tudományos bizonyítékokkal semmire sem lehet menni. Tudja vagy érzi azt, hogy az élet érthctetlcnségéből és igazságtalanságából csak egy menedék lehetséges: a hit nagyszerű ugrása a főitámadt Krisztus mentő karjaiba. Ez a hit a legerősebb igenlés. £s aki Krisztus hatalmát a maga szivében megélte, az meg is teszi ezt az elhatározó lépést; ezt az életre-halálra ugrást... • Boldogok, akik nem látnak és hisznek». (Ján. 20., 29.) Sz. 0.-- ...........— —- T- -■----H itvallásom. Ridegen nem Ítélek meg senkit, én mélyen a szivekbe látok, Nekem sohsem volt ellenségem, én hacsak lehet, megbocsátok, Ha jobb kezével mért az Isten és utamon rózsák fakadtak Boldog gyönyörrel osztogattam, sokszor nem is maradt lmagamnak. S ha nem jutott ki részül, nem zúgolódtam könnyes lszemmel Viseltem némán, megadással és keresztyéni türelemmel. A kötelesség szent előttem, betöltőm, mit a sors nekem sz&nt Ki jó hozzám, szivemből áldom s megbocsátok annak, ki [megbánt. Békében élek Istenemmel, nem bántok senkit durva szívvel S nyugodtan várom azt a hangot, mely a nagy számadásra [hiv el. S ha üt az órám, készen állok, mintaki jól végezte dolgát: Eljöttem, mert Te úgy akartad, Jogadd be Uram szegény lszolgád. Borbély Ilona.
