Tanodai hirlemeny 1846-1847

4 nyok hosszadalmas utján — munkálatával elkészülvén, az 1846-ik év Nov. 30-án tartott köz­gyűlésben felolvastatott, helybenhagyatott és igy az intézet életbe is léptetett. Jónak tartjuk az intézet alapszabályait a közönség eleibe is juttatni, azon hiszemben, hogy hasonló intézetek keletkezésekor — a miilyenek egyébiránt már másutt is lehetnek, és ha nem volnának, óhajt­ható hogy mentül több helyen keletkezzenek — az illetőkre nézve tanulságosak leendhetnek, már legyen hogy per additionem, legyen hogy per subtractionem, vagy per acceptationem. Követ­keznek a §§-ok. 1 §. A gyámoldának célja: egyrészről a pesti esperességi prot. ev. gyülekezetnek, a hi­vatal további viselésére képtelenné lett papjait és tanítóit, másrészről pedig, azoknak elhalta után hátra hagyott özvegyét és árváikat gyámoíitani. Hogy a gyámolitásra visszautasithatlan igényök lehessen, kötelesek a gyülekezet valamennyi papjai és tanítói, valamint azon egyének is, kik egyben a kántori és orgonistái tisztet teljesitik , ezen gyámoldába belépni. 2. Anyagi alapját ezen intézetnek képezi, az 1843-ban összegyűjtött és a köztiszteletü ünnepelt félszázados által 2000. p. ftnvi kerek öszvegre emelte Schedius alapítvány. Ezen alap­tőke az eddigé hajtott kamat, hozzáíizetés, áldozat és némelly ajándék által, már 3700 pftra szaporodott, a melly öszveg jelenlegi összes alapját teszi az intézetnek. 3. §. Hogy az intézet mindinkább gyarapodó erőre és virágzásra kaphasson, alaptőké­jének folytonos növekedését kell mulhatlanui eszközölni; minélfogva az intézet javára folyton- folyva tőkésítendő leszen. a. Minden kegyes adomány, melly bárminő örvendetes és ünnepélyes szertartás alkal­mával, az egyházban az e végett kiállított perselybe foly. b. Minden, a gyülekezet tagjai vagy egyéb jóltevő által ezen intézetnek szánt ajándok és javára esendő végrendeleti hagyomány. c. Az évenként meghatározott napokon a német, magyar és tót istentiszteletkor, az inté­zet javára rendelendő és kihirdetendő egyházi áldozat jövedelme. d. Mind azon bevétel — t. i. évenkénti ráfizetés és kamat — melly különben gyámdijjul volna szánva, mig és mennyire annak osztályékoztatása gyámfizetésekre még nem fogna igénybe vétetni. 4. Minden egyén, ki a gyámoldához elutasilhatlan igényt tart, köteles évenkint tiz, mondom tiz p/'tot annak alaptőkéje nevelésére adakozni. 5. $. Minden a 3-ik §-ban megnevezett módra alakulandó tőke csonkitatlanul marad és a gyámolda összes alaptőkéjéhez csatoltatván, a gyülekezet által elfogadott alapszabályok értelmé­ben , biztos helyre kamatozásra kiadatik. A gváinoldai alaptőke feletti közvetlen őrködést és an­nak igazgatását, egy sajátlag e célra háromhárom évenkint választandó két tagból állandó gyátnol- dai választmány fogja gyakorolni, melly önnönmagát alakitandja, az alapszabályok értelmében in- tézkedendik, és jegyzőkönyvét a gyülekezeti választottsági gyűlésnek megerősítés végett felterjesz- tendi;—ezen gyámoldai választmányhoz, mellyben a pesli esperes, prot ev. gyülekezetnek min­denkori főgondnoka, mint gyámoldai pénztárnok részt venni tartozik, a gyámoldai képességgel bí­ró , az intézethez évenkinti hozáfizetéssel hozzájáruló tagok által magok közül három egyén, és a gyülekezet által annak tagjai közül szint három egyén lesz választandó. 6. §. A gyámolda csonkithallan alaptőkéjének jövedelme, azaz: a hozzá tartozó tőke ka­matja és a gyámoldai képpességgel biró tagok évenkinti hozzáfizetése, arra van rendelve , hogy gyámdijjul osztassék el az arra följogosított egyének között. E mellett azon közszabály alapittatik meg, miszerint a gyámdiji mennyiség mindenkire nézve, ki számot tarthat reá, — egyenlő, és hogy a gyülekezet tisztében hivatalának folytatására képtelenné lett lelkész vagy tanító, mindenkor két annyit kap, mint azon gyámdij tesz, melly az özvegynek vagy az özvegy jogát élvező árvák­nak jutt osztályokul. 7. A gyámdij aránylagos felosztását illetőleg meghatároztatik, hogy a tőke összes ka­mata, valamint a"gyámoldai képességgel biró tagoknak évi hozzáfizetése is, tiz egyenlő részre leszen felosztandó; mellyböl két tized (melly a felosztásnak tárgya soha sem leend), mindenkor tőkésíten­dő , a hátralevő nyolcz tizedből, melly egyedül esend fólosztás alá, egy árva egy tizedet, egy öz­vegy kél tizedet, és a szolgálati képtelenségre jutott vagy lelkész vagy tanító, négy tizedet fog kapni, magátol értetődvén", miként a gyámdiji osztalékul igénybe nem vett része a nyolc tized­

Next

/
Oldalképek
Tartalom