Tanodai hirlemeny 1846-1847
6 Protestáns tiszti fizetések, — tanítói és tanítási díjA prot. tanároknak tS46-ban Pesten tartatott első e nemű köztanácskozmányában, a hazabeli prot. tanodák egyarányositása eszméje körüli vitatkozások között, az összevágó és hasonfokozatu tanosztályokrol, az összevágó és hasonrendü tanulmányokról, az egyszellemü és egyirányú kezelés szerinti fegyelemszabályokrol, kézi könyvekről, s egyéb efféle eszmékröli vitatkozások alkalmakor; szó volt a többek között arról is, mennyire üdvös és statistikailag véve, milly tanulságos volna megtudni, egyfelől azt, hogy az egyes tanárnak az egyegy tanintézetnél, mennyi a fizetése ? és másfelöl megtudni azt is, hogy az egyegy intézetnél, mennyi a tanítványok által fizettetni szokott tanítás- vagy tandíj, az u. n. didaktrum ? — E kétnemű adatnak nyilvános és kölcsönös bevallását, én is hasznosnak vallom, hasznosnak azért, hogy a tanároknak egymásról e tekintetben is tudalmuk legyen; és másrészről hasznosnak azért, hogy a szülék — mert ugyanis ők azok a kik a tanitásérti fizetésben, a tandíjban az érdeklettek és nem annyira a növendékek — a tanitásérti járandóságra nézve tévedésben ne legyenek. E két dolognak megtudása, amazoknak, azaz a tanítóknak, mérleg- és iránytüjül szolgálhat arra, hogy mennyiben állanak fizetés tekintetében is, más társaiknál jobban, vagy netalán silányabban, és hogy mennyiben kívánhatnak vagy sürgethetnek és érdemlenek e tekintetben javítást vagy legalább segélyt; vagy pedig tájékozásul szolgálhat arra, hogy mennyiben állanak netalán mindnyájan (! ?) silányul, és mennyiben kívánhatnak, sürgethetnek, vagy netalán érdemlenek e tekintetben , az egésznek javára szolgáló üdvös müködésökért, ha már nemis arányszerü jutalmazást, hát legalább nagyobb elismerést is viszont az egésztől, sőt netalán némi tényleges segélyt is. Ezt a tanítók dijját illetőleg. — A mi immár a tandijjakat illeti, ezeket is csak azért óhajtanám közöltetendőknek, hogy e nyilvános megtudás által, a szülék hasonlóképen tudomást nyerjenek e tekintetbeni költségökröl, és hogy arányitani tudhassák, hol kerül több, hol kevesebb költségbe a tanítás megfizethetlen jótéteménye, és hogy e tekintetben az oskolák részéröli adóztatásukat, vagy mindenütt egyenlőre szállítva vagy emelve, vagy pedig mindenütt eltörlen- dőnek és a tanodákat netalán más módon segitendőknek kívánhassák és ajánlhassák. Hogy mondom, ezekről gondolkozni, javaslatokat és terveket tenni lehessen, azért látom kívánatosnak, hasznosnak, sőt szükségesnek a tanodái fizetések nyilvános közlését. A tanoda különben is nyilvános intézet s azért annak mindennemű működeiméről tudomást méltán igényelhet az egész hazai közönség. Mind ezt kívánatosnak találva és vallva, azért akarom e dologroli nehány eszmém előrebocsátásával, imitt közleni a pesti prot. ev. tanodáknál, egyrészről a tanítók dijjának, másrészről a tanítványok tanításáért járó szokott díjnak mennyiségét. Az általános előrebocsátást megengedi a szives olvasó. Általában tudva levő dolog az, hogy a prot. tanodák e hazában, sehol és soha sem lőnek alapítva országosan, értem országos költségen, vagy országhatóilag nékik juttatott sege- delmezés vagy örök adomány által, hanem nagyobbára csak egyesek, főképen pedig gyülekezetek adakozása és apródonként gyűjtött tőkécskéi vagy alapítványai által. De ezen utóbbi jótétemények is, ámbátor némelly tanodára nézve, már 300 év óta gyüjtetnek, mégis olly parányiak a roppant és évről évre sürgetösb tanítási és nevelésterjeszkedési szükségekhez képest, miszerint a tanodák fentartását és további virágoztatását, nem lehete és nem lehet más anyagi erőre fektetni, mint egyedül az élő gyülekezetek, esperességek és kerületek eleven ember- vagy a prot. szellem tőkéjére. A prot. tanodák fenállásának feltételét tehát kétnemű tőke teszi, és pedig egyfelől, lassanként gyűjtött állandó á/apitvány, más felöl élő gyülekezet. Csak igen kevés tanoda van e hazában, a melly fenállása tekintetében, csak az egyik forrásra támaszkodhatott volna és támaszkodhatnék még mais, csaknem valamennyié támaszkodik mind e mai napig a mindkétnemü feltételre. De szóljunk ezekről is egyenként, egy kis elmélkedés e téren, vagy elmélkedésre ébresztés, úgy hisszük hogy épen nem fog ártani, de még csak nemis árthatni, nem
