Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-12-18 / 42. szám
Hegyen épített város 276 1927 december 18. részére pedig a legjobb karácsonyi ajándék. Igazán szórakoztató és nevelő hatású mese- gyűjtemény. Megrendelhető a szerzőnél: özv. Belicza AncLrásné, Szirák, Nógrádm., kiadó- hivatalunk útján is. Ára 4 pengő. Szabó Gábor: Tábori beszédek. II. kötet. Szeged, 1927. 78 lap. Ára nincs megjelölve. A derék szegedi tábori lelkésznek e kötetéhez vitéz Raics Károly tábornagy írta a lelkes előszót, amelyben e beszédnek „honvédségszolgálatát“ és „erkölcsnemesítő tartalmát“ hangsúlyozza és becses adalékoknak mondja „ a jellem, főként a kötelességtudás és akaratnevelés nehéz kérdéseinek gyakorlati megoldásához.“ A kötetben vannak „egyházi“ (9) és „nemzet- védelmi“ beszédek (2). Remek összefoglalói a vallásos és hazafias érzéseknek és gondolatoknak. Szabó Gábort már költeményfüzéreiről is előnyösen ismeri magyar evangélikus közönségünk. Jól esik lelkűnknek, volt eperjesi theoló- gus diákunkról ez az elismert megállapítás. Olvassuk műveit és okuljunk belőlük. Sz. M. A Magyar Vörös-Keresztegylet Almanachja. az 19-27. évről. Budapest (Globus), 1927. 149 lap. A külsőleg is díszes kiállítású testes füzetet a kormányzó képe díszíti. Előszót Csernoch hercegprímás írta hozzá, amelyben a Vörös-Keresztegylet áldásos keresztyén embereszereteti munkásságára vonatkozólag találóan megcsonkult hazánkat Trianon óta „a háború sebesültjének és rokkantjának s népünket testileg és lelkileg betegnek“ mondja. Verseket és dolgozatokat írtak az Almanachba íróink és közéletünk legjobbjai. A szép mű a végén az egylet szervezetét is ismerteti. Sokoldalú és bámulatos hatású munkásságot fejt ki a keresztyén szeretet és irgalom műveiben. Sz. M. Eiert W.: A lutheri egyház tanrendszere. Fordította: H. Gaudy László. Budapest, 1926. (Scholtz Testvérek bizománya.) 76 1. Ára: 2.50 P. Elért professzor neve hazánkban ma már nem teljesen ismeretlen. Nagy figyelmet és hatást keltő szerepléséről egyházi lapjaink az ez év augusztusában Lausanneban tartott Faith and Order világkonferenciáról szóló beszámolóikban is megemlékeztek. Elért a fiatalabb német theológiai professzori gárdában az egyik Budai Luther-Szöveteség Elnökségének Budapest, II., Ilona-u. 12. Kérem a rendes tagok közé leendő felvételemet. A tagdijat a szövetség címére, az 58.141. sz. csekkszámlára beküldöttem. Budapest, 1927 . . . . hó . . n. aláirás Levelezőlapra ragasztva beküldeni kérjük. ■ t ■ ...- ■ .........l egkiválóbb és legtöbbet ígérő. Az „erlangen! iskola“ néven ismert theológiai irány követőjének ugyan nem tekinthetjük, lutheri alapon álló hű egyháziassága mégis mai működési helyének, Erlangennek, tradícióit őrzi. „Bátor egy- háziasságnak“ ad hangot e magyarra fordított kisebb művében is, amelyben a Lutheri egyház dogmatikai és etikai rendszerének alapvonalait szerves összefüggésben nyújtja. Ez az összesűrített hittani és erkölcstani rendszer azonban nem lakonikus rövidségű s ezért száraz tantételekből áll — amint azt ilyen munkáról gondolhatnék — hanem a szerző mély lélektani ismeretei és kiváló rendszerező tehetsége folytán általános emberi tapasztalaton és szinte drámai elevenséggel épül fel. A rendszer három részre oszlik. Az első rész: A harc az Istennel. — A kiindulás túlságosan szubjektivisztikusnak látszik: az ember legfőbb életmegnyilvánulása a szabadságra törekvés. Az emberi szabadság megvalósulásának útjába azonban számtalan akadály áll. Az akadályozó tényezők együtt: a sors. — A sors azonban az elevenségnek és személyességnek megnyilvánulásait mutatja és így a félreértésekre könnyen alkalmat adó sors helyét csakhamar Isten fogalma foglalja el. A szabadságáért küzdő ember Isten szabadságának akadályozóját, így tehát ellenségét ismeri fel. Az ember tapasztalása és a Biblia is igazolja, hogy e nagy összeütközésben az ember minden megoldási vagy kiegyenlítési kísérlete hiábavaló. Az ember minduntalan a haragvó Istent találja magával szemközt, aki törvénybeli kinyilatkoztatásával a harcért a felelősséget az emberre hárítja és ezért őt a halállal bünteti. Ez az első rész tehát a bűnös ember jellemzése, akinek bűne a lázadás az Isten ellen. Valósággal: az ember tragédiája. Az alap pedig, amelyen ez a rész felépül, Luthernek megrázó kolostori küzdelme az „elrejtőzött Istennel“ (Deus abs- conditus) lelke üdvösségéért. S mégis mintha e fejezetekben a keresztyén vallás igazságáért küzdő mai modern embernek vívódását látnok. Ezzel Elért minden polemizálás nélkül is fényesen bebizonyította, hogy Luther kolostori élménye nem beteges, túlérzékeny lélek megnyilatkozása, hanem minden üdvösséget kereső és saját bűnösségére, teljes komolysággal ráeszmélő ember lelkében megismétlődő jelenség. A szerető, kegyelmes Istent csak az ismeri meg, aki már előbb a haragos Istennel találkozott. Az evangéliumhoz a törvényen át vezet az út. E tiszta lutheri alapon a szerző végig megmarad, aminek fényes bizonyságát szolgáltatja a kitünően összeválogatott számos Luther-idé- zet is. Ezek a fordításból elmaradtak, ami nagy hiányt jelent. Minthogy az ember és Isten között a konfliktust nem az ember, hanem csak Isten szüntetheti meg: Isten ezt Fiának, Jézus Krisztusnak elküldése által teszi, őbenne, a testté lett Igében jelenti ki magát Isten a maga igazi mivoltában, mint szeretet
