Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-03-27 / 13. szám
86 oldal Hegyen épített város 1927. március 27. Italia.* Végre megláttalak! gyermekkorom álma, Ifjúságom színes, ragyogó ábrándja, Te bajos, te szép!... ha ezerszer is csalfa, Tenger hullámain ringatózó nirma! Fájó sziwel látom a szerelmes tenger: Zöldéskék selymébe mint burkolja tested Csókjai, a hanok, tündér termetedre Fehér hattyuprémet boldogan lehelve. Hópárnákon nyugvó barna fürteiddel Valahol odafent — féltő szerelemmel, Sírva játszadozik a havasi szellő, Elborul sóhajtva a sötétlő erdő. Es te szemlesütve tűröd, hiszen érzed, Hogy szerelmük hosszan, örökiíjan éltet; Mégis, lezárt ajkad szende mosolyában Valami epedő, ismeretien vágy van. Öh ha betölthetném!... s térdre hullni [vágyom, De valami szent fény felragyog pilládon: lm, jő, akit vártál. Nem sónajt, nem hódol, Ébredést parancsol, mig homlokon csókol. S amint felkarolja gyönyörű termeteid, Megnyitnak ajkaid s az azúrkék szernek: «Uram, ha sorstörő utaidra megyünk, Mondd, lesz-e ily boldog milljónyi gyer' < [mekünk?' «Ha mi úgy akarjuk;» — az érces hang felel — S ha minden volt hived vezérutamra lel». E hangra a tenger, az erdő és a'szél ; Zúgása törve bár, — de szent esküre kél. * f * Es látva e csodát, az egy akaratot, Ingadozó térdem a porpa roskadott: «En szenvedő bivein, — szegény magyar [hazám, Fogsz-e igy valaha mosolyogni reám?» Es ha gyenge volnék törölni könnyeid1, Ébredő telkednek bontani szárnyait, Ha mért egy élten át hiába fárad ék, Ajkaidról más szedné — az édes pályabért: Leszek-e oly erős, hogy aki egykoron, Biborrózsát fakaszt halovány arcodon,, / Ki győztes harcot állt megváltott 1 étkedért,} Vakon kövessem a szabadsághős vezért!? Szántó Ferencné. *) E kedves kis allegóriát egyik budai munkatársnőnk küldte be. Örömmel közöljük. A mélységes hazaszeretet sugalata az, Olaszország mai vágyait, az erős vezér munkáját, az olasz nemzetnek kitűzött célra egyesítését s boldogságát zengi s ^zt az édes reményt, hogy eljő a magyar nemzet nagy vezére is, akit Isten küld minékünk, s aki feltámasztja a halálból magyar hazánkat is. Reméljük, hogy finom lelkű, mély érzésű munkatársnőnk csendes magányából máskor is felkeres és gyönyörködtet minket alkotásaival és lesz „miért hová dolgozni," Az Egyisten-Hit Részlet Marencsin Zoltán ev. lelkész sajtó alatt levő munkájából. Nagy felfedezés volt az Egjyistent megtalálni. Ugyan Kik fedezték őt iel? A ideiedet mar eddigi ismeret.eiiiK alapján is megadhatjuk: azok íedezték ieí ot, akikben a szív domináló erem volc s igazi erielme s jelentése íegkevésoné sem volt eihomalyositva. A mai léiiogas még áhaláoan mindig ledii azt a proian véleményt, hogy e kiváltság ia zsidóknak adatott meg. ivedig ez a nezet merőben elhibázott s téves volta már Isten jelleméből is kiviláglik. Istennek, mint az égi szeretet legideálisabb reprezentánsának kiválasztott, mások felé, helyezett kenveuc népei nem lehetnek, de igems lehetnek választott egyéniségei, akik lelki finomságuknál fogva a leg világosabban látják őt, legjobban kozelitik meg az ideális ember kepét. Az újabb előitéletmentes kutatások meg- erősitem látszanak azt, hogy keleten: az ember s a vallás szülőföldjén, az egyisten- hit tanának magasztossága nem idegen loga- lom és az idevonatkozó tanítások egyenlő magaslaton nyugszanak a kereszty éhséggel. Persze nem ,a tömeg (hite ez az Egyisrnn, hanem az egyesek, a beavatottak, a mécsesek, a tisztuitabb lelkek őshite. Így van ez a zsidósággal is. A próféták: az Isten eme pásztorlüzei: az egyetlen ösvilágosság ideszakad l hirnökei; ue a ;zsidó nép maga továbbra is a sokistenség (átkával küzd és egy cseppet sem tud különbözni a többi pogány népektől, akiket annyira megvetett. Sorsa az övék: isteneinek se szeri, se száma: vonzzák a népet, mint az ,érctörmeléket a mágnespatkó. És csak a (legfőbbeket említjük, mikor felhozzuk Áron borjúját, Aserát, Asztaláét, az érckigyót, Baalt, Molokhot és Thammuzt... Miféle egyistenhit az, mikor a zsidó királyok nagy többsége, Salamonnal az élükön, bálványozik. Egy lélekzetyételre el sem lehet mondani a nevűiket, mert legalább is negyedszáz olyan királyt lehetne felsorolni hirtelen egymásután, akikről az ótestamen- tom úgy nyilatkozik, hogy a bálványimádásnak kedveztek. Eejezzük ki magunkat precízebben: a három első nemzeti király közül bálványimádó egy: Salamon, kiről a Királyok könyve többek között megjegyzi, hogy hétszáz neje és háromszáz ágyasa volt. Izráel tizenkilenc királya kivétel nélkül hajlik a bálványimádásra. Juda busz királya közül idegen isteneket imád tiz. Tehát negyvenkét király közül bálványimádás szolgálatában áll kimondottan harminc. Vagyis a királyok háromnegyed része bálványt szolgál a nép-
