Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-10-30 / 36. szám
Hegyen épitett város 236 oldal 1927. október SÖ. rontó piszkos és ledér élvezeteit: abban tolakodó ellenségét látja, azt megveti és elkerüli. Neki hamis próféták és csalfa hazugságok kellenek örök értékek helyett; múló csillogás, letiport emberek és az állati ösztön és szenvedély kielégítése a nemes örömök helyett. Isten és Megváltó, hit és evangéliom neki lombtárba való fogalom. Az erényt gyöngeségnek és tökéletlenségnek s a bűnt erénynek minősiti. A megváltást a bűntől krisztusi váltság helyett bűnnel és bűnben sajátmagunkban keresik és hirdetik ezren és ezren. De nem vetheti meg büntetlenül egyetlen nép vagy nemzedék sem a Megváltót és annak igazságát. Jézus pusztulást hirdet Jeruzsálemnek, mivel elzárta szivét a Megváltó és hírnökei előtt és ellene szegült az Isten megváltó kegyelmének. A jövendölés betelt, Jeruzsálem elpusztult. A világtörténelem igazolja, hogy ez a sorsa minden népnek, amely megveti a Krisztusban feléje nyújtott megváltó kegyelmet, nem értékeli a krisztusi hit erkölcsi erőt és megújulást nyújtó forrását s következetesen lábbal tápod ja a krisztusi erkölcs törvényeit. Annak pusztán marad az ő háza. A belső szellemi-erkölcsi elnyomorodás a sorsa, melyet nyomon követ a külső züllés és romlás az élet minden terén. A szellemi és anyagi gazdagság, a kápráztató fény és csillogás csak hazug takaró az életet emésztő belső rothadásra, a szi- vek-lelkek sivár pusztaságára és szegénységére. A jelenkor nemzedéke, saját népünk és nemzetünk kiáltó példa az előbb hangoztatott igazságra. Sok, nagyon sok viszonylatban beteljesedett rajtunk az Urnák szörnyű jövendölése: — Imé pusztán hagyatik néktek a ti házatok. Hitetlenség romlásba taszította a nemzedéket. S ne mondd, hogy Te ebben nem vagy btinös! Van közös bűn és közös felelősség, amelyben mindenki osztozik. Jézus az egész Jeruzsálemnek hirdet pusztulást és sok kiontott ártatlan vérért, az isteni kegyelemmel szemben tanúsított ellenállásért. A romlásában mindenkinek van része, aki valami módon elzárkózik az isteni megváltó kegyelem elől, megvetette az Ur hírnökeit s bedugta fülét Krisztus igazsága elől, aki ellene szegült önmaga megváltásának, vagy akadályt gördített mások megváltása elé. — Azért szenvedünk mindnyájan Istennek Ítélete alatt, mert valami módon mindnyájunknak része van korunk s nemzedékünk bűnében. Nem engedtük át magunkat teljes belső és külső életünkkel az Isten megváltó Ufóhang Halottak napján Masznyík Endre sírjánál. Irta: Rudnay József né, Veres Szilárda. Szűk körben, csendes imádkozásba merül- ten áldoztunk egyetlen fiam emlékezetének, halála 47-ik évfordulóján, október 13-án a délelőtti órákban. Ki sejthette volna, hogy ugyanebben az órában válik meg lelke egy kiváló jelesünknek a földtől! Hírlapba csak estefelé néztünk, belőle olvastuk, hogy nagy tudósunkat, Masznyik Endrét agyvérzés érte. Rettegve vártuk másnap a postát, vájjon javult-e állapota s ime, halálának hire jött, amely ugyanabban az órában történt, melyben a mi imánk szállott fel az égbe, mennyei Atyánkhoz! Előtte való napon kaptam tőle levelet, — valószínűleg ez volt utolsó magánlevele — Írja jubileumáról, hogy nagyon örül, hogy az elmarad s hogy ezt majdan névnapján, szerény keretben fogják megtartani, amikor kiadják az Emlékalbumot is, ha lehet. Telve van munkakedvvel (hiszen ez volt az ő életének eleme). írja: — Most nagy munkában fáradozom. Dolgozom az Ó-Testamentum átdolgozásán. Felszólítottak rá. A kiadók nagy dolgot terveznek: „Illusztrált Bibliát“ adnak ki az én fordításomból. E napokban Írják alá a szerződést. Elfogadták előterjesztésemet. Az Ó-Testamentum szemelvényes kiadás lesz, amit a családok s az ifjúság kezébe is bátran oda lehet adni. — Erről majd többet élőszóval! — Hálát adok az én Istenemnek, hogy erőt ad a munkára, hiszen az én életem a munka és istenségem a szeretet. Az megvan, emez pedig elkísér az örökkévalóságba. Az valóság, ez pedig a remény. — Most is gyűlésre hívnak s ez igy megy csaknem napról-napra. Pedig az Ó-Testamentum nem várhat. November 15-ikére egy öt- ives füzetnek sajtó alá kell menni s igy tovább havonkint, mert husvétra már egy illusztrációs kötetet piacra akarnak bocsátani. — Csak jó egészséget adjon az Isten, akkor meggyőzöm a munkát, mert sokkal köny- nyebb az, mint az Uj-Testamentumé volt! Oh, az a jubileum!!!... Midőn e nyáron azt az örömet szerezte nekem, hogy ismét meglátogatott, elhozta az ünnepély programmját. Engem — megvallom — nem kellemesen érintett az, hogy a rendezőség ezt közölte vele és mintegy belevonta őt is a ké-
