Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-18 / 28-29. szám (29-30. szám)
1927. szeptember 18. 207. oldal Hegyen épített város Nyugdíj- és birtokkeservek. A lévai Evangélikus Lap hasábjain Jelent meg a következő közlemény: — Egy kis idézet. A mosoni espcrcsség jun. 22-én tartott közgyűlésén Wtnk esperes a következőket mondotta: Sajnos egyházunk minden- képen nehéz helyzetben van. Vagyona legnagyobbrészt irreálissá lett. Terheket egyszerűen ránk diktálnak. (Mint nálunk.) S amit az állam adott, kinek adta? Egyházunk viharvert hajója 330 lelkészt hordoz magával, családostul, nyugdíjintézet nélkül. Az állam ezt látva nem zárkózhatott el. Fgy évvel ezelőtt 2000 kát. hold földet adott — sajnos kötött marsruttával. A négy kerület között oszlatta fel. Ha az állam ezt a birtokkomplexumot a nyugdíjintézet megalapozására csak néhány évig gyü- mölcsöztette volna, s azután adta volna át püspökeinknek — még mindig elég korán — akkor egész lelkészt karunk háznépével együtt ismét szilárd talajon állna a nyugdíjintézet — megvolna támassza az aggoknak és gyülekezeteknek! így azonban mi történt? Ha egy hajó veszedelembe jut, először a nőket és gyermekeket mentik, a kapitány utoljára marad. — A rosszul “főtanácsnokolt“ állam megmentette a négy hajós- kapitányt, s a hajó ott hányódik asszonnyal, gyermekkel, özvegyeivel, árváival a vizeken. Csak semmi félremagyarázás: Nem vagyunk hálátlannok az állam iránt, ő segített és segit hathatósan. Nem kisebitjük kiváló püspökeink érdemeit. De a mentési akció tótágast áll. Püspökeink nem követelték maguknak a kapitányi sorsot és tisztséget. Nem csak feje tetejére állított mentési akcióról van szó, hanem maga az evangélium léket kapott. Nem primus inter pares többé — nem testvéries egyház többé, hanem: egyik megmentve, — másik: segítség nélkül, önző kerületek, nincstelen es peresség, vegetáló gyülekezetek. Ezek az utak nem Wittenberg felé vezetnek. * Elszakított területen megjelenő laptársunk idézete mellett szó nélkül el nem mehetünk. Wenk esperes közgyűlési megnyilatkozása előtt szavainak súlyát bizonyára alaposan megfontolta. Úgy hisszük, hogy mire megszólalt, benne a meggyőződés érlelődött meg, hogy amit elmond, az már a köztudatban van: Mindössze kimondja, Írásba segíti, nyomtatott betűhöz juttatja valamennyiünk gondolatát. Hiszen tagadhatatlan, hogy — ahol ketten- hárman együtt vagyunk — ott egyházi nyugdíjasaink elszomorító, elcsüggesztő helyzete és, hogy-hogy nem, uj püspöki birtokaink is szóba kerülnek. A többség felfogását azonban nem ismerjük. Ehhez mindannyiunk nézetét tudnunk kellene. Tehát lehet, hogy nem egészen egymagám állok a következő felfogással: Wenk esperes hajópéldázatból indulok ki. Amikor a hajó veszedelembe jut, minden eszköz, minden rendelkezési jog a kapitány kezébe való. Korlátlan a hatalma, hogy a reábizott embereket megmenthesse. A végveszedelemben a mentöcsónakokat, a mentőöveket, élelmiszereket, ivóvizet az utasok és a legénység között ő osztja ki. De az utolsó mentőcsónak üres helyén a fölös mentőöv és a fennmaradt konzervdobozzal a még el nem vitt csomag kétszersült — az övé. Ne higyjük, hogy püspökeink a reájuk bízott anyagi eszközöket másképen használják fel. Az uj testamentumot gyermekkoruktól kezdve anya- nyelvükön tanulták, megértették, mindannyiunk közül kitünően ismerik az evangéliumi mondást: De az ifjú nagy búsan távozott, mert sok jószága volt. Semmi okunk sincs, hogy feltételezhessük, hogy négy püspökünk egyenkint nem valóban primus inter pares. Reájuk kell bíznunk, hogy a rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközöket az egyház ellátatlan özvegyei és árvái, munkaképtelen aggastyánjai között hogyan osztják ki. Tán tetszene nekünk, ha minden jétékonykodásukat nagydobra vernék? Ha van hiba, máshol keressük. Kétezer hold föld termelésének irányítása ma már nem olyan egyszerű feladat. Anyagi eszközökön kívül alapos szaktudást követel. A mi lelkészeinket pedig nem pénzügyi műveletek lebonyolítására, ne ni a földművelésre, hanem a lelkek konveitálására, művelésére képezték ki. Kétezer hold jó magyar földhöz négy kiváló, magasztosan gondolkodó püspök kevés. Négy talpraesett okleveles gazdász több volna. Különösen, ha elegendő forgótőke áll rendelkezésükre. * * ♦ Az egyház nyugdíjasairól vagy nyugdijtalan- jairól még külön is lehet gondoskodni, Igen sok földet nem vesznek át az igényjogosultak, mert a megváltással járó anyagi terhek túlságosak. E terhek egészséges revíziója után talán lehetséges volna olyan megoldás is, hogy az el nem fogadott földeket részben az egyházi szervezet vált* . hassa meg mindenkori nyugdíjasainak. Intelligens emberek kis földöm is megélnek. Lelkészeink némi mezőgazdasági kiképzésétől ezentúl a főpapi birtokok miatt úgy se igen zárkózhatunk el. Nem tudhatjuk, amelyikből lesz még püspök, melyiknek szakad az 5C0 hold föld gondozása a vállára. Vidéki lelkészeink járandóságát egyébként is szerénybe földhasználat képezi, tehát gondtalan megélhetésük biztosítására valamelyes mezőgazdasági szakismeret alkalmas eszköz volna. Csak azután vigyázzunk, hogy a teológiai fakultás lassanként mezőgazdasági főiskolává ne változzék. Annyi tagadhatatlan, hogy evangélikus öntudatunk a püspöki földekkel bizonyos vereséget szenvedett. Mi eddig igen nagyra voltunk azzal, hogy lelkészeinknek nem volt latifundiuma. Min- denik lelkészre úgy néztünk, mint az eszme önzetlen munkására, akinek szeme előtt pályájának megválasztásakor csupán az evangélium lebegett. EzentTrl meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy néha felébred majd bennünk a kétség, vájjon a teológiai fakultásunkra jelentkezők között éppen a legkiválóbbakat az 5C0 hold nem befolyásolta-e? Az 500 hold föld tehát nem tiszta nyereség. Némi teherrel vegyes. Hl.
