Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-18 / 28-29. szám (29-30. szám)
IV. évfolyam 28—29. szám. Szüts Gábor leik. urnák estt 1927. szeptember 18, Máté V. 14. A BUDAI LUTHEH-SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA, Főszerkesztő: Előfizetés félévre 3 pengő, Felelős szerkesztő és kiadó: dr. MASZNYIK ENDRE mely a BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG HLAVÁCS KORNÉL Budapest, 58141. sz. Budapest, VI., ó-utca 8. sz. V., Sziget-utca 24. sz. postatakarék-csekkszámlájára küldendő. Telefon: Lipót 998-83. Fömunkatársak: Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS, Dr. SZELÉNYI ÖDÖN, Dr. MOÓR GYÓZÓ, Dr. SCHINDLER GYULA A hálás samaritánus. Luk. l7. 11 —19. Jeruzsálem felé menet betért az Úr az egyik faluba, ahol tiz poklos beteg férfi járult elébe. Ahogy a fertőző betegekhez illik, jó távol tőle megállották és onnan hiáltották harsány hangon: — Jézus mester, könyörülj rajtunk. Az Úr meghallgatta kérésüket és így szólt hozzájuk: — Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. Útközben meggyógyultak. Rettenetes betegségük elmúlott. De a tiz közül csupán egyetlen egy tért vissza, a megvetett samáriai, hogy hálás szívvel odaboruljon megmentője elé. A többi kilenc igazhitű judeai örvendett a visszanyert életnek, elvegyült embertársainak forgatagába és megfeledkezett arról, akinek egészségét, egész uj életét köszönhette. Az emberi hálátlanság azóta se pusztult ki. E gyarló emberi vonás hányszor hatalmasodik el rajtunk, hányszor okozunk ezzel fájdalmat a rajtunk segítő embertársainknak és a végeredményben önmagunknak is. A hálátlanság megbüntet minket, önmagában hordja büntetését. Mardossa lelkiismeretünket, lecsökkenti önbecsülésünket, önérzetünket. Makacsul üldöz minket; amikor már-már azt hisszük, hogy megpihen, a leghalványabb vonatkozás elegendő hogy ismét gondoljunk rá és újra feltámadjon. Minden alkalmat felhasznál, hogy újabb és újabb önvádra, gyötrődésre kényszeritsen. Különösen időszerű e bibliai történet ma, amikor háborúkra és forradalmakra tekinthetünk vissza, olyan időkre, amikor oly sokan szorultunk embertársaink segítő kezére. Hányról megfeledkeztünk, pedig akkor talán saját életének, saját biztonságának kockáztatásával mentett ki minket a kavargó örvényből és ma talán a mi segítő kezünk az, amely önmagunk veszélyeztetése nélkül megmenthetné öt. A mi kezünk azonban késik. Nem szeretjük a bajban levő embert. Látása kellemetlen nekünk és féltjük magunkat: hátha mentő kezünket baj éri, hátha megmentett megmentőnk az életben versenytársunk lesz és a mi elhaladásunkat hátráltatja. Pedig az igazi bajtól, az önvádtól, a lelkiismereti furdalástól az ő pusztulásával nem szabadulhatunk meg! Ezért mondotta Jézus a hálásan leboruló samaritánusnak: — Kelj fel és menj el. A te hited megtartott téged. Megtartott lelki egyensúlyban, megőrizte önbecsülésedet, amelyet senki tőled el nem vehet, ha te magad el nem dobod magadtól. Hl.
