Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-11-27 / 40. szám
IV. évi. 40. szám. Szüts Gábor ic. Budapest, 1927. november 27. Kiadóhivatul: Előfizetés félévre 3 ihmirő, Felelős szerkesztő és kiadó lludupest. mely u BUDAI LUTHER-SZOVETSfrj iilayAck küknél II., Donfttl-utca 4P. az. 58141. az. Üudapest. VI., Ó-Utca 8. sz. II. emelet 15. . postutukurék-csekkszómlAJftra küldendő. Telefon: Lipót Í»Ü8—83. Főmunkatársak: I)r. SZLÁVIK MATYAH. I)r. SZÖRÉNYI ÖDÖN. I)r. SCHINDLER GYllA. Gondolatok. 2. Az isteni gondviselés. Az embert az Istenhez fűző viszonyában talán a legnehezebben érthető az, hogy az Isten miért nem védi meg az embert a nem önokozta szerencsétlenségtől, miért engedi azt, hogy ártatlanok szenvedjenek. Történt, hogy Budapesten a villamos három gyermeket gázolt el. A szerencsétlen anya felkiáltott: Nincs Isten! Ha az Isten az ártatlan gyermekeknek gondját viselte volna, nem vesztették volna életüket. Az ember bizony téved, midőn az isteni gondviselést úgy képzeli, hogy az Isten milliárd és milliárd teremtményeit egyénenként őrzi és védelmezi. A föld egyetlen porszem a nagy mindenségben, és nem csupán a földön létező emberek, hanem a milliárd és milliárd más égitesten élő teremtmények is jogot formálnak az ilyen isteni gondviselésre. De hát az Isten mindenható; a hittételben képzeljük a választ arra, hogy amikor az isteni gondviselésnek ily szerepet tulajdonítunk, nem lehetetlenséget követelünk. Kétségtelen mégis, hogy az ember túlbecsüli magát, midőn elvárja, hogy az Isten jó- ban-rosszban folyton mellette, mint gondját viselő őr szerepeljen és hogy az embert érő szerencsétlenségért minden felelősség az Istenre háruljon. Az Isten a „Miatyánk“ szavakba foglalt fogalomnak eleget tett azzal, hogy az embert értelemmel felruházta. Az ember a jó és rossz között választhat, az Isten a szerencsétlenség okainak felismerésére és szabad akaratának érvényesítésére képesítette. Ezzel pedig nem csupán lehetővé tette, hogy a bajok ellen az ember maga védekezhessék, hanem kötelezte is az embert küzdelemre a bajok ellen. Ámde az ember, ha bajban van, mégis ösz- tönszerüen Istenhez fordul, hogy segítsen rajta, csakhogy aztán, ha a segély elmarad, a csalódott ember elfordul az Istentől. A katholikus vallás felfogása szerint nem az Istent kell kérni, hanem azt a szentet, aki az Istennél közbenjárásra alkalmas, s ha a kedvező eredmény elmaradt, azért történt, mert nem alkalmas szenthez fordult a kérelme/ Tirolban történt, hogy tartós esőzések folytán a falu_. fedett álló 900 méter magas sziklafal ledöléss'et xe'nyegetett. A falu elöljárói a plébános tanácsára buzgó imákban kérték szűz Máriát, hogy szüntesse meg az esőzést. Midőn aztán valamelyik szép reggelen az eső megszűnt, hálaimára gyűlt össze a falu népe a templomban. Ámde midőn Mária tiszteletére a templom harangjai felzúgtak, nagy robajjal leomlott a sziklafal és eltemette a templomot a benne imádkozó lakossággal együtt. Szánandó emberek, de helytelen lenne butaságukért az isteni gondviselést felelőssé tenni. Az Isten gondoskodott arról, hogy az ember a természet csapásai ellen védekezzék. Az ember a villámcsapást villámhárítóval, az árvizet védő gátakkal, a pusztító ragályos betegséget védőoltásokkal, gyógyszerekkel és fertőtlenítéssel teheti ártalmatlanná. Méltán elvárhatja az embertől, hogy bajok ellen maga küzdjön. Az ember, aki az Isten mindenhatóságában bízva, ölbe teszi kezeit és imádkozással véli biz
