Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-12-18 / 42. szám

1927 december 25. 282 Hegyen épített város karácsonyi melléklete Kérjük azon olvasóinkat, kiknek az előfizetések, illetve adomá­nyok beküldésére csekklapot küldtünk, szíveskedjenek a hátralékos összeget mielőbb postára adni, hogy mi is eleget tehessünk kötelezettségeinknek. De ha itt-ott va­lakinek ez most nem volna módjában, úgy igen kér­jük: ne dobja el az értéket képviselő csekklapot, hanem őrizze meg a jövő hónapig, hogy ennek felhasználásával azután akadálytalanul beküldhesse hátralékát. Tisz­telettel a Kiadóhivatal. A protestantizmus Magyarországon. Irta : Szabó Jó­zsef. A protestáns szellem hivatása a magyar nemzet éle­tében, írták: Baltazár, Czeglédy, Gödé, Hegedűs, Ihrig, Imre, Józan, Kaas, Leclinitzky, Puky, Itaffay, Ravasz, Schneller, Sidó, Szelényi, Sztehló, Veres, Viktor, Zajti. E nagyszabású könyv megjelent. Ismertetését a jövő szám­ban adjuk. Kelenföldi egyházközségünk istentisztelete: December 25. d. e. 9-kor Buda fokon Petrovics Pál úrvacsorával; li­kőr Horthy Miklós-út 28. Szűcs Gábor úrvacsorával; Nagytétényben 11-kor Petrovics Pál úrvacsorával; Buda- tétényben d. u. 3-kor Petrovics Pál úrvacsorával; d. u. 3- kor Kelenvölgyön Tomcsányi László úrvacsora osztással. — December 26.Budafokon d. e. 9-kor Petrovics Pál; Horthy Miklós-út 27. Tomcsányi László; Törökbálinton (l. e. 11-kor Petrovics Pál úrvacsora osztással. — Szilvesz­terkor Horthy Miklós-út 27. d. u. 6-kor Szűcs Gábor; Buda­fok d. u. 5-kor Petrovics Pál. — Újév napján Budafokon d. e. 9-kor Szűcs Gábor; Horthy Miklós-út 27. d. e. 11- kor Tomcsányi László úrvacsora osztással. Ugyanitt min­den csütörtökön d. u. 5-kor bibliai óra. Csabai kalendárium címen Szeberényi főesperes tót naptárt ad ki a jövő esztendőre. Jeles hittéstvérünk Kray- zcll Miklós dicsérettel emlékezik meg róla, mondván, hogy az magas színvonalával, hamisítatlan evangélikus szel­lemével teljesen alkalmas a csonka hazában élő földmí- velő tótság kultúrszükségietének kielégítésére s méltóan folytatja azt az elfogulatlan becsületes s a magyar haza érdekében Kossuth szellemében kifejtett önzetlen mun­kát, amelyet a sárosmegyei magyar közművelődési egylet kifejtett, mikor 20 évvel ezelőtt hazafias irányú tót la­pot és naptárt indított. E kiadvány tanúskodik nemze­tiségi kisebbségünk iránti hagyományos türelmünkről, ami a bécsi kedvezés okozta túltengésben persze végze­tes nemzetiségi irredentát táplált és gyászos csonkulásra vezetett. E. L. A németországi Gustav Adolf - egylet újabban ismét 7 honi gyülekezet között osztott ki 1600 márkát. Bár csak a hívek áldozatkész egyházszereteté feleslegessé tenné az idegen gyámolítást. A tőlünk elszakított terüle­teken épülő templomokra is utalt segélyt az egylet, va­lamint 30.000 márkát küldött most Athénbe is, az egyet­len fővárosba, amelyben még nem áll evangélikus is­tenháza. Az új pápai törvénykönyvnek: a Codex Juris Cano- nicinak, ránk, magyar protestánsokra több vonatkozásban sérelmes intézkedéseit bírálja erélyesen több evangéli­kus laptársunk is a hercegprimási állami szuverénításun- kat sértő kinevezés kapcsán és kívánatosnak tartaná, ha kormányunk nyilatkozatra kényszerülne a kódex érvé­nyesítésre rendelt, de tételes törvényeinkkel ellenkező intézkedéseinek tárgyában. (A vallást, családi intézményt rombolják oly rendelkezések, amelyek bagóhiten együtt­élésnek bélyegzik meg bizonyos, az Isten oltáránál, pro­testáns papok előtt kötött törvényes házasságokat.) E. L. Egymás között. (c.