Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-24 / 17. szám
Hagyen épített város 120. oldal. 1927. április 24. Megemlékezés Newtonról. Ez év március 20-án volt Newton Izsák, a nagy természettudós halálának 200- dik évfordulója. Ezt az évfordulót nagy fénnyel ülték meg különösen hazájában, Angliában, ahol méltán sorolják őt legnagyobb fiaik közé. Newton nevét a müveit közönség! leginkább a nehézség törvényével kapcsolatban ismén s talán többet tud fontos tudományos alkotásairól, mint pályafutásáról. Régi angol nemesi családból származott; 1643-ban született Woolsthorpeban, a lin- colni grófságban. Tanulását tanyai iskolában kezdte, majd 11 éves korában a g'rant- hami városi iskolába került. Gyermekkorában még nem igen tűnt fel nagy tehetsége, sőt inkább gyenge tanulónak tartották s szülei nem is szánták magasabb tudományos pályára. Testi szervezete is gyenge volt, úgyhogy a félénknek és gyengének mutatkozó diákot egyik nagyobb és erősebb társa egy alkalommal bántalmazta is. Ekkor azonban leiébredt a kis Newtonban a szunnyadó önérzet s erős akarata megnövelte erejét társával szemben. Ez a kis gyermekkori epizód' s az azzal kapcsolatos lelki megrázkódtatás szinte elhatározó befolyással volt élete folyására, mert felkeltette benne a nemes értelemben vett versenyzési vágyat, az ambiciót. Egyre nagyobb szorgalommal tanul, érdeklődését főleg a gépezetek, mechanikus játékszerek kötik le; sárkányán megkeresi azt a legkedvezőbb pontot, melyhez a zsineget kell kötnie; a szél erejét a szél ellen és annak irányában tett ugrásokkal vizsgálgatja; napórát is szerkeszt gyermek éveiben. A gazdálkodáshoz, ami szüleinek kívánsága volt, semmi kedve sincsen; szülei végbe is elhatározzák, hogy magasabb iskolába küldik. Cambridgebe kerül a Trinity Collegébe, ahol játszva végzi el matematikai tanulmányait s 2b éves korában már egyetemi tanár. Cambridgeben felsőbb tanulmányait egy Ízben, 23 éves korában járvány miatt kénytelen volt megszakítani s ekkor szülőhelyére Woolsthorpeba tért vissza. Ebben az időben történt volna a hagyomány szerint az emlékezetes almahullás a woolsthorpei kertben, ami végeredményben a gravitáció törvényének felismerésére vezette. Azt a kérdést tette fel ugyanis, hogyan viselkednék egy test a Hold távolságában; vájjon ugyanúgy a Földre esnék-e a Föld vonzóerejének hatása alatt, mint a fáról lehulló alma? Mint egyetemi tanár évek hosszú során át vizsgálta ezt a kérdést; a Hold keringési idejéből és pályájából kiszámította, hogy bizonyos idő alatt meinnyit esik a Föld felé, s másrészről kiszámította, hogy mennyit kellene esnie, ha tényleg a Föld vonzó éreje okozza azt. Eleinte nem kapott valami jó megegyezést; 17 évvel később a Föld méreteire vonatkozó pontosabb adatok birtokában átjavitotta számításait s ekkor feltevéseit teljesen igazolva találta. Eredményeit nem is hozta nyilvánosságra mindaddig, amig kételyei teljesen el nem oszlottak. 1687-ben jelent meg legfontosabb munkája: «Philosophiae naturális principia mathernatica». Ebben a munkájában teljes rendszerességgel állapította meg a mozgásoknak s a mozgások okainak alaptörvényeit s azokat elsősorban Naprendszerünk bolygóira alkalmazta, amivel a Goppernicus- 1 éle heliocentrikus rendszernek megdönthetetlen magyarázatát adta. A középkor végén még1 általánosan az a felfogás uralkodott, hogy a világrendszer középpontja a Föld; ekkor lépett fel Coppernicus, aki világrend- szerének középpontjába a Napot helyezte. Kepler a XVII. század elején pontosan leírta a bolygók mozgását, Newton pedig az égitestek mozgását az általános gravitációval magyarázta meg. Ez az általános gravitáció azt jelenti, hogy bármiféle két tömeg között kölcsönös vonzó erő működik, s e ve nizó erő ^örvénye ug:y a kisebb tömegek között, mint az égitestek között ugyanaz. Ez az egységes koncepció, a jelenségek okainak egységes összefoglalása kétségkívül Newton legnagyobb érdeme. A Newton-féle gravitáció törvényen alapszik a mi nagy fizikusunknak, Eötvös Loránd bárónak világhírű találmánya, a torziós inga. Eötvös Loránd igen nagy cso- cíálója volt Newton szellemének. A «Principia»-ban összefoglalt dinamikai alaptörvényeit a közönséges mozgás jelenségek körében ma is teljesen igazaknak ismerjük s csak egyes újabban megfigyelt egészen sznbtilis jelenségek indították az újabb kutatókat a relativitás néven ismeretes elmélettel a Newton-féle mechanika kiegészítésére. Newton a fizikának más ágaival is foglalkozott és pedig a mechanikán kívül főleg fénytannal. Érdekes fénytani készülékeket szerkesztett (tükrös messzelátó), s részletes elméletet dolgozott ki a fény mibenlétére nézve. Szerinte a fény a világító testtől ki- lövelt apró részecskékből áll. Elméletét a ma általánosan elfogadott rezgési elmélet hívei megtámadták; Newton görcsösen ragaszkodott elméletéhez, Lángesze úgyszólván minden ellenérvet meg tudott cáfolni az akkor ismeretes fényjelenségek körében; a rezgési elmélet csak jóval halála után tudott diadalmaskodni. Megjegyezhetjük itt, hogy a fényquantumokna vonatkozó legújabb elmélet a rezgési elméletet ismét Newton felfogásához hozta közelebb. Newton jó matematikus js volt, aki a természeti problémák megoldásához szükséges matematikai apparátust többnyire
