Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-10-02 / 31-32. szám

Hegyen épített város

212. oldal

1927. október 2.

Masznyik Endre.

Irta: Rákosi Jenő.

Minden halandó ember fogantatása pillanatában Istentől ajándékul kapja • a halhatatlan lelket. A Teremtő mintha azt mondaná hozzá: íme, vegyed és hordozd meg a földi világban és ha vándorlásod végére értél, elejbém fogsz lépni és visszaadod nekem. Úgy fogsz azon a napon megitéltetni, amily állapotban ezt az én ajándékomat nekem visszahoztad.

És látok ülni szerény otthonában, szeretettől környezve egy rózsásarcu, fehér- hajú öreg embert. Derült két kék szeméből szeretet és béke áramlik felénk. És látok körülötte tolongani embereket, akik jönnek őt üdvözölni és ünnepelni, amikor élete kora a hetvenedik esztendőbe fordul. Nem volt uralkodó, hacsak a lelkeken nem uralkodott ; nem volt hóditó, hacsak sziveket nem hódított; nem volt kormányzó államférfiu, csak az Isten országának volt ihletett hirdetője. De gyönyörű utakon hordozta meg Isten ajándékát, amíg ideért erre a napra, amikor hűség, szeretet, hála, elismerés ministrál neki.

Én először a pogány isten, Apollo berkeiben találkoztam vele. Nem blaszfémia talán, hogy Masznyik Endre ünneplésébe bele keverem a pogány istent. Hiszen, mielőtt mi boldogok megváltatánk, a legdicsőbb nemzet hitte Apolló istenségét! Akkor, fiatalsága lelkes idején a Szépet kereste, az irodalom mezején. Majdan áttért az Igaz keresésére, mint egyháza hivatott szolgája. És iskolák minden fokán tanította a Jót. A szeplőtlen Szép, a tiszta Igaz és az önzetlen Jó pedig az Isten egymaga.

Másodszor találkoztam vele, amikor Szent Pál nyomait követte, életét, lelkét kutatta a nagy apostolnak s Istennek és embernek tetsző könyvet irt róla. Én áhítattal, szeretettel és csodálattal követtem őt ezen a nagy utazáson az apostol lelkének csodavilágán keresztül, szavainak misztériumán át és hitének mennyei ragyogásában.

Végül maradt harmadik nagy útja, amikor hármas erővel hozzáfogott a Biblia fordításához. E három erő volt a tudomány, a művészet és a magyar hazafiság. Mily ideális pályafutás Isten dicsőségére, emberek üdvére. Pálya, mely sohasem kereste a külső fényt, a külső hasznot, a hiú dicsőséget, hanem jutalmát mindig önönmagában saját belsejének békéjében találta meg.

így érkezett el vándorunk az Örökkévalóság előszobájába, amelynek küszöbe minden halandóra nézve a hetvenedik életéve. És hozza tisztán s fehéren vissza a Teremtőnek első ajándékát, hogy mikor az Úr szólítani fogja, fölkeljen pihenő székéből és odalépjen, mondván: Mindenható Uram és Teremtőm! íme a Te kezedbe teszem le, amit a Te kezedből vettem. Dicsőség a Nevednek minden világon keresztül.

Mink pedig, akik ezt a könyvet irtuk, azért irtuk, hogy egyfelől tanúságot tegyünk Masznyik Endre előtt a mi szeretetünkről, becslésünkről és hálánkról; másfelől, hogy tanúságot tegyünk az emberek előtt Masznyik Endréről.

í