—) A téma, amelyet most választottam, — az elmúlt napokban két fiatal, gazdag leány öngyilkossága kapcsán — talán kissé elcsépeltté is vált. Hogy mégis erről irok. azt tulajdonítsák annak, hogy a különféle megvilágításban, pedig valahogy úgy érzem, hogy, ha konkrét esetben nem is, de igen sokszor igazság ebben is van. Tehát' vessük fel újból a problémát: mi lehet az oka, hogy gazdag urileányok fiatal életüknek önmaguk vetnek véget? — Szerintem a nevelésük! — Ne értsenek félre. Ez esetben nem arra gondolok, hogy kimondottan rosszul nevelték őket. Nem. Hanem rosszul alkalmazott jó nevelésben részesítették. Ez pedig hatásaiban majd­nem egyenlő az előzővel. Szerintem nem nevelés és külö­nösen nem jó nevelés az, ahol a szülők valamely jóhirü, előkelő intézetbe adják gyermekeiket, minden szükségle­tüket bőségesen fedezik és minden kívánságukat teljesí­tik, avval a meggyőződéssel, hogy ezzel azután gyerme­kük iránti kötelességüknek mindenképpen eleget tettek. Nagyon szeretném megérni azt az időt, amikor az iskolák nem a szülőkre és a szülők nem az iskolákra hagynák ;t gyermekek nevelését. Legyünk tisztában avval, hogy akármilyen kiváló az iskola, a tulajdonképpeni nevelés, a nevelésnek legfontosabb része a szülőkre és ezek kö­zül is főképpen az anyára háramlik. Hiszen a tanító a tanórák alatt annyi tanítvány lelkét, hajlamait igazán nem ismerheti meg. Az anya igenis megérti és megérzi. Itt kezdődik a szent és fenséges missziója. Nem ott, hogy minden kívánságot teljesitsen s gyermekét annyira el­kényeztesse, hogy az végül semmiben örömet nem talál, aminek azután csakugyan életuntság és öngyilkosság a vége. Ez a rosszul alkalmazott jónevelés. — A másik?... Egyszer régebben, amikor otthon valamelyik neveletlen és züllött gyerekről szó került és szüléimét kérdeztem, vájjon mi lehet az oka, ha a gyermek idáig jut, az én édes jó anyám csöndesen megszólalt: ,,A legtöbb esetben az, hogy szép asszony az anyja“ — Akkor még nem ér­tettem meg teljesen e spártai rövidségii vélemény igaz­ságát, világosságát és ítéletét, de ma már rájöttem, hogy e pár szóba az egész elrontott, szerencsétlen élet definí­ciója elfér. Az anya, akinek jut ideje arra, hogy a tükör előtt üljön és felfedezze, ha gyermekei is vannak, hogy ő még mindig fess és fiatal, — aki magához illőnek tartja a kurta szoknyát és a bubifrizurát, aki hosszú időt tölt zsurozással. mozival, színházzal, szóval mindennel, csak a gyermekével nem, az ne csodálkozzék azon, ha a gyermeke elzüllik, vagy öngyilkos lesz s ne higyje azt, hogy nem ő a felelős ezért. Hangsúlyozom, hogy mindez nem a konkrét esetre vo­natkozik, amelyből kiindultam. Az eset csak emlékeimet újította fel. Szeretném, ha közöttünk, evangélikusok között neu: akadna magárahagyott, rosszul nevelt, elhanyagolt, szo­morú gyerek, mert nálunk — ezt az egyet büszkén el mondhatjuk — tanítóink derekasan elvégzik a rájuk rótt kötelességet. A nevelés másik része az anyák vállain nyugszik. Az evangélikus anyákban pedig nem akarok kételkedni. Ilonka. Jobb árvalány elmenne gyermekek mellé, esetleg idős nő mellé is. Cím a kiadóhivatalban. Álláskeresők ajánlkozását kétszer ingyen közöljük. Is­mételt kérésre újból hozzuk. Felelős szerkesztő és kiadó Hlavács Kornél, Budapest, VI., ó-u. 8. — Europa-ny. rt. (Igazg.: Schmidek Tibor dr.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom