Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-14 / 28. szám
1927. szeptember 4. 197. oldal Hegyen épitett város .t kérész tyénség ernyedtsége bomlasztó lőuyc- zőként ir*|> fel a t á rsad a lo mI»an. Egjészen a 12-ik századig e törekvések csak egy é n i jeli e g ü c k és tei més/eto eu mégis folyton bővülő hullámokkal C'ftk a legszűkebb kérdek között mozognak. Mint piikor a lóba dobolt kő folytonosan szélesebb köröket ir le, úgy volt c reformáció gondolata is. Először itt-olt egy-egv egyén, később itt-otl egy-egy társas szervedet, e *y cs szellemi e oporlok ér/ik a re'őrmáci » s'.iik- ségét. végre a gondolat a széles nép réteg öntudatába kerül. E folyamat a 12 ik században indul meg. Látnivaló, hogy a reformációi a szükség hozta. Nem jött magától, bane n kényszerűségből. A mezőgazdaságimjI vett példa ed a legjobban világit’« mcL A földműves kime.y a mezőire és veti a búzáját. Ősszel kiesé,.éli; és ha újból vélni {akar 1h*1öU\ elölő» ; jól átmstálja, meri a mezőn sok idegen anyag kerüli közbe. A konkoly megsokszorooldott Ha ezt a tiszti tó eljárást el nem végemé, tikkor minden egyes elkőivetkezo esztendő egy ix* szomorúbb és vigasztalanabb eredménnyel szolgálna. A durvább konkoly gyorsan de biztosan kiszorítaná a nemese1 b 1 u'át, úgyhogy végül tiszta konkolyt vetne a gazd i. Mimién éviién Irhát megtisztítja a magol, bogy a búza élvezhető legyen, tiszta maradjon. - • A szellemi magvetés is ilyen volt. Krisztus és a tanítványok elszórták a magot s az a pogány nemzetek földjében ki is kélt éi gyümölcsöd érlelt. De a tisztasága örököse i fogyott. A materiális és durva népietekkel volt érintkezési en, attól fénye anndl, plazmája száradt és ez az évszázadok imdá-ával e*vre jobban érezhetővé vált. Az évs'ázadok: Istennek eme esztendei múllak, de a magol nem tisztította senki A konkoly örököse i sza o- rodott benne épp a felületes vallód ki kép és és a pogányos gondolkozás erős h<*őlváva alatt, úgyhogy megszűnt a varázsa és érié!«*, mely az első időikben oly lélekemelővé lelte." Itt o k v e 11 e n ü I tenni kellel*, lsei nem hagyhatta magára az evangélium ügyét, a sülyedésl tétlenül nem nézhette; a re'or- mációnak isteni matematikával el kellett jönnie A reformátorok. Ugyan milyen embereknek kellett a reformátoroknak lenniük? Kik ke/d’ ették meg isteni triőrrel a kezükben az égi mag liszli- tását? Okvetlenül éréit lelkű, éber és szerény lelkek, kik az átlagon felül állottak és tisztultahh nézeteikkel a löme.ek lelkiismc- retévé .váltak. Nemesi*bb, magasabb fokon álló szellemi lények, akik, mikor te tol öltenek, nehéz feladatot vállalnak az emberiség felszabadítását és nemesebb atmoszférába helyezését. Hogy nagy csomó közülük meghal és célt nem ér, ez éppoly természetes voll, mint a próféták s vértanuk lel vérzése. De ez a veszteség csak látszólagos volt, mert a reformáció erkölcsi tőkéjét a valóságban gyarapította. Nem hiába halt meg a sok mártír a pogányság arénáin. A keresztvénség győzött és a pogányság fogyott el. Mert a keresztvénség feltámadt a halálból, a pogányság ellenben, amikor felebarátja vérét ontotta, önmagát végezte ki. így tette a máglyára .önmagát a kö/é|»kori rőnnai egyház is, amikor magtisztítóit s a j á t p ró I étáit ; a reformátorokat égette. A kiontott vérrel, az áldozatok vérével valójában maga a vérengző vérzett el. Az embernek vére Istenhez kiáltott. A reformátorok a 12-ik századtól kezdve minden isiéin esztendőn — minden évszázadban jelentkeznek. A 12-ik s'ázad prófétája Yald Péter Franci tors/ágban, a 1,’Lik századé a szolid lelkű Asszis/i bereue Olaszországban; a I 1-ik századé N ikiéi János A11- golorsxágban; a lö-ik századé llusz János ('.schorzsághnu. És bár híveikkel ogyiiU súlyos halállal múlnak ki. a vesztes fél, aki a játszmái élj át sza és koldusszerényen megy el, nem az elitéit, «le a'. ítélkező. Luther. Úgyhogy, amikor laillier fellép, Itómá- nak mar nincs ereje ö»t is megölni. Élemyed és eröllmül várja a világról fordulást. És a legyőzőitek loppal kikéinek a sírokból s a nírontöli világosság fáklyáival felvonulnak győzelmei üimc|H‘lm... S az uj hajnalok különös ón fájdalmas vi/iők keresztjeit éltetik: Mert aki megakarja tartani az ö életét, elfogja veszíteni; aki pedig elvedd életét én érettem, az vriszóul megtalálja. A mészárlások és \állási üldözések után valami olyasféle dolog lörténik az álkeiX1)szív <• őséggel, mint Doryaii Gray arcképével Wilde Oszkár regényéi »en. A hős a regény végen beleszarja a kést saját arcképéi*4, amelyet az ellonséigos érzület erű; ciéi ában vissza- taszibniak s rútnak talál. De valami igézet folytán nem a képet, hanem önmagát találja. I s a gyönyŐM'ü szál fernher a halál pillanatában a ki éli ség és sötét mull minden álkos terhével és lörlelmévCil hirtelen rommá zsugorodik össze. S mellette. — micsoda kontraszt! Olt ragyog a kép a maga tündökletes fenségében, az örök ifjúság apoteózisá- val,a feliéi* és szent győzelmek szelíd fényű glóriájával. (Folytatjuk.) Olvasóinkat kérjük, hogy a második félévi előfizetési dijat a Budai Luther-Szövetség 58141. sz. csekkszámlájára a postatakarékpénztárba mielőbb befizetni szíveskedjenek.
