Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-06-26 / 26. szám
1927. junius 26. 179. oldal Hegyen épített város lassabban halad, mint a lantosok1 korában, ahol a napi jelentőségű dolgok belálható időn belül leváltak az örökéletre elhivalol! eszmékről. Türelem, Heinéi még (ioetlie jobbján fogjuk látni! Analógiáról szólott unk. Adyra fordítjuk a szót. Korának tükre ő, vissza- vetitett mindent, ami lelke látómezejébe került — itt is, nála is, sokszor döbbc- ínctes arányú és irányú rezonancia támad oly esetekben, mikor a közönséges halandó egy vá 11 vonógatással reagál csak. Nála sem lehet több nyomatékot találni ilyen megnyilatkozásokon, mint más tükrözésében. De a felfogó közeg érzékenyebb bizonyos vonatkozásokban és bár Ady lényegében nem akarhatta azokat bántani, mind- járt meglátjuk, a közönség mégis sérelemnek érezte legszentebb érzelmein, holott világos, akárcsak Heinénél, hogy hazáját szerette égő, vérző sgiwíel és hivő volt naiv, mély hittel. Petőfit kell még említenem. Ha ma olvassuk Okatootáiát, azt a kegyetlen gunyu költeményét, — méltán megdöbbenhetünk és csak ez a bizonyosság, hogy a hazájáért Imit meg a harctérben, győz meg az ö mélységes, fájdalmas hazafiasságáról. F.s van Petőfinek még nem egy olyan költeménye, amely ma egyenesen korszerűtlen — és mégis Petőfi, Petőfi ... |x*dig mennyi ellenfele volt a kortársai között, hiszen (Ireguss, az a 'nagy kritikus és csthé&a is mily szigorúiul bírálja nmg Petőfit és ma...? Adynál is be fog következni a méltó átértékelés. Azt sem siettetni, sem föllartöz- tatni nem lehet, az jön mint valami természeti jelenség, nem kerüli el az aggodókat és nem a vágyóknak lesz érdeme a bekövetkezése, hanem cgvesegyedül Ady költő energiájának. •Mint Heinénél, úgy Adynál is sieuti mentes dei emelkednek ki vallomásos költeményei a többi közül. Csak háromra mutatok rá, miként Heinénél. Atavistikusan magyar daloskedve kiesőidül az E 1 s ü 11 ved t utak -höl: Hivott a titkok nagy mezője Kel Jette magát százezernyi ut, Es én legényesen dalolva Csaptam he mögöttem a kaput... Magyar falusi táj, magyar legémyes virtus, magyar érzés uj formában Azután ulraklclt, bolygó lába száz tövisbe hágott» és hazafelé néz. akárcsak Petőfi a sok kiábrándulás utón — de a kaput döngve csapták be előtte és ö? Erre megáihrpit ja a nosztalgia, \ faji- ság természettörvényét. Ez oly exakt, akár a Newton-féle gravitációs törvény, mely a Feldobott kőben elkerülhetetlen szükségszerűséggel működött.. Ez a költemény az Aischilos-i tragikum elemi erejével harsogja Ady prometheuszi sorsát, az ö vérző magyarságát. megnemérlett fajiságát és ö ki apjától örökölte a keménvnyaku káhiiii/- must és kacagva ment el a Krisztus kép melleit — pályája végén, amit egykor elmulasztott. most mélyen hajlik meg a kereszt előtt... Heine is, Ady is messzc-messze túl tételes vallása korlátján töredelmesen vezekel mélységes, általános emberi elesettsége fájdalmában, vigasztalanságában. Nirvauisz- tikus fuldoklásiikhan öskieresztyén szimbólum n kézzel fogható mentőövük. Dogma nem boldogít — példájuk ezt tanítja — de a lelkiekkel megtöltött szimbólum útbaigazít a hit felé... E 1 s ü 11 y e d t utak. A f ö 1 f ö 1 d o b o 11 kő, Krisztus kereszt az erdőn — ez a bárom költemény harsogó vallomás, ezek adják Ady igazi interieűrjét. Sok egyéb megnyilatkozása a kor futó tükrözése, mely idővel el halványodik és megmarad dombormüszerücn kiemelkedve az igazi arca Advnak. Petőfinél is vannak vonások, melyek igazi arcrajzát némjképen zavarják és még inkább zavarták a múltban. Gondoljunk csak Dilingenterjére, a «nemzet fekélyeire , Okolootaiára, a Magyar nemesére, még több másra is — és még ezekről is lemállolt az időszerűség — manapság már nem bánt sen kit sem ez a hangja sem, sőt még a mogorva «Orbán* sem. Nem egy nagyszerű 1 Ytöfi-krilikuson mosolygónk már manapság, aki Petőfit, ezt a gigászt, semmikép nem akarta beengedni a Pantbeonba — hol vau ma ez a kritikus és hol Petőfi? Ez is óvatosságot tanácsol. A legnagyobb nehézség az igazi Adyarc kialakulás:'!ban, bogy olyanok is mondanak hangosan véleményt, akik alig olvasták egy-két költeményét, igy hál hiányzik ezeknél a substratum az ítélethez. Hiszen még a gondos olvasó elölt is fluoreszkál Ady arca a szimbólumai között — melyik az igazi arc... inig végbe fix | Hiútokra talál az értékítéletre. Karl Spitteler pompás költeményét említem még a Prófétaválasztásról. Ebben elmondja, hogy Jehova egy bércei tűz ki célul, az embernek. Némelyik a szakadékba esik, egy-kettő egyenesen odatalál, más meg cikázva végigkutatja az egész utat, a Sálán birodalmába is bekukkant — de innen szöges fordulattal a bérc csúcsára tör... az Úr ezt választja prófétának... fiat applicatio. Hogy Ady módszeréről szóljunk — ő impresszióit realisztikusan, vcriszUkusan, na- iuralisztikusan, szóval lehetőleg híven a valósághoz: valószcrüen vetíti ki. Természete*,
