Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-06-19 / 24-25. szám
^Hegyen épített város 170. oldal 1927. junius 19. Krisztus és Platon. Különös érzéssel szemléljük mi, nem theologus keresztyének, a Krisztus-Platón és Krisztus-Szokratesz körül megindult vitát. — Olyan fajta nyomást érezünk mellünkön, mint amikor valami csalódás ér, vagy az élet lehetetlenül nehéz feladat elé állit, amelyet mindenképen meg kell oldanunk. A római katholikus felekezetű hivő helyzete könnyebb. Képzett theologus papja, hivatásos írástudója is csak szigjoru tételekkel megrendszabályozott irásmagyarázato- kat tárhat elébe. A laikus hivő a római felekezet kebelén az irá smagyaráz ás t épeivel éséf és lelki gyönyörűségét nem ismerheti. Mi azonban ismerjük, örömmel fogadunk minden uj gondolatot, amely a könyvek könyvének mélységes értelmébe világit és szellemét lelkűnkhöz közelebb hozza. Az uj testamentumnak bizony vannak olyan részei, amelyekre a rendes irásmagya- rázátok nemigen térnek ki. Nagyon természetes, hogy az írás olvasójának gondolatvilágát leginkább éppen az ilyen helyek foglalkoztatják. A Krisztus Platon és Krisztus-Szokratesz is az egyik ilyen homályba burkolt irás- h le lyre veti a magja sugarait. Nem tagadom, nekünk — sok nem theologus hívőnek — igen tetszett és kedves az a gondolat, hogy Platón és Szókratész bölcseség'éből Krisztus hangja cseng felénk. Egyszerre nappali fény világánál láttuk a homályosnak tűnő Krisztusi mondást. — Amikor Ábrahám lett, én már vagyok. Igen Krisztus ott volt a lelkében mindenkinek, aki a szeretet eszméjének, a megértés gondolatéinak hívője, úttörője, előkészítője volt. de ha hiányzik is, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy örök életre szól a rendeltetésünk. Pénz, vagyon, szépség-külsőség, pedig Isten belső értékeink szerint ítél meg bennünket. Tehát ne bizzuk el magunkat azokban, hanem gyűjtsük a lelki kincseket, mert ezek adnak tartalmát, értéket életünknek és ezeken dől el, hogy: a menny vagy a pokol 'jut-e osztályrészünkül. Boldog! az, akire üézVe minden külsőség elvesztette az értékét, íaki csak a lelkiekben é|l és elmondhatja Pállal: «Élek többé nem én, hanem él bennem a Krijslztfus». Ámen. Sz. Ö. Krisztus munkája határtalan, örökkévaló mester örökös munkája. Se kezdete, se vége. V égtel en. Platon és Szókratész — az ember milliók és milliiárdok közül kiemelkedő lángelmék, jel lem óriások — e végtelen munkának éppen úgy részesei, mint az emberiség uj és: legújabb korának kiváló szellemi harcosai. Krisztus munkája nem a betlehemi bölcsőnél kezdődik. — Amikor Ábrahám lett, én már vagyok. Mondotta. És nekünk semmi kedvünk megrövidíteni az ő életét. Semmi erőnk sincs ahhoz, hogy kezdetet jelöljünk meg és ezzel végessé tegyük a végtelent. Krisztus munkájában nincsen határkő. Amikor Ábrahám lett, Krisztus már van. És nem azért van, hogy ne munkálkodjék. Vájjon ki az az erős, aki e munkában megakaszthatja, Szókratész és Platon korszakára szüneteltetheti és az igét, az örökkévalót, elnémithatja. De ki az az örök igazság ma közöttünk, akihez Platon lángesze fel nem ér, aki az igét bilincsbe verheti, a protestáns gondolatszabadságot megrendszabályozhatja, az örök Ur örökébe telepedhetik és «iaz igazság beszédének helyes hasogatása» felett törvényt ülhet? Az igazság fáj;a a jó fa, amely csak! jó gyümölcsöt terem. Ne féltsétek e fát az odaakasztott, mesterséges gyümölcsöktől. Az «Ur 'szava megrengeti a pusztát» és lehullanak a gyarló utánzatok. Bizzuk reá e munkát. Az emberi igazinak teremtette, adott neki halló fület, látó szemet, minden cselekedete igazság és az ö utai — Ítélet. Hlavács. a földön kereste a mennyet és ezáltal elvesztette az igazit! Es most alkalmazzuk magunkra, e remek hasonlat tanulságait! , I Bizony sokszor vannak köztünk, kik úgy élnek mint ez a gazdag; a földi élet sok fénye és öröme elfordítja szemüket az örökké valóságtól, ha pedig bajok, szenvedések érik őket, zúgolódnak, kétségbeesnek és megint nem gondolnak az örökkévalóságra és nem benne keresik a vigaszt a jelen szenvedésért é',s betegségért. Pénz, vagyon, szépség, egészség Isten adománya,
