Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-06-19 / 24-25. szám
11)27. június 19. 173. oldal Hegyen épített város latjait elnémítja, fogékonyságát tompítja, tehát a komoly magábaszállásl lehetetlenné teszi. Mimlevve! szemlieii Luther a szív belsejéből teljesen önámilás nélkül kiimlnló igazságon felépülő megtérés szükségét hangoztatta. Agricola contra Luther. Amíg Lnllier a római felfogással szem- kin a megtérési praxis lényegét vitatta, addig az evangélikus részről jövő támadásokra a megtérés keletkezésének kérdésével kellett foglalkoznia L kérdés az antinomistikus vita folyamán vetődött fel. A gr i cola, e vita kezdeményezője, az úgynevezett vizitáciéniális pontokban — melyeket Melanehton Luthernek szászországi utján szerzett tapasztalatai alapján irt meg — veszélyt látott. Attól léit. hogy a tiszta evangélium alapján álló tan ismét pápista izüvé válik. L veszély okát a vizitációnális pontozatok azon rendelkezésében vélte felismerni, amely a törvény hirdetésére vonatkozott. Agricola ugyanis a megtérést csak ahból a hitből akarta keletkeztetni. amely az evangélium hirdetése'.öl sarjadzik a lelkekben. Olyan utasítást szeretett volna látni, melv az ige hir lelöit arra ösztönzi, hogy a nép ama tisztán pápista meggyőződését mintha a jé> cse'ckcdctck és a törvényszerű élet máris megigaznlás- számha menne, ejtsék cl. A törvény ugyanis nem az isten igazi igéje, a törvény cselekedetei még nem eredményezik a megigazít - lást és a tiz parancsolat hirdetéséből még nem keletkezik megtérés Az Isten lia szenvedésének és halálának szemlélete visz c>ak oda. Agricola e most jelzett antiiiomizmusa a fiatal evangélikus cgvliáz ama törekvésé- böl magyarázható, amely arra irányult, hogy a tiszta evangélium nehezen megszerzett kincsét minden pápista tendencia ellen a legnagyobb elővigjyéizaltal megvédje, lia a törvény hirdetése előtérbe lép, akkor a cselekedetek által elérhető meg igazolás téves tana előtt nyílnék meg az ut. Csak az evangéliumot akarta hirdetni, hogy a régi és az uj tan között a különbség minél világosabb legyen. Agricola a későbbi viták folyamán szerencséden szerepet játszott Kezdetben felismerte a helyes gondolatot, de adói későbben kisodródott Az anlipap'sztikus tendenciák a szélső antinumiszlikus irányzat felé vitték. Működésének nemes tendenciái azonbon nem laga<lhaté>k Felrótt hi-i bája tulságos idealizmusában kereshető: az evangélikus kcreszlyénséghen csupán újonnan szülötteket Látott, akikre a törvény többé j nem vonatkozik. Agricola támadásaira Luther kimutatta, hogy törvény és «evangélium nem kontra- dietorikus fogkdmak. Egymást olyannyira kiegészítő tényezők, hogy a törvény hirdetése az evangélium megértésének előfeltétele. A megigazuláshoz min I a kettő: a törvény is me.-' az evangélium is szüksége , me»*t Isten akaratának teljes megnyilatkozását csak e keltő együtt adja vissza. Evvel egyszersmind a megtérés keletkeze4éne<k mikéntje is megállapítást nyert. A megtérés a lélek belső megújhodása, melyet a törvény hirdetése kelt és az evangélium hirdetése erősít inog. A törvény a gyötrődést, a bánatot kc'li, az evangélium pedig a hitet segíti elő és erősiti níeg F két lélektani tényezőre bontható a megtérés, amint ízt az Augustana Con’essio is a XII. cikkhon mondja: constat autóm l'ocnitcnlia pronric his dualms partibus: altera est cdntritio sen tcrTorcs incussi eons- nenliae agnltb |»eeeato, altéra est rides, quae coliéi pitin* ex evangeJio. A mcglérésiirk il en fogalom szerű meghal ározása sem a sclimalkaldeni cikkekben, sem a formula eoneordiae -ben nem szen- v« #,et! változást. Csak mint hövitö momentum ái nil a ile lerlio usu legis című pont. A későbbi dogmatikusokat nem a kérdés praktikus oldala, hanem inkább a fo alom fejte pelése érdekelte, bátran állíthatjuk tehát, hogy a megtérés dana már l.uther életét ion teljesen kiépült. Ritscht, Harnack, Loofs, Hermann. Háromszáz éven át e kérdést senki vem bolygatta és nem \ feszeget te, inigleu a múlt század második felében \jijra szőnyegre ke rü t I’ bál felvetődöd a p.ienilentia letalis» és a pcKMiitentia ^evangidiea problémája. i Amidőn ugyanis a It i I s e li I - orientálta tlieológia miiül jobban ellerjedt .és ez irány dogma-lőrlée.cdrói Luther Urológiájával mindjobban foglalkoztak, akkor v nyert az antinom.zmiis — amelyet e rendszer amúgy is ki<1 veit uj lápot. Kitsch! egyenesen Agr!- eola pártját fogta. Azt állította, liogv Luther a vizitációnális pontozatokig. tehát 1527-ig, teljesen antinomizlikusan gondolkozott és a pocnilcntia evangoUea -t hangoztatta Csak a szászországi vizitaeio szomorú tapasztalatai vitték öl arra, hogy ezt az ideális tant elejtse és a pocnitenlia legalist hirdesse, pedig jisak előbbi tükrözi vissza Luther igazi nézetét. A vizilationalis pontozatok tehát v issza - jhuzódásl jelen lécnek és nem fedezik a refor- 'mátor igazi nézetét & Harnack Adoll is ugyanerre, az eredményre jut. Azt az időt, midőn Luther még 2a |>oenitcnliu evangelical hirdette, Harnack fya fiatal Luther fénykorának tartja. Olyan ; gazdag tavasznak, melyre nein következett ^ teljes nyár. Az 1527. év pedig a nagy válto- | zás éve, amikor Lutherben egy bábkormány- zali tekintelek jutottak érvényre és ismét a [ római gyóntató-szék imponáló hatása alá Tl került.
