Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-27 / 9. szám
Htgyea épített város 58. «Idát. 1927. február 27. Mária Dorottya. — Mutatvány a szerző Luther lelke című munkájának kéziratban készen lévő második kötetéből. — Luther lelkét megtaláltuk a kunyhókban, az egyszerű lelkészlakokban, előkelő urak kastélyaiban: megtalálhatjuk a trón közelében, a budavári fenséges királyi palotában is. és pedig két nemeslelkü királyi asszonyban. Az első Mária volt, II. Lajos felesége, akit Luther is az evangélium hívének ismert és Mohács után vigasztaló levelével felkeresett. A másik pedig Mária Dorottya, aki 1819-ben, mint viruló szép tizenkiíencéves hajadon lett a legnépszerűbb Habsburgnak, a nála huszonnégy évvel idősebb József nádornak harmadik felesége. Józsefnek környezeténél íelvilágosodot- tabb gondolkodására vall, hogy mind a három Ízben vegyes házasságot kötött: első felesége görögkeleti orosz nágyhercegnő, a második anhalti református, a harmadik würtembergi evangélikus hercegnő volt. A kedélyes Ferenc király tréfálkozott is, hogy öccse, ha mégegyszer házasodnék, következetességből már zsidó leányt volna kénytelen feleségül venni. A Schillert sarjadzó legnemesebb német törzsnek, a sváb törzsnek méltó leánya, mind majd közel, félszázaddal később egy bajor hercegnő — Erzsébet királyné — nemes lelkének teljes erejével megszeretett bennünket. Megtanult hitsorsosunktól, Schedius Lajostól magyarul és szivesen beszélt uj hazája nj^elvén. 1826-ban a rendek küldöttségének üdvözletére, nagy lelkesedést keltve, magyarul válaszolt. A magyar Íróknak pártfogója volt. A régi okleveleket, például a II. Lajos özvegyére vonatkozókat összegyüjtette és egyetemes egyházunknak ajándékozta. Bauhofer Györggyel, kedves udvari papjával megirat'a a magyarhoni evangélikus egyház történetét. Leányai, Henriette és Erzsébet mellé magyar játszótársakat hivott. Mostoha fia, István és édes fia, József nagy örömére együtt pajtáskodtak és birkóztak az alcsuti parasztgyerekekkel,. akik sokszor bekiabáltak rácsoskapun a kastély udvarára: «Palatínus Pista, meg Jóska, gyertek játszani!» Budán meg együtt kugliztak a várkertben n meghívott gimnázistákkal. Magyar érzése mellett legmegbízhatóbb tanú volt Széchenyi István, aki azt irta róla: «Hü volt országunkhoz és nemzetünkhöz». A nádorné is nagyon kedvelte Széchenyit. A nádor csak úgy emlegette előtte: «Barátod, Széchenyi». De nemcsak a legnagyobb magyart, hanem — hogy úgy mondjuk — a legkisebb magyarokat is szerette: az alcsuti szegény emberekkel a legkedvesebb közvetlenséggel társalgód. Egyszerű természetesség jellemezte, eltérőleg a merev, habsburgi szertartásosságtól. Ezt a tulajdonságát j,s örökölték utódai. Fia, József még a lenézett cigányok sorsát is szeretettel felkarolta. Unokája, József mennyire meghódította a világháborúban katonái szivét. A szeretetreméltó természetességnek ezt a szellemét örömmel látjuk a legifjabb nemzedékben is. Felfogásában demokrata volt. A derék Liedemann Sámuel pesti kereskedőt, a mai Zsigmondyak, Haberernek ősét, a pesti evan- evangélikus gyülekezet egyik alapitóját családi körében gyakran felkereste. Nyájas volt a modora, derűs a kedélye. Székács sokszor megnevettette magyaros észjárásából, ős- erejü, Lutherre emlékeztető humorából fakadó ötleteivel. Legboldogabb volt családi körében, szivesen foglalatoskodott kertje virágaival. Fia József.tőle örökölte kertészeti hajlamát. A würtembergi nagy evangélikus ősök utóda, anyai ágon a református hősnek, Orániai Vilmosnak ivadéka vallásos lélek, egyházunk buzgó hive, egyúttal anyai őse református egyházának is jóakarója voll. Bizonyítja ezt a nagyrabecsülés is, amivel Török Pál református lelkész iránt viseltetett. Mélyreható hittudományi ismeretei voltak, az ujtestámentumot görögül olvasta; egy hitét megtámadó katholikus papnak olyan nagyszerűen megirott levélben felelt meg, hogy lahhoz Székácsnak sem volt hozzátenni valója. A Bibliát férjével is megkedveltette. Imádságos lélek volt: hive az úgynevezett pietisla iránynak. A papok között is a buz- gólkodókat kedvelte, mint «udvari papját», Bauhofer Györgyöt, akit az ő kedvéért hiv- tak meg a budai hivek Somorjáról, a lelkes Wimmer Ágoston felsőlövői lelkészt, az ottani felsőbb iskolák alapítóját, és az áldott emlékű Székács Józsefet. A fővárosi protestáns lelkészeket rendszeresen megállapított időszakonként udvarmesternője szállására összehívta Biblia-olvasásra és közös imádkozásra. Széchenyi éppen ilyen összejövetel alkalmával jött látogatóba az udvarmesternőhöz. A főhercegnő Széchenyinek is Bibliát adatott a kezébe. Ennek nem is eshetett nehezére együtt buz- gőlkodnia a kedves protestánstársasággal, mert ő a Bibliát szivesen olvasta, a protestáns egyházakat és híveiket nagyrabecsülte: legkedvesebb költője a mi BerzsenyiJnk, legbizalmasabb barátja a református Wesselényi volt. Mária Dorottya örült Széchenyi ilyen életfelfogásának és megajándékozta a Bibliával, ugylátszik a Luther fordításában. Széchenyi -naplóiból kitűnik, hogy a Luther- féle szöveget • ismerte. A főhercegnő hite, cselekedetekben gyümölcsöző hit volt. Valóságos diakonisszának nevezhetjük. A szegényekre, árvákra, betegekre, sőt a börtönök lakóira is kiterjedt
