Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-05-08 / 19. szám
Hegyen épített város 134. oldal 1927. május 8. Elhagyatva sötét este. .. A szép csillagokat lesve. Elhagyatva sötét este Kiszemelek köztük egyet, A leg és legfényesebbet. ÍN ézem, hosszan elmerengve, Édesanyám jut eszembe. Hátha ő is éppen mostan, Gyönyörködik e csillagban ... Jézus.*) En láttalak már Téged testben is, Láttam komoly-szelid alakodat; Oh láttalak álomban, ébren is, Láttam, szemed rajtam hogy megakadt. S néztél merőn, mélyen reám, belém: Átkutatott éles tekinteted, — Szemed sugárit én mohón nyelém, Mint aki régen erre éhezett, Es le 'tekintet szivemben maradt* S [ott él, világit, éltet, mtiegit; S ha hallom, avagy olvasom szavad, Erezem újabb fényét, melegít... Nem ás tud énreám borulni éj, Hogy eltemessen árnya, fátyol a: Tekinteted azonnal int: «ne félj, Körülfog bár bu, gond, gyász tábora!»... S (ha mindjárt e tábor el nem vonul, Sőt itt ragad a nyakamon s emészt Hogy már türelmem1 összetörni készt: S hitet szipolyoz irgalmatlanul, Tekinteted a szivem niélyiben Fölél, tüzel, ég a csontokig: — S a tábor menten eltakarodik, S a meggyötört szív enyhül, elpihen!... Petrovics Pál Győry Vilmos. (Arckép.) Ki volt? — Gyöngédség, Tisztaság, Minő ma ritka Ritkaság; Szelíd, finom, üde Kedély: Mélyére le nem érhetél; A légin agasbbrul eredett, Mennyei fényű Szeretet!... — S minő lelke, olyan vala Minden szava, minden dala: Oly gyöngéd, oly finom, szelíd, — Hiszed, hogy Angyal közelit beléd s megérint csöndesen — S te nézlsz — boldogan, édesen!... Petrovics Pál. Miért járassuk gyermeinket a templomba? Egyik jónevü festőnk, Komáromi- Ka ez. megkapó tárgyú képében gyönyörködtem a múltkor. A kép time: «Jézus a gyermekek közt». Eőalakja Krisztus, amint kint a szabadban hófehér liliomok közt ül és kisebb-nagyobb fiúcskák, leányok veszik körül. Krisztusnak meginditóan komoly, fenségesen magasztos arcáról és kezének mozdulatából szerető gyengédség árad. A sok kis gyermek mosolygó (szeretettől sugárzó arcocskája pedig megérezteti a szemlélővel a mindennél finomabb, de mégis minden egyébnél erősebb lelki kapcsot — amely a kép fő alakját a kör éje seregjlett és feléje még állandóan közelgő kicsinyekkel összefűzi: a szeretetet. A kép a Bibliának egyik legmélyebb értelmű helyét ábrázolja, azt, amelyben Krisztus igy szól tanítványaihoz: ,— «Engedjétek hozzám* a kisdedeket!» A gyermekek tiszta, ártatlan lelkét állítja mintaképül az Istentől eltávolodott, de hozzá visszakivánkozó felnőtt embertársainak, mert hiszen «ilyeneké a mennyeknek országa». Micsoda mérhetetlen értékű biztosíték, milyen boldogító ígéret ez a Krisztus ajakéról elröppenő kijelentés! Hogy vágyódunk valamennyien arra, hogy gyermeki lélekkel ülhessünk ott az ő lábánál ugly, mint annak a képnek szőke, barna, boldogan mosolygó, vagy áhitatos komolysággal hallgató kis alakj ái! Es milyen boldogító tudat a mi számunkra az, hogy a kis gyermek lelke most is olyan tiszta, mint azoké a 2000 évvel ezelőtt élt kis gyermekieké, akik olyan boldog örömmel seregletteik Krisztus hivó szavára köréje. Mert hiszen lehet a mai gyermek értelme egészen más: a XX. századbeli képzetekkel telitett; beszorulhat a gyermek a szabad természetből, az árnyas erdőkből, virágos rétekről hatalmas kőtömegek labirintusába: a városba; de hogy érzés- világa, lelkének ártatlan tisztasága ma is érintetlen, az minden kétségen felül áll. Tisztán, ártatlanul és érintetlenül, a saját lelkét belelehelve küldi őket most is ide a Teremtő. A szülőre és nevelőre ebből mérhetetlen fontosságú feladat hárul. E tiszta lelket, ártatlan szivet kell megőriznie! Egész! nevelésünk és oktatásunk célja csak ez lehet:; az Isten hasonlatosságára teremtett emberi lelket ilyennek, istenünkhöz hasonlónak megtartani, sőt ahhoz mind hasonlóbbá formálni. Erre törekszik minden gondos szülő, minden lelkiismeretes nevelő ós tanító. E cél elérésére a különböző népek, nemzetek a századok folyamán a legkülönbözőbb eszközöket választották. A középkori kolostori iskolák lélekölő skolasztikájukkal, a *) Hasonló cimü ciklusból.
