Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-05-15 / 20. szám
Hegyen épített város 144. oldal 1927. május 15. irodalomról tíz ívre terjedő értekezéssel lépett a tudományos világ' elé.* Bél értekezésének keltős jelentősége van. Egyrészt nagyobb fokú érdeklődést keltett a székely rovásírás iránt nemcsak hazai, hanem külföldi körökben is, másrészt tudatosan alkalmazta az összehasonlítás módszerét. A Kaposi Sámuel gyulafehérvári tanár adatai nyomán közölt székely betűket a héber, szír, arab s aethiopiai betűsorral veti egybe s a kor tudományos álláspontjának megfelelően valamennyi ősének a hébert tekinti. E téves eredményen azonban ne csodálkozzunk, már mások is tévedtek. Filológiai munkái. Hogy Bél főképp a magyar őstörténettel kapcsolatban továbbra is foglalkozott filológiai kérdésekkel, ezt többek között Bayer pétervári akadémikussal folytatott levelezése** is bizonyítja. Ez arról tanúskodik, hogy hazánkban Bél foglalkozott először behatóbban a külföldön már több évtizede ismert finn-magyar rokonság kérdésével. Bay értől finn nyelvtani is kér, hogy a finn nyelv szabályait tanulmányozhassa. Nyelvű a son litá&i álláspontja mindaz ná tat a régi maradt. Mint másutt is kifejti, a magyart a hun-scytha nyelvek folytatásának tartja, Végső forássul pedig: a héber nyelvet jelöli meg.*** E kérdésre különben még 1734-ben is visszatér a «Miscellanea berolinensa» c. folyóiratban. Itt megjelent cikke szerint a magyar nyelv sajátságainak vizsgálata arra a megállapításra vezette, hogy semmi más európai: élő nyelvvel nincs rokonságban. De itt is említ egy «igen kiváló» férfiút, aki a magyar-finn rokonság álláspontját képviseli. Tudnunk keit mindehhez azt, hogy S a j novi cs korszakalkotó értekezése csak 1770 ben jelent meg, miután előbb (17115—3(5) Húsz ti András a svéd Stráhiénber'g nyomán éppen csak futólag érintette a finnugor nyelvrokonság kérdését. Magyar államismerete. A hun-scytha írásról szóló tanulmány megjelenésekor Bé! már szorgalmasan gyűjtötte az adatokat tervezett nagy összefoglaló államismereti müvéhez is. Itt azonban szinte mérhetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie. A történettudomány terén voltak már ekkor egyes forrásgyűjteményeik — hiszen a szerzetesek és a protestáns papok egynáztörténeti szempontból még a XVII. század végén kezdték meg az oklevelek gyűjtését — földrajzi kutatásaiban azonban csaknem töretlen utakon kellett járnia. Amit hazai és külföldi történeti munkák Magyar*) Budapesti Szemle 1866 VI. 235. **) 1726-1732 között; kiadva később Adparatusában ***) Pápay József: A magyar nyelvhasonb'tás története. Budapest, 1922. ország földrajzáról közöltek, az felületes volt lés igen kis kőire terjedt ki. Bél előtt élő tudósaink egyébként az ország természetrajzi, etnográfiái, politikai, fizikai, művelődési viszonyait alig méltatták figyelemre, kutatásaik pedig teljesen rendszertelenek voltak. De egyéb nehézségek is álltak útjában. A családi levéltárakat sok helyütt nem akarták rendelkezésére bocsátani. Végül még kémnek is nézték. E súlyos vád eljutott a nádorhoz is, de éppen ez volt az, ami vállalkozását kedvezőbb mederbe sodorta. P á 1 f f y Miklós nádor felismerte törekvéseinek nagy jelentőségét s nemcsak nnígá vette pártfogásába, hanem felhívta rá 111. Károly figyelmét is. ily körülmények között jelenhetett meg (1723-ban először nagy munkájának tervezete): «Hungáriáé anliquae et novae prodro- mus». E (szerint a készülő nagy állainismereli mii első része (Hungária antiqua) részlete jen ismertetni fogja a magyarság múltját a királyság koráig a scytliák, hunok, avarok történetének be lekap c s o lásá v a1, foglalkozni fog továbbá a magyar nyelv eredetének és történetének kérdésével is. A második részben (Hungária nova) ismertetni kívánja először a magyar királyok történetét, majd egy a Magyarország fekvéséről, területéről, határairól és beosztásáról szóló fejezet után következnék az egyes vármegyék történeti alapon való igen részletes leírása, s ehhez hozzá fűzve Magyarország éghajlatának, talajának, hegy- és vizrendszerének, erdőségeinek, barlangjainak, gyógyforrásainak, ásvány- és növényvilágának, továbbá gazda sági és néprajzi viszonyainak' ismertetése. E vázlathoz több kidolgozott részletet is csatol, amelyek közül legfontosabb Szepesin egye földrajza. Hogy éppen e megye földrajzával foglalkozik Bél legelőször, annak bizonyára az volt az oka, hogy a mindenkor magas műveltségű szepesi németség részéről állottak a legmegbízhatóbb adatok rendelkezésére.' Hiszen ekkor munkálkodott Buchholtz György is, a «Das weit und breit erschollene Zipser Schneegebirge» (1719) szerzője. Bél Mátyás szepesi földrajza már eleven tanúsága alapos módszerének és államismereti törekvéseinek. A megye fekvésének, fizikai és természetrajzi sajátságainak leírásával kezdi, majd részletesen foglalkozik lakóival és politikai berendezésével, ezután következik az egyes városok, községek és várak történeti alapon való ismertetése. Így pl. Késmárk városánál először a város nevének magyarázataival foglalkozik, ezután a történeti rész következik kapcsolatban a Thököly-család szerepével, majd a város leírása. Közli müvében Kray Pál szepesmegyei térképét is. (Folytatjuk.)
