Tanodai hirlemény 1845-1846
4 közbizodalom és részvét, e’ nyilvános érdek és vonzalom a’ tanoda iránt? és mikint biztosítható és hatályosbítható e’ megnyert kincs? E’ czélhoz több utak vezetnek, és — ámbátor érdektelen nem volna azokat mind előszámlálni, mégis, szorítkozni kellendvén e’ helyen csak egy tárgyra, ez egyet emelem ki főleg. És ezt, a’ tanoda állapotjárol és minden egyébről, mi ehez tartozik — értesítő évi hir- leményekben vagy tanoda programmokban találom fel. Nézetem szerint, igen hatályos eszköz ez az ébresztendő, és a’ hol éber, emelendő részvétnek a’ tanoda iránt. Mert kétségkül igaz, mikint, ha valamelly dolgot megszerettetni és pártoltalni kívánunk, azt azokkal, kiktől a’ pár- toltatást várjuk, elsőben eléggé meg kell ismertetni, és ha tőlök állandó pártoltatást reménylenünk szabad, akkor meg ők folytonos ismertetést szinte igényelhetnek. így van a’ dolog a’ tanodával. Ha azt akarjuk, hogy a’ közönség feléje éltető érdekkel forduljon, és hogy ez érdek ne csökkenjen, hanem még inkább növekedjék; akkor adjunk a’ közönségnek mindig annyi értesítést tanodánkról, a’ mennyi e’ részvét ébresztése, biztosítása és emelése kedvéért, a’ mi részünkről kötelesség, az ő részéről meg méltó igény. A’ tanoda nyilvános intézet, és azért nem zárhatja el magát a’ nyilvánosság napjától, sem ellenőrködésétöl, — nem, még akkor sem, ha talán valamelly külön vallásfelekezet vagy néposztály saját intézete, vagy pedig csupán magányintézet volna is. Mert először embereket nevel minden nevelőintézet, és az egész emberiség lelke, kell, hogy őrködjék egyénei felett, hogy pedig őrködhessék, a’ nyilvánosság eszközölheti csak; aztán nevel és tartozik minden nevelőintézet honfiakat nevelni, kik az egész embercsa- ládtol el ugyan nem szakadva, mégis egy külön nemzet gyermekei, egy külön hazának polgárai , és azért a’ hon is tudni akarja és a’ nemzet látni, mikint serdül jövendő nemzedéke , leendő ő maga, — hogy pedig tudhassa, tartozik a’ nevelde számot adni e’ tekintetben működéséről; és végre neveli még a’ tanoda a’ családok tagjait, és azért ennek fejei, a’ szülék, hasonlóképen igénylik, hogy a’ tanodáról értesítést nyerhessenek. És ezek méltán a’ legnagyobb mértékben, a’ mennyiben ők képezik a’ tanoda övedző körvonalainak legközelebbikét. És midőn ezt, mindennyi hatók igénylik, akkor ezzel a’ tanoda tartozik. Tartozik ennélfogva folytonos nyilvános tudósítmányokkal; és e1 tudósításoknak egy nemét képezik az említett évi hirlemények (programmok). De nem akarom a’ javaslatot csak a’ szükség és tartozás szempontjából feszegetni és támogatni, mert hiszen illy nyilvános kimutatást a’ tanoda működeiméről — bir minden gyülekezet és valamennyi említett nevelői hatalmak, mind a’ nyilvános tanodái vizsgálatokban, mind a’ tanoda-felügyelők általi folytonos ellenőrködésben; — és azonfelül nincsenek már mostan, vagy legalább gyéren léteznek csak tanodák, a’ mellyek olly zárdái módon volnának körülfalazva, hogy azokba a’ nyilvánosság szeme be nem pillanthatna, vagy hogy szellemök elárulható és a’ kortól méltatható vagy kárhoztatható ne volna; — azért mondom, nem akarom a’ tano- daprogrannnok használatba hozását a’ tartozás és szükség vagy kötelesség szempontjából még szigorúbban előtérbe nyomni: hanem akarok inkább még egy pár, úgyszólván praktikus és közelebb fekvő okot felhordani, a’ programmok behozatala kívánatosságát és belőlök a’ tanodákra háramlandó üdvet illetőleg. Tapasztaljuk, mikint némelly gyülekezeteknél többen nyilatkoztatják ohajtatukat az iránt, miszerint a’ nyilvános vizsgálatokrai meghívó lapok, bár többet tudatnának a’ kebelbeli intézetekről. E’ kívánatnak , siessenek az iskolák, siessenek a’ tanítók eleget tenni, a’ minthogy ebben a’ tanodák iránt uj vonzalom mutatkozik; be kell vezetni az iskolát a’ családnak körébe, a’ mellytől távol állnia úgy sem üdvös, — be a’ szülék házába, majd simuland az az ő szivekhez is, és ők a’ tanodához vonzódva, érdekkel viseltetendenek a1 tanítók iránt, és ezek hoz- zájok közeledve, hatandanak reájok, ’s ekképen család és tanoda közt a’ legkivánatosb viszony létesülhetend. De továbbá tapasztaljuk, hogy az egész nemzetben szép részvét ébredez, valamint általában a’ nevelés ügye, úgy különösen a’ protestánsok nevelőintézetei iránt: siessünk ezt is ébren feltartani és táplálni, siessünk működéseinkről a’ honnak még többet bemutatni, mint a’ mennyit rólunk már eddig tud; mutassuk ki iskoláink állapotját ’s nyilvánítsuk néha-néha kivá— natinkat és szükségeinket is. Szóljunk a’ mit művelünk ’s meg fog adatni, a’ mit érdemiünk. De tanodáink most némák, a’ vizsgálatokat többnyire csak gyülekezetbeli egyének és azok is
